Bizonyára emlékeznek még az olvasók, amikor ebben a blogban különféle versenybeszámolókat olvashattak. Ezt most határozatlan ideig szüneteltetem, ehelyett különféle, kedvelt és szimpatikusnak vélt témákkal jelentkezek. Lehet, hogy lesznek “népnevelő” és “jólmegmondó” írások is, ezt majd a helyzet adja.
Az utóbbi időben meglehetősen keveset töltöttem kerékpározással, pontosabban mozgással és inkább csak a környékbeli csoportos megmozdulásokat kerestem. A slágernek számító fogyókúrás tanácsok mellé lassan megfogalmazódik bennem egy “hogyan hízzunk gyorsan 5 kg-ot” című írás is…
Gyülekezés Ajkán a Hotel előtt 10 órakor. Minden évben.
Az év utolsó napján egy bakonyi hagyomány részese lehettem. A 2000-es évek elején (a pontos időpontra nem emlékszik már senki) egy maroknyi lelkes ajkai bringás felkerekedett és feltekert a nagyjából 20 kilométerre levő Kab-hegyre. Azóta minden év utolsó napján a pihenés és az estére való készülődés helyett egyre többen vágnak neki az erdészet által nemrégiben kijelölt kerékpárúton ennek a csapatépítő túrának. A túra érdekessége, hogy a résztvevők között többen vannak 70 év feletti kerékpárosok is!
És hogy miért esett a témaválasztásom pont erre az eseményre? Egyrészt mert részese voltam, másrészt pedig egy szép hagyománynak tartom, amilyen megmozdulásokra lokális szinten igenis szükség van!
A Kab-hegy tetején a teljes társaságot megvárják
Kenyeres Zsolt, aki ősbringásként ismerik a helyieket, az olvasók pedig főleg a versenyen készült fotóival (KeZso) találkozhattak, így emlékszik vissza a túrára:
“Több mint 10 éve megyünk minden Szilveszterkor a Kab-hegyre kerékpárral. Most nagyon szép időben tudtunk felmenni, de volt, hogy csak az erdei iskoláig jutottunk a nagy hó miatt és onnan háton vittük fel a bicikliket egy darabig, majd pedig térdig érő hóban tekertünk vissza. Nagy öröm, hogy az idén közel 80 fő gyűlt össze az év utolsó napját kerékpározással búcsúztatni.”
Aztán a termoszból előkerült a tea és mindenkit átmelegedhetett.
