Ismét szerencsénk volt részt venni a narancssárga színt uraló osztrák motor- és bringamágnás KTM jövő évi friss áruinak bemutatóján. Érdekes ez a narancs fétis, mert bár figyelemfelkeltő képessége megkérdőjelezhetetlen, én például rendszeresen az Főkefére asszociálok a bringáikra tekintve. Na de vissza a lényegre…
A célpont Tirol volt, azon belül is egy úgynevezett Area 47, amely egy igazi adrenalingócot takart. A leutazást Lcs-vel kicsit eltaktikáztuk, mert ahelyett, hogy egy jet repített volna minket pikk-pakk Ausztria nyugati szegletébe, mi inkább a jól bevált automobilt választottuk, méghozzá egy veterán Corsát. Az egész napos repesztés közben volt időnk legalább 3-4 alkalommal verbálisan megváltani a világot, de végül is még sötétedés előtt megérkeztünk a söldeni szállásra. Mint utóbb kiderült, a többieknek a reptéri transzfer nem történt olyan zökkenőmentesen, szóval összességében jól sült el az ügy.
A vacsoránál organikus módon önszerveződtek az asztalok, mi sem tudtuk meghazudtolni a hovatartozásunkat, így a „keleti blokk” asztalához kerültünk a román, szlovák és cseh újságíró pajtik társaságába. A mediterrán asztalt a görögök, olaszok és spanyolok alkották, míg a nyugati civilizációt képviselők egy már-már szimbolikus jelentőségű szeparéban tömörültek. Sunyi módon Melts Andris is oda lopódzott hozzájuk megtagadva a gyökereit, de a félelmetesen jó német nyelvtudása miatt simán elnéztük neki 🙂 A habzsidőzsit MC Stefán, azaz Stefan a KTM marketingigazgatója zárta a másnap sommázott programjával, amit néhány jól elhelyezett „stefánizmussal” tett feledhetetlenné. Stefanról azt kell tudni, hogy a használt kifejezések alapján nagyon jól ismeri az angol nyelvet, de valahogy nem mindig jönnek a szavak a szájára. Ilyenkor két lehetőség adódik: a.) egy szemantikai zsákutcába vezeti a mondandóját; b.) egyszerűen elhalkul, mint akiből kifogyott az elem. Mondani sem kell, mindkettő heveny kacajt szokott az ott lévőkből kiváltani. No, de mi így szeretjük Stefánt…
KTM - 2012-es durranások
Másnap jöhetett az első – és számunkra logisztikai okok miatt az egyetlen – tesztnap, aminek ugye az Area 47 adott otthont, és aminek az elejét csak úgy lazán átreggeliztük a görög elvtársakkal, ugyanis Stefán angoljában nem igazán volt különbség a fifty és a fifteen közt. Sebaj, egy soron kívüli minibuszos völgyközi száguldás után már ott is csücsültünk a negyvenhetes körzet központjában, ahol épp készülődtek a KTM-es srácok leosztani az észt.
A napba szerencsére igen sok minden belefért, és az összes újdonság meghajtása mellett még az is, hogy az Area 47 kalandpark huncutságait kipróbáljuk. Ezek közt volt egy gigantikus vízen lebegő párna, amire egy háztetőről kellett seggest ugrani – katapultálva ezzel a párna túlfelén csücsülő gyanútlan áldozatot -, egy 3 másodperces szabadesést produkáló vízicsúzda kipróbálása, némi slackline-os marháskodás és egy olyan agyament baromság is, mint önmagunk kilövetése egy félbevágott csőből 12 barnyi víztömeg derékba trafálása által. Szóval ilyenek…
A fantasztikus Area 47 egy részlete, mely Stefan szerint „a világ legjobb helye… 30 km-es körzetben” 🙂
A tesztpályák lehettek volna egy kicsit jobban megtervezettek is, hisz azért az Alpokban akadnak lehetőségek, de azért így is egy kellemes ízelítőt kaphattuk az újdonságok nyújtotta előnyökről.
Sajnos a bringák beállításával nem sokat törődtek a srácok, mert például az elektromos paletta zászlóshajóján, az eGnition-on még rajta volt gázkar, ami még az előző proto-verzióból maradt rajta, illetve egyetlen olyan bringa sem volt az általam kipróbált 8-9 közül, amelyiken a fékkar pozíciója rendesen be lett volna lőve. (vagy csak én voltam az egyetlen, aki szereti egy ujjal húzni a féket, és preferálja, ha a fogáspont nem a markolat és a fékkar találkozásánál van)
Most pedig jöjjenek a nyers tények – némi körítéssel!
A reflektorfényt először a KTM szuperkönnyű XC zászlóshajója a Myroon kapta, ami a tavalyi modellhez képest nem kevés ráncfelvarrást kapott. A legfontosabb, kétségtelenül a nyeregvázcső megdöntése olymódon, hogy az alsó rész előrébb került a középcsapágyhoz képest. A cél a „fapados” versenyváz-érzés mérséklése, a bringa kényelmesebbé tétele, ami persze azért a teljesítmény tuningolást célozza. Ők is rájöttek ugyanis, hogy komfortérzés nem feltétlenül megy a teljesítmény rovására, sőt, épp ellenkezőleg. A döntött csőszögnek és a hajlított támvilláknak köszönhetően a nyeregben ülve valóban rugalmasnak érződik a Myroon, hasonló effektust produkál, mint egy Flex Stay-es támvilla.
A 29”-os új karbon Myroon akcióban
Az előrehúzott nyeregvázcső magával hozta az integrált elsőváltó-felfogató csonk hátra kerülését. Üdvözlendő új húzás továbbá a taperes fejcső és a 12 mm-es full karbon 3D hátsó átütős papucs és tengely bevezetése. A PM-os tárcsafék rögzítést a lánc- és támvilla közé integrálták. A bowdenek a vázon belül futnak és a középcsapágy is PressFit-es. A váz szénszálas, a súlya pedig egy kiló alá kúszott.
A 26”-os új karbon Myroon akcióban
Lényeges újdonság még ennél a típusnál, hogy meghajolva az új trendeknek, 2012-re a Myroon-ból is lesz 29”-es verzió. A technikai „ficsörök” megegyeznek a 26”-os modellével, de természetesen 29”-ra optimalizálva.
teljesen megújult Myroon 12-es átütős full karbon papucsa
Sikerült a régi és az új modellt egymásután tesztelnem, méghozzá egy meredek, sziklás csapáson, ahol gyönyörűen kijött mind a döntött nyeregvázcső extra kényelme, mind pedig a hátsó átütőtengely merevségkülönbsége a két modell közt. Csak azt nem értem, hogy a tesztgépek miért egy sima gyorszáras villát kaptak előre. Érzésem szerint félelmetesen sokat számítana egy-egy kemény lejtmenetnél, ahol azért egy filigrán, vékonygumis versenygéppel bizony úgy kell bánni, mintha tojásokon lépkedne az ember.
A 26”-os karbon Phinx
A KTM remek PDS 2 rendszere a floating rugóstag befogással
Aztán jött fully Phinx, mely a tavalyi Taser „facelift”-elt változata. Kapott némi csavart – jobban mondva ipszilont – az előző verzióhoz képest, ugyanis a felsőcső-nyeregvázcső csatlakozásában a felsőcső kettéválik. A bowdeneket a vázon belül vezették el. A váz lelke, a PDS 2 rendszer megmaradt, mely a KTM saját floating rugóstag rögzítése. Lényege, hogy a rugóstag alsó pontját is a hátsó háromszöghöz kötötték (lényegében a láncvillához). Manapság ez egy nagyon jó megoldás pogózás-mentesítésre.
A gyártó az alu Phinx-ből csinált össztelós 29-est, 100 mm úttal
A gyártó az alu Phinx-ből csinált össztelós 29-est, 100 mm úttal
Aztán jöttek a 29″-es narancs bicajok. Ma már nem kérdés, hogy van-e létjogosultsága a nagykerekű montiknak. A piac döntött, és erre az összes nagy gyártó reagált, így a KTM is. Karbon és fully – ezzel a két lapáttal tettek rá a 29-es koncepcióra KTM-ék és azt kell mondjam, mindkettő nagyon finomra sikerült. Én jobban szeretem a 26-os bringák játékosabb viselkedését, de kipróbálva a „lomhábbnak tűnő” 29-est, a mindenen átgördülő érzés tényleg le tudja nyűgözni az embert. A karbon változat a jól bevált Myroon geometriájára épül, míg a KTM első össztelós 29-ese a Phinx-ére.
A gyártó az Ultra személyében készített egy olcsóbb 29”-es merev montit is
Országúti vonalon a csúcsmodell Revelatornál szintén a kényelem és rezgéselnyelő hátsó traktus finomítására helyezték a hangsúlyt körülbelül ugyanazzal a megközelítéssel, mint a Myroonnál, csak itt a támvillák nem hajlítottak, hanem a lehető legvékonyabbak. A váz 885 g, villája pedig 345 g-os lesz. Pressfit középrész és teljesen megújult geometria jellemzi majd.
A Revelator egyik gyönyörű részlete…
A karbon technológia lekúszott a KTM középkategóriás Strada vázába is, amit szintén teljesen újraterveztek a tavalyi modellhez képest. A Revelatorral ellentétben külső bowdenelvezetést kapott és egy jó száz grammal többet „fizetünk” a jóval barátibb árért cserébe. Újra feltűnik továbbá az egyenes kormányos Speed kategória a KTM palettáján.
…és egy másik, szintén a Revelatorról
Most pedig jöjjön az az új bringa szegmens, aminek a KTM a jelenlegi piacvezetője: az elektromos bringák. A 2009-es évben eladott 700 e-bike-hoz képest 2011-ben 23.000-nél tartanak és a következő években is hasonlóan radikális növekedési tendencia mutatkozik.
Strada egyenes kormánnyal
A hatalmas kereslet nem feltétlenül elsősorban a zöld energia térhódításának és az emberek ellustulásának tudható be, mintsem annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy ez a kerékpárkategória egy jó húszévnyi korosztályt magába foglaló vásárlószegmensnek nyitotta meg a (hegyi)kerékpározás élményét. Arról a kb. 45-65 év közti – meglehetősen fizetőképes – korosztályról beszélünk, akik már nem biztos, hogy önerőből fel tudnának tekerni a meredek emelkedőkön, de az elektromos rásegítés fiatalságszéruma segítségével ugyanúgy megélhetik a montizás remek érzését. Egy másik nem apró piac azon mozgáskorlátozottak tömege, akik bármely korosztályban jelen lehetnek, de vagy a testsúlyuk vagy egyéb fizikai adottságuk miatt szintén egy kis extra „hátszélre” szorulnak.
Nálam (Lcs) a tesztnap kedvence: a Macina Cross. 5 másodperc alatt 45-tel száguldás, Magura HS11, agyváltó – elöl 1 tányér és súlypont elhelyezés szempontjából a legjobb megoldás. Eszméletlen jó geometria és összességében egy hihetetlenül jó gép
Még szemre is szép-, a váz színével is harmonizáló Bosch akku
Nos, 2012-ben ezen a területen durrant a legnagyobbat a KTM. Idén először jönnek ki hivatalosan az első offroad pedelec-jeik (pedelec = pedálozásra rásegítő és nem azt helyettesítő koncepció), az első 20 kg alatti fulltelós e-montijuk és az első eFreeride bringájuk, amit idén már meg is lehet vásárolni. Sőt a két új trendet összekombinálva megjelennek a 29″-es elektromos változatok is…
Az eLycan hatalmas, 48V-os akkuval, nagy hatótávval elképesztő mászásélményt nyújt. Arra kell csak figyelni, hogy gép orra a földön maradjon. Felhívnám a figyelmet, hogy valahogy sikerült Horst-link pontot varázsolni a hátsó forgásponthoz, mely a PDS 2 rendszerrel együtt remek kombináció
Az összes elektromos modelljükre elmondható, hogy a korábbiakhoz képest nőtt a hatótávolságuk, így akár 155 km-t is meg lehet egyes modellekkel tenni egyetlen töltéssel és az eLycan illetve eGnition bringákkal akár 2000 m-nyi szintet is abszolválni lehet folyamatos motorrásegítéssel.
Az új BioniX kijelző jobban látható és kezelhető, de keskeny kormányra továbbra is esélytelen, hogy felférjen
A BioniX fékrásegítése (visszatöltéssel) már az első fékkarról is aktiválódik
A legtöbb modelljük a Bionix kiforrott agymotoros rendszerét használja, de megjelennek a Bosch középmotoros változatai is. Utóbbiak „középcsapágy-magassága” első ránézésre kicsit merész, de a teszt során egyszer sem csaptam oda őket és állítólag a lépcsőteszten is átmennek.
A Macina széria Bold modellje. 26”-os kerekű city gép Bosch rendszerrel, Magura HS11 fékkel. Pazar!
A Bosch letisztult kijelzője. A 3 erősségi fokozaton túl 4-féle alapstílust is választhatunk
A szuperalacsony súlypontot biztosító Bosch rendszer a hajtókarnál segít rá
City gép 28”-as kerékkel: a Macina Dual. A rásegítő motor miatt alacsony a súlypont, amit negatívan ellensúlyoz a csomagtartón magasan lévő akku. Tapasztalatom szerint a Bionix rendszere, súlypont szempontjából szerencsésebb (akku az alsócsövön, motor az agyban), ráadásul teljesen hangtalan, szemben a Bosch rendszerével
Az eGnitionról annyit érdemes elmondani, hogy 88 darabos limitált szériában fog készülni, de 8888 Eurós áron amúgy sem lenne tömegbringa, az biztos. A KTM egyébként nem titkoltan elsősorban egy demonstrációs eszköznek szánta ezt a bringát, semmint komoly kereskedelmi változatnak. A bringázási élmény vele inkább az „egzotikus” kategóriába esik, mint a frenetikusba, ugyanis nagyon érződnek még a gyerekbetegségek rajta, továbbá az egész 33 kilós e-freeride koncepció is kérdőjeles, ugyanis ilyen hatalmas tehetetlenséggel, montis kerekekkel és pedelec hajtással nem könnyű a technikás csapásokon tartani a gépet. A mászás persze remek élmény – kivéve persze ha nem fagy le a rendszer, mint azt tette a fél órás teszt alatt 3× nálam –, de lefele valahogy nem az igazi.
Az eGnition koncepció gép. 175 mm rugóút, hajtásra rásegítés, 32 kilós össztömeg, 14 sebességes Rohloff rendszer. Egészen fura kerékpáros élmény. Tudtam vele bunnyzni!!!
A BioniX-ek viszont félelmetesen finoman működtek – nemhiába a több, mint 10 évnyi evolúció. A hangtalan üzem, az irányítókonzol, az energia visszanyelő „motorfék”, az elegáns akkutartó doboz mind-mind afelé mutatott, hogy ez a koncepció készen van.
KTM eGnition
KTM eGnition
Végül szót ejtenék egy igen elmés ötletről, a KTM eShopper „bótbajárós” bicójáról, aminek a mottója, hogy bringával is meg lehessen csinálni a heti nagybevásárlást, ne csak autóval. Ezt két hodály nagy beton stabil kosár, alacsony pakolási magasságot biztosító 24”-os kerekek és egy kis Bosch elektromos rásegítés biztosítja. Az ötlet zseniális, kérdés hogy érdemes-e erre a nagybevásárlásra egy külön bejáratú kerékpárt fenntartani, mert másra nem igazán használható ez a verda.
KTM eGnition
KTM eGnition
Ez volt tehát a KTM 2012-es ajánlata. A lehető legrövidebben talán így lehetne összefoglalni a látottakat, halottakat: e, 29” és komfortos csúcsteljesítmény…
További információk a KTM bringákról: http://www.ktmteam.hu/bikes/
Szöveg: Farkas Dani, Lcs
Fotó: Lcs, KTM
