Jobb-e a 30, mint a 27, vagy még inkább miben jobb? Igyekeztem eldönteni, hogy melyik kérdésfeltevés a helyesebb. Ehhez elolvastam a 2008-as év végén a 2009-es SLX-ről írt cikkemet is, amelyet akár be is másolhattam volna most ide, mondván, hogy ez a szett is jobb egy kicsit, mint az elődje, és a nyomtatott lapokban már úgysem keres utána senki, hogy „na, ezek a sorok ismerősek, nézzünk csak utána, mit írt ez a gyerek anno”…
Évek óta megszokott látvány, csak a tányérok keskenyedtek
Annyi biztos, hogy ránézésre senki sem tudná megmondani, hogy ez egy sokban változott, mondhatnám akár, új szett. Mert ehhez alaposan meg kellene nézni a láncot (ki szokott egy láncot egyáltalán megnézni?), leszámolni a fogakat meg a tányérokat a lánckeréksoron (ez meg már ugye matematika), meg végigböngészni az alkatrészeket, hogy hova van elrejtve pár Dyna-Sys felirat. Mert nagyjából ennyi a külső változás.
De mire is jó az a plusz három sebesség? Shimanóék szerint a plusz három az a valóságban akár több is lehet, mert a tervezésnél a hangsúly a sebességek közti kisebb különbség és átfedés elérésén volt, azaz, hogy használhatóbb és szorosabb fokozatok legyenek, kevesebb első váltással.
A rendszer koncepciója abból indul ki, hogy a legtöbb hétköznapi felhasználó a 32-es középső lánctányért használja. A középső tányér esetén a 10-es rendszerben nő a használható fokozatok száma. Az sem mellékes, hogy amikor 22-re vált az ember a 9-es rendszerben, akkor a hátsó váltóval kettő vagy akár három fogat is kell hátul léptetni, hogy az áttétel ne túlzottan, csupán a kívánt mértékben változzon. A 10-es rendszerben a 24-es lánctányérra való váltáskor elég a hátsó váltóval mindössze egyet váltani. Valamint a lánckeréksor „végén” a fogszámok miatt a lépés kisebb a váltások között, nehezebben fordul elő, hogy túl kevésnek vagy túl soknak tűnik az adott fokozat.
Van továbbá egy olyan magyarázat is, hogy a nagyobb lánctányér „merevebb láncvonalat” is eredményez, ami igaz a könnyű fokozatoknál (24-36 a megszokott 22-34 helyett), de a túloldalon, ahol a nagyobb sebesség és az össztelós gépek esetében a nagyobb bemozgásoknál ez igazán fontos lehetne, ott pont romlott ez az elv, mert a 42-es tányér miatt mindenki lejjebb fog váltani hátul, ami nagyobb lánccsattogást eredményez.
Ránézésre a váltó sem változott semmit. A hírek szerint csak hosszúkanalas változata létezik
A jobb áttételek érdekében ugyanis elöl a megszokott 22/32/44 felállást 24/32/42-re cserélték, míg hátul 11-34, vagy – mint tesztünk alanya is -, 11-36 lett a kínálat. A külső tányér anyaga a megszokott alu, de az SLX esetében a középső egy acél-üvegszál kompozit, a kicsi meg sima acél. Az XT-n egyébként ugyanaz a középső lánckerék mint az SLX-en, a különbség abban rejlik, hogy az XT-n a legkisebb tányér is aluból van.
A hajtókar maga egyébként nem változott. Ugyanaz a grafitszürke, brutál kar az acélpersellyel a pedáloknál, ami eddig is volt. A jón ugyanis nem kell változtatni. Már két éve gyilkolok egy példányt hol DH-ra, hol „csak” enduróra, és egyelőre semmiféle fáradási probléma nem látszik rajta. Grammhuszárok kedvéért elmondanám, hogy az előző generációs XT karnál a saját – szintén régebbi évjáratú – példányom csak 20 grammal nehezebb.
A tesztpéldányunk egyébként Press fit rendszerű, ami elvileg még merevebb középrészt eredményez. Elég sok bringához volt szerencsénk az utóbbi években, de középrész merevségi problémánk tulajdonképpen már soha nincsen, legalábbis a gépeknek nem ezen a részén van gond.
Shimano SLX Dyna-Sys 2011: 30 fokozattal terepen
Terepen haladva egyébként azt figyeltem meg, hogy elöl többször használtam a kistányért is, mint eddig. A régi rendszernél ugyanis – ehhez képest – tényleg nagyobb és észrevehetőbb volt az ugrás. A 24-es foggal valóban kiegyenlítettebb a váltás, és meredek emelkedők előtt hamarabb lehet használni, míg hátul könnyebben megtaláljuk hozzá az ideális pörgetési áttételt. A 24-36 meg érzésre nem nagyon tér el a már jól megszokott 22-34-től.
Szóval egyértelműen kijelenthető, hogy a felosztás szűkebb, de sűrűbb lett, hiszen a legkönnyebb fokozat érezhetően nem lett könnyebb (pszichésen biztos, hiszen hátul akkora tányéron tekerünk, mint a déhások elöl), míg a túloldalon (lejtőzéskor) elvileg kicsit kisebb pörgetési sebesség érhető el. Mégis több fokozatunk van, amit főleg a versenyzők tudnak majd jól kamatoztatni, mert a sebességek közti ugrás hátul is érezhetően kisebb lett. A 11-13-15-17-19-21-24-28-32-36 kiosztású sorban ugyanis (amelyen a nagyobb tányérok két hármas egységben egy-egy alubakra vannak rögzítve) kicsik az ugrások, ráadásul a keskenyebb láncnak még kisebb utat kell megtennie köztük.
Csak a D betű jelzi, hogy ez egy új rendszer
Érezhető volt ugyanis saras tekeréskor, hogy sokkal érzékenyebb a koszra. Nem is annyira az eltömődésre, mint inkább a felületi koszolódásra, azaz hamarabb lett száraz, reszelős érzés dzsuvás tekerések közben, bár akkor is jól és gyorsan váltott. A lánc egyébként kétoldalas, azaz nem mindegy, hogy melyik irányból rakjuk fel. További érdekessége még, hogy szétszedéskor jóval nehezebb volt kipréselni belőle egy szemet, mint azt egy normál kilences láncnál megszoktam. A kétoldalúság előnye, hogy a váltás tovább finomodott. A precíz váltás ennek ellenére továbbra is műanyagosabb, rugalmasabb, vagy ha úgy tetszik lágyabb érzés, mint a konkurensnél. Persze ezt valaki szereti, valaki meg nem…
A váltókarok és a váltók egyébként nagyjából a már jól megszokott típusok. A karok két irányban (hüvelyk és mutatóujjal is) oldhatók, és felfelé akár három fokozatot is ugorhatunk velük egyetlen nyomással. A hátsó váltó pedig a jól bevált Shadow rendszerű, így védve van mindentől, mert szépen besimul a láncvilla alá. Az első váltó változott jobban, ami a gyakorlatban a gyorsabb váltást jelenti. Ez persze részben a kisebb áttételtartománynak és a vékonyabb rendszernek (lánckerekek és lánc) is köszönhető.
Itt van csak látható változás: plusz egy 36-os lánckerék, meg más kialakítású lánc
Volt szerencsém már a 30 sebességes XT-hez is, amitől vakon, csak simán érzésre biztosan nem tudnám megkülönböztetni az SLX-et. Így azt mondhatom, hogy akinek számít a súly, az vegye az XT-t, akinek elég a minőség, az vegye az SLX-et.
Összességében tehát, lehet létjogosultsága a 30-as rendszernek, mert tényleg egyenletesebb tekerhetőséget biztosít, ugyanakkor, ha az élversenyzők bringáit nézzük, akkor nem biztos, hogy ki fogja állni az idő próbáját a 2×10-es rendszerekkel szemben. Legalábbis az élsport esetében. Az élsport viszont nem képezi az SLX célcsoportját, úgyhogy jelen szett esetében a „hétköznapi” felhasználó számára a több használható fokozat megléte fog elsősorban feltűnni. Nemcsak a tényleges fokozatok száma nőtt ugyanis, hanem az áttételek közti átfedések csökkenésével az egymástól eltérő hasznos áttételek száma is.
Termékadatok:
Forgalmazó: Paul Lange Hungary Kft., www.paul-lange.hu
Származási hely: Japán
A termék a gyártó honlapján ide kattintva érhető el.
A technikai paraméterekről ide kattintva olvashattok bővebben.
Műszaki paraméterek:
Első fék: Shimano SLX; 305 g
Hátsó fék: Shimano SLX, 317 g
Hajtókar: Shimano FC-M660-10; 175 mm; 24/32/42; Press fit középrész; 905 g (javasolt fogyasztói ár: 49.990 Ft – integrált külső csészés középrésszel; a Press fites középrész külön 8.390 Ft)
Váltókar, jobb: Shimano SLX SL-M660-10R; 10 seb.; 142 g, (javasolt fogyasztói ár: 10.890 Ft)
Váltókar, bal: Shimano SLX SL-M660-10R; 117 g (javasolt fogyasztói ár: 10.490 Ft)
Első váltó: Shimano SLX FD-M661-10E; 34,9 mm bilincs; 10 seb.; 152 g (javasolt fogyasztói ár: 9.890 Ft)
Hátsó váltó: Shimano SLX RD-M663 hosszú kanalas, 10 seb., 274 g (javasolt fogyasztói ár: 16.900 Ft)
Lánckeréksor: Shimano SLX/Saint CS-HG81-10; 10 seb.; 11-36 fog; 366 g (javasolt fogyasztói ár: 16.790 Ft)
Lánc: Shimano CN-HG74; 116 szem; 10 seb.; 258 g (javasolt fogyasztói ár: 8.790 Ft)
Szöveg és fotó: KGÁdám
