Folytatva az Eurobike-on kiállított híres kerékpárok bemutatását, most egy – illetve két – mountain bike kerül sorra. Az XCO-olimpiai bajnok német hölgy Sabine Spitz Haibike-jai külön is megérnek egy szösszenetet, már csak a „Poshbikes-márkák” előfordulási aránya miatt is…
A Central Haibike Team versenyzőnőjét a kerékpársport talán legismertebb tuningcége látja el alkatrészekkel, melyek között csak a legkönnyebb, legdrágább, versenyzésre kihegyezett termékek szerepelnek, például a Tune, AX-Lightness, THM-Carbones és Schmolke márkák.
Az Eurobike-on egyébként általában egymás közelében helyezkednek el ezek a cégek (az A2 vagy A3 pavilonban, ha jól emlékszem) és a kötelező munkák elvégzése után valódi oázist jelentenek, ha igazi különlegességeket szeretnénk látni…
Spitz két, versenyeken használt XC-gépe közül itt találkoztunk a merevfarú Greed-del (ő az egyszerűbb eset), amely hetessel kezdődő súlyadattal büszkélkedik. Nincs olyan részlet, ahol ne tettek volna meg mindent ennek elérése érdekében.
440 grammos Clavicula hajtókar (amit az olimpia óta használ Spitz), Speciális névre szóló Tune agyak, a titán, karbon és alumínium alkatrészeket vegyítő hátsó agy annak ellenére csak 143 gramm, hogy négysoros csapágyazással készül, nem úgy mint egyes súlyrekorderek, melyeknél a használhatóság nem sokat számít.
Kormányból nyeregcsőnél a német Schmolke cég termékeinél tudomásom szerint nem nagyon létezik könnyebb, és a Tune Speedneedle karbonnyereg is impozáns súlyadattal büszkélkedhet, csupán 87 grammot nyom gyári adatok szerint.
A Tune nyeregnek létezik egyébként nyeregcsővel egyben gyártott verziója is, de az láthatóan nem passzolna a német hölgy által preferált rövid és kényelmes kormányfogáshoz. Előretolt nyereg, tetemes mennyiségű hézagoló a 100 gramm alatti Syntace stucni alatt, kényelmes hajlítású kormány, puha betekerővel, olaszos lezserséggel szikszalagozva.
Az össztelós Sleek talán még inkább agyon tun(e)ingolt masina, súlya fully létére megáll a 8 kg-os álomhatár környékén. Picit még a minden lehetséges részletében karbonból készülő vázba is belenyúltak a német mesterek, bár ahogy a képeken is látható a bowdenelvezetésen tovább dolgozhattak volna a tökéletes megoldás érdekében. De ki vagyok én, hogy megítéljem, valószínűleg működik.
Vannak versenyzők, akik nagyon érzékenyek arra, hogy milyen a vázon a kábelezés, ugyanis saras körülmények között a bowdenek vezetésével kapcsolatban, esetleg a rossz helyre bejutó sár miatt adódhat a legtöbb műszaki probléma. Nos, az olimpiai bajnok hölgy gépén a Gore megoldást alkalmazták, vagyis végig burkolat alatt futnak a váltóbowdenek.
Kerékből sem láthatunk valószínűleg lényegesen könnyebbeket az XCO-versenypályákon, míg a merevvázas Greedben ZTR felnibe fűzték a Tune agyakat, a Sleekben egyedi designnal ellátott Notubes felniket láthatunk, Tune- Olympic Gold felirattal, utalva az olimpiai aranyéremre.
Szerencsémre magam is álmodozhatom ilyenekről, lévén versenyszezonban pont beférek a gyártó által megszabott 77 kilogrammos súlylimit alá!
Viszont nini! sikerült felfedezni egy részletet, ahol lehetne még súlyt megtakarítani, nem, nem a Tune nyeregcsőbilincsre vagy patentszárakra gondolok, ott nemigen, hanem az átdobóra. A váltórendszerhez tartozó Sram XX díszeleg mind a Sleeken és a Greeden is, egy könnyebb országúti modell helyett. Talán Spitznek is akadt már gondja a Sram Reddel, mint nem egy pro ridernek?
Szöveg és fotók: Takács Tamás