Hosszú kihagyás után ismét egy Manitou villa került hozzám, ráadásul most az egyik csúcsmodell. És ez látszik is rajta – a visszafogott fekete szín ellenére. Bezzeg a rejtett rész, mint mondjuk a nyak, már jóval rikítóbb kék színt kapott, ami egyből kivillan, ha kellőképpen hasított bilincses stucnit használunk…
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt (szöveg: KGÁdám, fotó: Lcs)
Nagyon szép felületű még az üreges váll is, ami bizalom gerjesztően nagy felületen öleli körül a becsúszókat. Hasonlóan dicséretes, hogy a felfelé egyre vékonyodó nyak is kellőképpen vastag a komoly terhelésnek kitett alsó részen.
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
A hátul lévő hálós szerkezetű fékhíd régi védjegye a villáiknak, ami megfelelő merevséget biztosít. Ugyanígy régi ismerős a Post Mount fékfelfüggesztés is. Nagyon tetszett továbbá, hogy a fékkábelt nem nekünk kell tetszőleges helyre kötegelőznünk, hanem a villa hátoldalán külön kis vezetőszembe fűzhetjük.
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Ez lenne hát a remek küllem, aminél azért fontosabb a műszaki tartalom és maga a működés. A Manitou-k TPC rendszerét mindig is szerettük. Itt most más az elnevezés, de lényegében csak apróbb módosításokat eszközöltek rajta: például megváltoztatták kicsit a szelepezést, hogy az áramlási sebességen javítsanak, és egy manapság divatos zárt egységbe helyezték. Mert így könnyebb, ugyebár. Ez található a jobb szárban, ahol a lock out egység is helyet kapott. Ez kívül a piros tekerentyű, amely a Milo egységgel a kormányról vezérelhető.
Hogy a fékkábel esztétikusan legyen elvezetve
Maga a távirányító egység olyan, mint egy kis maroklőfegyver, amit ki lehet biztosítani (zárás), majd el lehet sütni a műanyag gombbal (nyitás). Nagyon jól kézre áll, és jól is működik – még nagyon nagy hidegben is. Az egyedüli gond, hogy a kábel a villán tulajdonképpen körbeéri az egész gyűrűt, így a vége hajlamos saját magában megakadni, ami a visszaállást lassíthatja. Szóval a felszereléskor, és a kábel méretre vágásakor érdemes jól kitalálni, hogy az merre tekeredjen, esetleg kicsit meghajlítgatni valamelyik irányba.
Ahol kell, ott bőven van anyag
Elindulás előtt még a levegőt kell belőni a testsúlyunkhoz, és már indulhatunk is. Kiállva tekeréskor nem tűnik túl merevnek a rendszer, de ha zárjuk a villát, akkor egyből érezhető, hogy inkább a bólogatása volt zavaró, nem pedig az oldalirányú rugalmassága. Kicsit tartottam attól, hogy ez egyértelműen versenyfelhasználásra készült alkatrész, amely várhatóan spártai kényelemmel fog csak ellátni. Ezzel szemben viszont nagyon érzékenyen és finoman indult meg, mely nagyban köszönhető a Manitou bevált rendszereinek, mint a Semi-Bath fél-nyíltfürdős kenés; az Evil Genius becsúszó tömítések és a felső csúszópersely fölé helyezett, olajjal jól átitatott szivacsgyűrű.
A kábel szép és akadásmentes elvezetése nem egyszerű
A rugóút-tartományon viszont elég hamar végigszaladt a nagyobb erők hatására, és a végén hirtelen erősen felkoppant. Hasonlót éreztem pár éve az első TPC-s duplavállas villájuk tesztjekor is. A csillapítást sem volt egyszerű belőni, mert az utolsó centin a visszaútnál egyszerűen nem hatott elég erővel, így mindig maradt egy kis kirúgás. Ezért nagyon fontos rászánni az időt a megfelelő nyomás és csillapítás megtalálására, melyek kis változtatásra is élénken reagálnak. Az Absolute+ rendszer pedig nagyon olajszint érzékeny, így arra oda kell figyelni, a feltöltést nem érdemes otthon végezni. Itt jegyzendő meg az is, hogy a hosszútávú tökéletes működés záloga a rendszeres szervizelés, amelynek esedékességét ennél a modellnél 100 órában határozza meg a gyártó.
Mini pisztoly a kormányon
Összegezve: a villa nagy előnye a könnyűsége és az első szakaszon, azaz a kis döccenőkön mutatott puha mozgása. A nagyobb ütésekről viszont erős visszajelzést ad, ami hosszú távon fárasztó. Versenyzőknek – a fent említett megoldási lehetőségeken kívül – az is segítség lehet, ha nagyobb nyomással használják, bár akkor veszítenek az érzékenységből. Ha ez sem javít a helyzeten, akkor mindenképpen érdemes játszani az olaj sűrűségével is.
A „Reverse Arch” elnevezésű fékhíd elengedhetetlen Manitou stílusjegy
Mi a tesztre csak a Milo egységet kaptuk a villánkhoz, de kérhető a villa tetején lévő fokozatos állítást lehetővé tevő kupakkal is. Azzal köztes állásokba is tehetjük a kompressziót, ami valószínűleg megoldja az általam kifogásolt túlzottan lineáris mozgást. Főleg, hogy ez az új rendszerük pont a régi TPC-s villák túl gyenge kompresszióját hivatott kijavítani. Tudom, hogy versenyzőknek fontos a kormányról állíthatóság, de nekünk, akik nem időre hajtunk, a jobb működés biztos, hogy megéri azt az egy másodpercet, amíg el kell engednünk a kormányt. Ráadásul pszichésen segíthet az a tudat is, hogy megspóroltuk a Milo egység pár grammját.
A PM fékrögzítés úttörő volt a maga idejében, és mára már tulajdonképpen minden konkurensük átvette
Termékadatok:
Információ: manitoumrd/kukac/gmail.com
Fogyasztói ár: 142.900 Ft
Műszaki paraméterek:
Láb alapanyaga: magnézium
Nyak alapanyaga: alumínium
Becsúszószárak alapanyaga: alumínium
Rugóút: 100 mm
Csillapítás: Absolute+
Rugózás: levegő; TS Air
Kerékméret: 26”
Állíthatóság: csillapítás; lock out (Milo nélküli változatnál folyamatos kompresszió); előfeszítés
Kenés rendszere: Semi-Bath
Porlehúzó / szimering rendszere: Evil Genius
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Részletes tömegadatok:
Nyak + váll + becsúszószárak: 644 g; (alu nyak, üreges extra light alu váll)
Alsó szár: 522 g; (magnézium ötvözet)
Levegő oldali nyomórúd, negatív rugóval: 88 g
Csillapítás felső: 47 g
Csillapítás alul: 59 g
Csillapítás belső cső: 63 g
Olaj: 26 g
Kupakok, csavarok: 31 g
Össztömeg: 1476 g
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Geometriai adatok:
Beépítési magasság: 475 mm
Nyak mérete: 1 1/8”
Becsúszószárak átmérője: 30 mm
Becsúszószárak falvastagsága: 1,5 – 2,4 mm
Becsúszószárak széttartása: 0,45 mm
Szivacsgyűrű van, persely 10 mm széles
Az egyszerű és jól működő levegős rendszer elemei a jó tömítés, a simára munkált becsúszó belső fal, a könnyű műanyag nyomórúd. A nagy negatív rugó a könnyű megindulást szolgálja
Szöveg: KGÁdám
Fotó: Lcs
