Lovassy Krisztián kiváló formában érkezett a londoni olimpia országúti mezőnyversenyére, mégis két defekt, bukás, kerékpárcsere jutott osztályrészül szombaton. Az Europe Tour ranglistán jelenleg 51. helyen álló kerekes első kézből számol be a történtekről a Bikemag olvasóinak:
Hónapok óta tudatosan az olimpiára időzítettem a csúcsformám, ami ennyire jól még soha nem jött ki, ráadásul plusz lökést és motivációt adott az is, hogy jól szerepeltem az otthoni versenyeinken és egész évben egyenletesen javuló formát mutattam. Persze már az is nagy dolog, hogy itt lehetek és idáig eljutottam és ezt az élményt és dicsőséget már senki nem veszi el tőlem, de maradandóbbat szerettem volna nyújtani.
Egész héten jó hangulatban voltam, kicsit persze izgultam mert mégis csak egy olimpia, de nem voltam túlságosan ideges, mert tudtam, hogy mindent a legnagyobb rendben csináltam és jó erőben vagyok és kész bizonyítani ezt a legnagyobb sztárokkal szemben is. Csütörtökön volt lehetőségem bejárni a pályát nem is akármilyen kísérettel mert rögtön az első körben összefutottam a brittekkel, köztük az egyik régi csapattársammal Chrisszel (Froome) akivel Svájcban is jó viszonyban voltam és egy ugyanonnan ismert koreai sráccal, Parkkal. Egyből jó hangulat lett és kicsit vissza idéztük a Svájcban töltött időt. Chris elmondta, hogy a pályának melyek a veszélyesebb részei, aztán az első kör után a sajtó rendelkezésére kellett állnia, így Parkkal edzettünk tovább.
Pénteken egy könnyed átmozgató edzés keretében bementem Hegyes Janihoz a kerékpárüzletbe ahol dolgozik és ott várt már Ragó Tibor, aki kezelésbe vette a lábaimat és a hátamat, amíg Jani átnézte, letakarította és rendbe tette a kerékpáromat. Utólag is még egyszer nagyon szépen köszönöm nekik a segítséget, sokat számított. Délután bevásároltam, megcsináltam a frissítőmet és a kulacsaimat a versenyre, megvacsoráztam és lefeküdtem aludni, hogy minél frissebb legyek a versenyre. Sikerült magamat kipihenni az olimpiai megnyitó ünnepség igen nagy hangzavarja mellett.
Reggel 5:45-kor reggeli, 6-kor ebéd, fél 7-kor már készen álltam az indulásra. Egy órára volt a rajt az olimpia falutól, 20 perccel az ünnepélyes aláírás előtt ott voltam elszántan és kifejezetten erősen. A rajt utáni 10 km a városban szépen nyugodtan haladt, aztán megkezdődtek kisebb próbálkozások, pár versenyzőnek sikerült is elszakadnia, de a mezőny is szépen ráállt egy kellemes utazótempóra.
A pályához kifelé vezető úton is volt már egy-két kisebb domb, az egyik 2-3 kilométeres lehetett, na én pont annak az aljában kaptam az első defektemet, az út elég szűk volt, így a kísérőautók nem igazán tudtak senkit előre engedni. Mentem 500-600 m defektes gumival és még minidig semmi amikor megesett rajtam valakinek a szíve, mert kaptam egy kereket. Nagyjából olyan másfél 2 percre lehetett a mezőny de a kocsisoron szépen vissza tudtam zárkózni.
Mielőtt elkezdtük volna az első kört a Box Hill-i emelkedőn volt egy nagyobb bukás a mezőny közepén, ami előttem történt, egyből szétszakadt a mezőny, mivel elöl a britek diktálták a tempót. Onnan azért már nagy erőket mozgósítva a hegy közepén értem utol és zárkóztam fel a középmezőnybe. Az első lejtmenet után azonban nem hittem el, hogy még egy hátsó defektet kaptam, kisebb várakozás után megint kaptam egy kereket.
Fejben ez nagyon nehéz volt, de próbáltam nem megtörni, szerencsére sikerült vissza zárkóznom megint mezőnybe, bár ekkor azért nem volt őszinte a mosolyom. Két kör után el nem tudtam képzelni, hogy mi várhat még rám a következő 7 körben. Aztán innentől mégis egyre jobban estek az emelkedők, kezdtem helyre jönni, bizakodni, hogy a kezdeti nehézségek után jóra fordulnak a dolgok.
4 körrel a vége előtt már bőszen ment a britek puhítása és ezeket a ritmusváltásokat mindig próbálták a hegy utánra hagyni és ott behozni a hegyen összeszedett lemaradást. Egyesével mentünk az út szélén mikor elkaptam egy nagyobb gödröt és valami iszonyatosat reccsent a kerékpáromon, hamar rájöttem mi volt az, mivel nagyjából 2,5-3 cm-t csúszott le a nyergem és olyan érzésem volt mintha törpe ülésben ülnék a kerékpáron.
A lejtmenet után hátra csorogtam és oda hívtam az első neutrál autót, hogy állítsák vissza a nyergem, sajnos nem sok sikerrel mert az út helyenként olyan rossz minőségű volt hogy esélye nem volt beletalálni a kulccsal a csavarba. A hegy aljág próbálkozott aztán úgy maradt mert nem sikerült megoldani a problémát. Abban a körben felmentem abban a pozícióban, de inkább próbáltam a hegy nagy részét kiállva teljesíteni. A fennsíkos részen egy kicsit megúsztam a nagy tempóban de aztán sikerült vissza zárkóznom. a lejtmenet után hívtam a kísérőautónkat és gyorsan leszálltam a kerékpárról. 1-2 perc volt mire megérkeztek.
Aztán láttam, hogy a kerékpárom középre van feltéve első kerék nélkül. Mint utólag kiderült, ez azért volt így mert az a tartó ahol az én kerékpárom volt annak valami baja volt és kétszer majdnem leesett a tetőről. De mivel a többi nemzet kerékpárja a tetőn volt, így elég körülményes volt levenni az enyémet. Nagy nehezen sikerült, kivettek egy kereket a csomagtartóból, ami nem nem az enyém volt és valami oknál fogna nem lehetett berakni a kerékpáromba, ezzel is elment egy kis idő. Aztán kivettek még egy kereket és végre elindulhattam.
Persze addigra már sehol senki, de a közönségnek nagyon tetszett a produkció és nagy üdvrivalgás tört ki, mikor el tudtam indulni. A motoros kísérő aki ott maradt velem, mondta, hogy 6 és fél percre van a mezőny, plusz még ez előtt volt az elmenés. A hegyen még egy keményebb tempóban felmentem, bár tudtam, hogy innentől vége az egésznek. Mentem még egy kört és két körrel a vége előtt kiszólítottak.
Köszönöm a segítséget Haiszer Ákosnak és a Stubán Ferencnek, hogy mindent rendbe raktak és elintézték, hogy a legnagyobb rendben utazhassak ki az olimpiára. Novák Eduárdnak, hogy év elején az olimpiára való tekintettel lehetőséget kaptam a csapatába (Tusnad) kerülni, mikor itthon nehezen mentek a dolgok. Kísérőmnek, Takács Gyulának is köszönöm a segítséget, elvégezte a dolgát, a tőle telhetőt megtette, nem szerelőnek jött ki. Ezen az egy kerékpár cserés dolgon kívül minden rendben volt, abban a szituációban még hárman sem tudtak gyorsan megoldani a dolgot. Plusz köszönöm azoknak is, akik bíztak bennem és egy jó eredményben az olimpián.
