Vinczeffy „Zerge” Zsolt többszörös ciklokrossz magyar bajnok a 2010/2011-es terepszezonban ismét gépre szállt, hogy többek között a SuperCross Sorozat versenyein álljon helyt. Az erőfeszítések meghozták a várt eredményt, azaz a férfi Master1-es összetett győzelmet az ötfutamos sorozatban. Ezúttal a versenyző megosztja velünk, milyen technika is dolgozott alatta, illetve miért pont ezeket az alkatrészeket választotta. A szót ezennel át is adom Zergének:
Itt a 2011-es szezon, így már legálisan is használhatom a Merida legújabb cyclocross fegyverét a 907-es karbon bringát. Ezt a gépet először egy évvel ezelőtt láttam, persze mindössze .jpg formátumban, és a vonalaiba egyből beleszerettem. Megrendeltem látatlanban a vázat, melyet aztán én szereltem fel elsődlegesen krossz versenyzésre. Választhattam volna a Team festést is, de a Ninety-Six vázam is elegáns fekete-fehér-piros színekben pompázik, így kézenfekvő volt, hogy ezt választom ennél a gépnél is.
Nyáron már szállingóztak az infók a vázról: a villa full karbon lesz ismét, de csak felül használja a Merida a megszokott fejcső méretezést (1 1/8”), alul kiszélesíti a felfekvő felületet 1,5”-ra. Tudtam, hogy könnyű lesz a gép, hiszen a Merida Ninety-Six és O.NINE nano karbon vázai is drasztikus súlycsökkenésen mentek keresztül. Sokat gondolkodtam a fékeken, hiszen 2010-től már használható ciklokrossz versenyeken is a tárcsafék, de végül mégis a cantinál maradtam (ez a téma is megérdemelne egy külön kis cikket amúgy).
A váz
188 cm-es magasságom egyértelműen 61 cm-es vázméretet kíván. A váz ebben a méretben 1210 gramm, a villája 510 g, a nyeregcső pedig 190 g. Tehát könnyű, könnyebb 700 grammal, mint az alu modell vázszettje. A váz szépsége, ívei élőben is gyönyörűek, azonban találhatunk rajta emellett pár hasznos megoldást is.
A bowdenezés a felső vázcső alatt fut, egy kis kábelvezető alatt, ezzel egyrészt nem sározódik a bowden, másrészt, vállra véve a gépet nem kell kábeleket, bowdeneket kerülgetni. Ez a megoldás egyszerű, s a kábelvezető formája kényelmessé teszi a kerékpár vállra le-fel vételét és „cipelését”. További praktikum, hogy a hátsó váltó bowdenezése teljesen a vázban fut, tehát a támvillában is, így nem koszolódik, s a váltás könnyed minden esetben.
A nyeregcső az O.NINE-tól átvett karbon hátranyúlós, így nagyon kényelmes és 27,2mm-es. A nyeregcső bilincs karbon, melynek meghúzásához nyomatékulcsot javasolok, hogy ne forogjon el a nyeregcső a vázban. A Merida 5 Nm-t ír elő, ami a konstrukció fényében elég nagynak tűnik, de szükséges ahhoz, hogy felugrásoknál is a helyén maradjon a cső
A hátsó tám- és láncvilla kialakítása egyedülálló, a Ninety-Six fullyról átülve is kényelmes, és nagyon jól irányítható. A Meridától megszokott Flex-Stay itt is jól működik.
Alkatrészválasztás
A szett kiválasztásánál fontos szempont volt az alacsony tömeg, a könnyű működtetés, de végül az újdonság csábított el a Campától és a Shimanótól, így a SRAM Red és Force váltórendszer került fel a paripára, amit mindmáig nem bántam meg. A SRAM hátsó váltó az egyedüli, amelyik a 32-es hátsó fogszámot is tudja kezelni, ami nem rossz, bár én 12-25-ös vagy 12-27-es sort használok a 42 fogas egytányéros rendszerem mellé. A hajtókar kiválasztása viszont elég hosszadalmas volt. Immár 15 éve használok 180 mm-es hajtókart, amit nem sok gyártó állít elő. Szűkítette továbbá a választást az is, hogy egytányéros rendszert használok krosszon, így az új Dura-Ace a tányérfelfogatása miatt sajnos kiesett, sok lett volna a sufnitunning emiatt. A SRAM-nak csak az alsó kategóriában létezik 180 mm-es karja, a Campához külön rockringet kellett volna még gyártani, így maradt a 7800-as Dura-Ace egy 42-es FSA 10-es tányérral.
A Merida Cyclo Cross CF Ultralite nyeregcsőre (27,2 mm) már csak egy nyerget kellett találnom, ami nem volt nehéz, mivel a stucni és a kormány egyaránt Ritchey WCS White, így megmaradtam a márkánál, hogy ne legyen túl vegyes az összkép. A kerekek kiválasztása sem volt túl nehéz. Az ár-érték arány miatt a Fulcrum és a Shimano csatázott, de végül egy jól bevált Mavic Ksyrium vitte el a prímet, mely szín- és formavilágával egyaránt beillik az összképbe. A Mavic igazán csúcs felniket gyárt, a megjelenése elsőrangú, sajnos azonban havonta egyszer el kell távolítani a kerékről a rotort, s ki kell tisztítani, hogy ne legyen örökhajtós. Ez sajnos gáz…
A legtöbbet mégsem ezzel molyoltam. Ez a Merida a 8. ciklokrossz bringám, így tudtam mit szeretnék belőle kihozni. Sajnos a 61-es vázhoz kapott kormánycsapágy kupak és a kanti fék gyári kábelütközője olyan kormánymagasságot eredményezett, mintha egy kempingbringán ülnék. Így kerestünk a 40 mm magas kupak helyett egy 5 mm magasat és a gyári kábelütközőt 40 perc alatt kireszelve 4 centivel tehettem lejjebb a kormányt, ami így végül tökéletes magasságú lett. Helyreállt tehát a rend.
A fékek az eddig jól bevált Ritchey WCS Logic-ok voltak, de megrendeltem a TRP Euro-X magnesiumot. A Ritchey csapos fékpofa befogadása nagyon nehéz fékerő állítást eredményez, emiatt kellett a váltás. A nagy várakozás viszont gyors cserét hozott, hiszen barátaim megleptek egy TRP CR 950-es karbon fékpillangókkal. Köszönöm Balunak, Csabinak, Keltának, Zolinak ezúton is a fékerőt! Pontosan ez az alkatrész kellett a boldogsághoz, hogy egy kompromisszummentes pilótafülkét és kezelhetőséget kapjak.
Menet közben
Első karbon bringám menettulajdonságai sem hoztak akkora meglepetést számomra, mint a Carbon 907-es. A talajt egyenesen kisimítja, s ami a legfőbb változás az a fordulékonysága a bringának. Hogy a 72 fokos fejcső avagy a karbon váz tehet-e róla, azt nem tudom, de élvezet menni ezzel a bringával csúszós terepen, sárban, hóban egyaránt, hisz nem tolja az orrát, nem megy ki a hátulja, hanem gyönyörűen kezelhető marad a kerékpár. Persze a 8 kg alatti súly is hozzájárul a könnyű kezelhetőséghez. Mindenesetre, aki eddig kölcsönkérte kipróbálni, szinte mindig könnyes szemmel hozza vissza…
Érdekes volt, hogy az eddig kedvenc Maxxis Cross gumim ezen a gépen nem hozta azt, amit megszoktam, s a Ritchey ExcaVader külsőben találtam meg az ehhez a bringához legjobban passzoló talajkapcsolatot. Jelenleg a bringával 5 versenyen indultam, változtatni csak a bandázson kellett.
Szöveg: Zerge
Fotó: Zerge, Fenyvesi Photo
Megjegyzés:
A Merida viszonylag későn nyitott a ciklokrossz szakág felé, első vázszettjük 2007-ben lett elérhető idehaza, komplett ciklokrossz kerékpárt 2008 óta kínálnak a magyar piacon. A korai vázaik geometriája – különösképpen a vázszögeik – gyökeresen eltért a jelenleg kapható modelljeiknél alkalmazottól, és a nemzetközi trendekkel ellentétben inkább a hegyibringáknál megszokott paraméterekkel volt rokon. Mivel sárvédővel szerelt felállásban sokan használnak ilyen vázat téli országúti edzésre, ezért a lapos vázszögekkel operáló geometria már csak ezért sem igazán volt szerencsés. Pozitívum, hogy a karbon modellek fejlesztésével párhuzamosan újragondolták a teljes modellpaletta geometriai paramétereit, és radikálisan megváltoztatva azokat immár nem merülhet fel kifogás. A 2008-as alumínium Cyclo Cross Team geometriai adatai ide kattintva tölthetők le, a jelenlegi csúcskategóriát képviselő Cyclo Cross Carbon Teamé pedig ide kattanva érhetők el. Utóbbi gépet volt szerencsém tesztelni a tavalyi Merida sajtótáborban, a tapasztalatok pedig itt olvashatók. (a szerk.)