Bizonyára emlékeznek még az olvasók, amikor ebben a blogban különféle versenybeszámolókat olvashattak. Ezt most határozatlan ideig szüneteltetem, ehelyett különféle, kedvelt és szimpatikusnak vélt témákkal jelentkezek. Lehet, hogy lesznek “népnevelő” és “jólmegmondó” írások is, ezt majd a helyzet adja.
Az utóbbi időben meglehetősen keveset töltöttem kerékpározással, pontosabban mozgással és inkább csak a környékbeli csoportos megmozdulásokat kerestem. A slágernek számító fogyókúrás tanácsok mellé lassan megfogalmazódik bennem egy “hogyan hízzunk gyorsan 5 kg-ot” című írás is…
Az év utolsó napján egy bakonyi hagyomány részese lehettem. A 2000-es évek elején (a pontos időpontra nem emlékszik már senki) egy maroknyi lelkes ajkai bringás felkerekedett és feltekert a nagyjából 20 kilométerre levő Kab-hegyre. Azóta minden év utolsó napján a pihenés és az estére való készülődés helyett egyre többen vágnak neki az erdészet által nemrégiben kijelölt kerékpárúton ennek a csapatépítő túrának. A túra érdekessége, hogy a résztvevők között többen vannak 70 év feletti kerékpárosok is!
És hogy miért esett a témaválasztásom pont erre az eseményre? Egyrészt mert részese voltam, másrészt pedig egy szép hagyománynak tartom, amilyen megmozdulásokra lokális szinten igenis szükség van!
Kenyeres Zsolt, aki ősbringásként ismerik a helyieket, az olvasók pedig főleg a versenyen készült fotóival (KeZso) találkozhattak, így emlékszik vissza a túrára:
“Több mint 10 éve megyünk minden Szilveszterkor a Kab-hegyre kerékpárral. Most nagyon szép időben tudtunk felmenni, de volt, hogy csak az erdei iskoláig jutottunk a nagy hó miatt és onnan háton vittük fel a bicikliket egy darabig, majd pedig térdig érő hóban tekertünk vissza. Nagy öröm, hogy az idén közel 80 fő gyűlt össze az év utolsó napját kerékpározással búcsúztatni.”
Ha ezt tudom akkor megyek én is. :) Na majd jövőre. :)