Hétfőn zárta kapuit Európa legrégebbi, 1914 óta megrendezésre kerülő bringás kiállítása az EICMA. A seregszemlén készült képanyagból – szokásomhoz híven – egy pályabringás/fixis csokrot válogattam, mely egy tömör alumíniumrúddal kezdődik, és egy sisakkal fejeződik be…
A 2010-es trendek egyik legmarkánsabbika az egysebességes/fix áttételes bringák hangsúlyos jelenléte lesz a cégek termékpalettáján. Ezzel gondolom most nem mondtam újat, miután ez egy immár évek óta megfigyelhető trend, 2010-ben viszont már szinte nem lesz olyan cég, aki ne kínálna ilyesmit. A kínálatban akadnak dicséretes és megmosolyogtató próbálkozások egyaránt. Vessük bele hát magunkat a standok sűrűjébe!
Elsőként mindjárt a hangzatos „dildo bar” névre hallgató tömör aluból készült kormánnyal találkozhatunk, melyet a gyártó – a NoBrain – fix áttételes gépekre szán. Számtalan eloxált verzióban érhető el, markolatot tenni rá nem trendi, fogása így „roppant komfortos”.
Elérhető a 25,4-es és 26,0-ás befogóméret mellett 31,8-as változatban is, így aki a lehető legrosszabbat szeretné a csuklójának, az is megtalálja a számára legmegfelelőbbet. A konstrukció előnye fene tudja mi, ellenben önvédelmi eszközként, illetve szexuális segédeszközként egyaránt használható.
A 2010-es év színfétise mellett egy másik trend is megfigyelhető ezen a képen, ez pedig a sorozatgyártott alkatrészek egyedivé tétele. Jelen esetben egy Miche pályaagy kapott a váz márkájával egyező feliratot. Ez valamikor a hetvenes-nyolcvanas években volt divat, és személy szerint szerettem/szeretem.
Hasonlót láthattunk a Montante standján is. A főként klasszikus városi kerékpárokat gyártó cég idén bemutatott egy egyébiránt feledhető fix áttételes gépet is, ezen egy retro Campagnolo Pista pedál koppintása kapott egyedi feliratozást. Érdekes próbálkozásokat láthatunk amúgy a régi, klasszikus alkatrészek újragondolása terén is.
Mint amilyen az FSA itt még prototípusként megtekinthető, a régi Sugino vagy Campagnolo pályahajtóművek formavilágát idéző egysebességes hajtóműve esetében. Remélhetőleg még azért csiszolnak rajta kicsit, mert a Magyar Honvédség pajzsos címerére emlékeztető logó még nem az igazi, illetve a kidolgozáson is van még mit javítani.
Az FSA hajtóművet többek között ezen a Rossin fixin figyelhettük meg, melynek személyében egy érdekes öszvért tisztelhetünk. Keresztezve az MTB-t a Cruiserrel meg a fixivel valami ilyesmi jött össze. A nyolcvanas-kilencvenes években még komoly ismertséggel rendelkező márkával a második évezredben azonban csak most találkoztam először kiállításon. Modellpalettájukra a klasszikus megoldások, meg a retro-fíling volt a jellemző. De nem csak rájuk…
…hanem nagyjából mindenkire. Muffos, klasszikus acélváznak 2010-ben minden márka kínálatában kötelező helyet adni, függetlenül attól, hogy gyártott-e valójában valaha ilyet az adott cég. Mostanában olyan márkák is megtalálják a muffos-klasszikus hagyományaikat, akiknek valójában nincsenek is. Nehéz dolga lehetett például a Carrarónak, hogy kialakítsák a saját, fix áttételes gépük dizájnját. Patinásabb cégek ilyenkor visszanyúlnak a hetvenes-nyolcvanas évekbe, és lemásolják ugyanazt, amit akkoriban a csúcs acélvázaikon alkalmaztak. No, akinek olyan nem volt (mármint csúcs-acélváz), az hasonló megoldásokra kényszerül, mint derék padovai barátaink: véres verítékkel kitalálni valamit, fürdőszobacsempe-kék alap f..barna mufokkal, rémes feliratozással.
Még egy érdekes dolog figyelhető meg ezeken az újraálmodott retro vázakon. A dolog ahhoz hasonlítható, amikor egy egyenetlenül, kézzel vakolt parasztházat úgy újítanak fel, hogy tükörsimára húzzák a vakolatot, és nyílegyenesre az összes élet. Ezzel elveszik a ház eredeti karaktere, a girbegurba felületek adta természetes báj. Valami hasonlót érzek, amikor ezeknek a vázaknak a matricázását, festését és lakkozását látom. Ezek a retroid vázak attól lesznek hiteltelenek, hogy a legmodernebb felületkezelési technikákkal kerül rájuk minden, és az egészet mindig egy vastag, tükörfényes, takonyszerű lakkal öntik le.
Persze akkor sem járunk feltétlenül jobban, ha valakinek történetesen komoly hagyományokkal rendelkeznek az illesztékes műfajban, hiszen előfordulhat, hogy azok már igencsak a messzi távolba vesznek. Például a feliratok és muffok kifestéséhez nincsen már meg a türelem és a biztos kéz… Ja, amúgy olybá tűnik, 2010-ben a barna és árnyalatai igen menők lesznek.
Tudhatja ezt Ernesto Colnago is, így a jól bejáratott „Super” típusnéven 2009-ben ezt a kétfékes városi fixit kínálja a fanatikus Colnago-rajongóknak. Az előzetes információk szerint csak ebben a színben lesz elérhető és csak komplett bringaként. Az amúgy igen gusztusos paripán egy furcsa országúti/pálya kormány hibridet láthattunk. Nézzük csak meg közelebbről!
Városi fixin mély alsó hajlítással rendelkező pályakormányt ciklokrossz-jellegű fékkarokkal használni szerintem nem feltétlenül praktikus: a felső fogás nem annyira teljes értékű, mint egy egyenes kormány esetében, fékkarfogás nincs, alul meg a kutya sem fogja – mélyen van, na. Erre válaszként születhetett meg ez a furcsa öszvér, melynek felső hajlítása a pályakormányokéra jellemző, ellenben alsó hajlítása a legkisebb ívű országúti klasszikusokat idézi. A végeredmény egyrészt csúnyán néz ki, másrészt alsó fogás szempontjából kényelmetlen, ennek ellenére a Colnago mellett más gyártók is előszeretettel szerelték bringáikra.
Klasszikusok délidőben sorozatunkat a De Rosával folytatnám. A Scattofisso nevet kapta a keresztségben ez a lila-fehér kreáció, mely egy pályaváz alapjaira felépített akár fékkel és kulacstartóval is felszerelhető kerékpár. A probléma mindössze annyi vele, hogy amennyiben nem szerelünk féket rá, igen furán adja ki rajta magát a hátsófékbowden ott maradó két vezetőszeme. Mindezt megfejelve egy kiállítási bringához méltatlanul lógó lánccal, érdekes benyomást keltett a gép.
Önmagában nem baj a trendkövetés, csak az érthető meg nehezen, hogy ha azt akarják hangsúlyozni, hogy erre a gépre féket is lehet rakni, akkor ugyan miért nem rakják fel rá? Ebben a felállásban inkább egy néhány oda nem illő elemmel megfejelt pályagépre emlékeztet a jószág.
Kezdem azt gondolni, hogy egyetlen karbon pályavilla létezik a mai kereskedelmi forgalomban. Ez figyelt anno a Cornix Carreráiban, a Cinelli Mystic Ratsban, a De Rosa Scattofissóban és még sorolhatnám – no meg ebben a Sab pályabringában is. Persze a villa se nem csúnya, se nem rossz, súlyban viszont 600 gramm körül van, ami egy kicsit azért sok.
Így nézett ki a villa gazdája, a Sab pályagépe. Pályabringa minden standra kötelező, viszont nem hinném, hogy egy cég részéről eladnának belőle évente annyit, hogy érdemes legyen házon belül megoldani a gyártást, vagy akár tervezési munkaórát fektetni egy saját egyedi modellbe. Éppen ezért lehetett a kiállítás végére az az érzésem, mintha az összes alu pályaváz olyan lenne, mint egyesek szerint az összes olasz sör: ugyanott készül, csak máshol palackozzák.
Itt van például a Bottechia pályagépének jellegzetes részlete, a felülhegesztéssel ellátott alsócső. Lépjünk túl rajta, hogy mi a ráknak egy pályagépre felülhegesztés – sosem tudhatja az ember, mikor kell a betonteknőben beadni egy útátugrást –, inkább örüljünk annak, hogy végre van egy olyan emblematikus részletünk, ami alapján könnyen felismerhetjük ugyanezt a vázat más matricázás alatt.
És valóban: a „freeride-pályaváz” Guerciotti márkanév alatt is elérhető… Hát igen, sajnos napjainkban a márkanév sok esetben már tényleg csak egy matrcát jelent.
Végre egy egyedibbnek tűnő karbonmodell a Vinertől. A megjelenés és a felszereltség tetszetős, a hideg ezúttal csak a papucsot látván rázott ki…
…igen, Vineréknek sikerült összehozni azt, amit eddig még országúton sem mert megtenni senki. Nevezetesen hogy a tám- és a láncvilla egyaránt csavarozott kapcsolattal csatlakozik a papucshoz. Kár, hogy egy pályagép papucsa hatványozottan nagyobb nyomatékot kap, mint egy országúti masináé, így borítékolhatóan nem lesz hosszú életű ez a konstrukció.
A kicsit talán már túl sok élcelődés után jöjjön egy valódi fixis nagyágyú: a Look. Pályabringák terén bevallom egyik kedvenc márkám, karbon vázaik mára már kb. ugyanakkora klasszikusok, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt egy acél Colnago vagy Pinarello. A Look pályavázainak nem kell marketingduma: csak szét kell nézni a világversenyeken, és látszik, hogy a fél mezőny ezzel megy – és nemcsak a szponzoráltak. Arról pedig még nem is esett szó, hogy milyen durván jól néz ki – ez itt éppen a két pályamodell közül a sprint és általános felhasználásra szánt 496-os típus.
A Look egyedi fejcsapágy-rendszere, és integrált állítható stucnija már több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. 2009-2010-ben most éppen így néz ki. A karbon sprinterkormány brutális szélességű megfogással, atombiztos bilincsekkel kapcsolódik a karbon verzióban is elérhető integrált stucnihoz.
Vinerék papucsának abszolút ellentéte a Look verziója. Itt semmit nem bíztak a véletlenre, és még a láncfeszesség-állítást is megoldották.
Vicces, kis költségvetésű – de annál hatékonyabb – promóciót választott magának a kiállításon a városi fixik építésére szakosodott Dodici. A srácok/lányok délelőtt elkezdtek kiszállingózni a vásárterületre egy-egy bringával, és egy frekventált helyen – mindjárt az expó bejáratánál – egymás mellé láncolták őket. Délutánra már hat-nyolc bringa is összegyűlt így, így mindenkinek a szeme megakadt a színpompás, látványos gépeken. A nézelődő aztán minden kérdésére választ kaphatott a közelben lebzselő utcai harcosoktól.
A bringákon akadt néhány figyelemreméltó részlet, mint például a nyeregcső bilincs megoldása. Igaz, hogy ugyanezt a Scapin jó régóta nyomja már, de attól még szép.
A hegesztett vázakhoz menetes fejcsapágy és klasszikus egyenes vállas pályavilla tartozik, ez itt pedig éppen a Columbus XCr rozsdamentes csöveiből épített modell.
Végül egy fontos dolog: ne feledjünk soha sisakot venni fix áttételes, esetleg fék nélküli gépünkhöz! Hogy milyet? Például ilyen direkt fedett pályára készült, szellőzőnyílások nélkülit, amilyen a japán OGK Kabuto hiánypótló modellje volt.
Milánóval kapcsolatos fixis linkek:
http://www.vigorelli.org/
http://www.vintagepista.com/
http://www.milanofixed.com/
http://www.nobrainbikes.com/fixedparts.htm
A milánói EICMA kiállításon látott országútis újdonságokról magazinunk 2009. november-decemberi számában számolunk be részletesen. További információk: www.eicma.it
