Talán néhányan emlékeznek, hogy pár hónapja eléggé elvarázsolt a német Cube AMS bringája, a kommentek alapján egy kicsit túlzottan is: megkaptam, hogy túl illatos lett a sztori, túl jó volt minden, túl reklámszagú. A kritika után persze az ember újra elolvassa, újra összeveti az élményeivel és megpróbálja ezt a kritikus szemszögéből nézve megtenni. Nos a végeredmény az, hogy ezek után is ugyanazt írnám, még akkor is, ha éppenséggel vietkongok vallatnának a körömkitépős módszerrel…
Nem mosogatni akarom magam az olvasók előtt, csak megnyugtatni a lelkiismeretemet. Amikor jött a felkérés, hogy ráérek-e néhány napra, mert ki kéne ugrani a 2011-es Cube felhozatalt megkóstolni, elhatároztam, hogy a leggusztustalanabb kritikusi-kontaklencsét rakom a retinám elé és az élő fába is bele fogok kötni; fogást fogok találni, ha beledöglök is, mert úgy látszik, hogy fikkantás nélkül nem teszt egy teszt. Elintéztem, hogy „ráérjek” és nyilván igent mondtam, mert magam is kíváncsi voltam, hogy vajon ez az AMS dolog csak egy felhevült, futó kaland volt, vagy esetleg tényleg valami különlegeset csinálnak ezek a Kockás srácok. Szóval kíváncsian, de extra-kritikusan vágtam neki az ezer kilométeres útnak.
A 2011-es csatasor
A fárasztó autózás után egy golfpálya melletti szállásra estünk be, ahol érdekes kontrasztot alkottak a rövidújas, bőgatyás kerékpáros zsurnaliszták és a jól szituált, rombuszmintás kötött mellényben és hófehér nadrágban feszítő német fogorvosok, cégvezetők és egyéb módos kasztok képviselői. A másnapi „ereszdelahajamra” készülve kiültünk a srácokkal a teraszra és örömmel konstatáltuk, hogy 1000 km bizony elég puffer a magyar szúnyograjzástól, de alig telt el negyed óra, és az arcunkról lefagyott a mosoly, mert a honi vérszívók helyett voltak alattomos „vérmuslicák”, amelyeknek fájdalmasabb ugyan a csípése, mint a szúnyognak, de legalább kisebb nyomot hagy és nincs irritáló zümmögő hangjuk. Na de vissza a lényegre! Jött a másnap és jöttek az újdonságok…
Mini-northshore, faléc, slickrock – amit akarsz!
A bemutató rögtön a tesztpálya aljában volt, amiből akkor még csak egy épített mini-slopestyle pálya látszott, de mint utólag kiderült az – egy képzavarral élve – csak a jéghegy csúcsa volt, mert egy olyan tesztpályát „rejtettek el” a hegyen, ahol kb. minden terepviszony, akadály, körülmény között ki lehetett próbálni a gépeket. Slickrock, csiki-csuki ösvények, brutális sziklakert, gyors döngölt erdei talaj, cuppogós mocsár, nortshore-ok, stepupok és a pálya végén a már említett bringapark-szerűség méteres letörésekkel, libikókák, egyre vékonyabb egyensúlyozó lécek, döntött kanyaros, duplákkal tarkított pumptrack és végül egy hatalmas íves, beugrós-kiugrós wallride. Ez a pakk így ideális volt az egész paletta leteszteléséhez.
Isszuk az újdonságok édes nektárját
Az előadást a Cube fiatal mérnökei tartották, akik közt egyébként szinte mindenkit láttunk a tesztpályán bringázni, szóval engedjük meg azt a feltételezést, hogy nem először ültek a bringákon. Peggy, a marketinges csajszi is olyannyira lelkes volt, hogy még a Cube csúcs freeride gépét is elvitte egy körre – nem azt mondom, hogy kente neki, mint a disznó, de azért női mércével egész haladósan ment és a stílusán még így is látszott, hogy egy AMS kategóriájú keróval bizony erősen partiba lenne az ott lévő újságíró kollégákkal.
A Cube egyébként 2006-tól fejleszt teljesen saját technológiákat, de úgy tűnik, hogy a 4 év alatt elég jól belejöttek, mert igen okos dolgokat találtak ki és a hatalmas fejlődést mutató eladási számok sem véletlenül olyanok, amilyenek. A prezentáción szó esett az új gyártási módszereikről, a legfrissebb vázmegoldásokról és a Fox-tól is tiszteletét tette két úriember, akik a Cube-al való szoros együttműködésről meséltek, és ha már ott voltak, bemutatták a jövő évi modelljeiket is.
Bringaparkba termett
Idén három fronton robbantottak igazán a németek: a nagyon erős trail/enduro vonal mellé végre bemutatták a vadiúj, 188 mm-t mozgó freeride modelljüket a Hanzz-t, az AMS szériát nagyon durván kibővítették és átdolgozták, illetve karbon fronton is odatették magukat.
Okos papucs
Kezdjük a nehézbombázó Hanzzal. Egy darabból álló himbakar, cserélhető hátsó papucsok, lecsavarozható váltótartó csonk, Hammerschmidt-kompatibilis ISCG előkészítés, 1,5-ös fejcső és a többi alu modellnél is fellelhető triple-butted, hidroformingos csövek. Összességében tehát egy jól személyre szabható bombázót kaptunk, ami kívánja a meredek lejtőket és imádja a bringaparkokat.
Kezdve a 100 mm-től…
Az AMS kategória sikerén felbuzdulva úgy döntöttek Cube-ék, hogy széthúzzák a modellválasztékot és a maratonozóktól kezdve az all-mountain stílusig bezárólag mindenkinek nyújtanak alternatívát az AMS rendszeren belül.
…130-on át…
Ennek szellemében 100-110-130-150 mm-es hátsó felfüggesztési mozgástartomány közül lehet választani.
…egészen 150-ig
Ami mindegyik modellben közös újdonság az az F-16-os vadászgép gépágyú-torkolatára emlékeztető rejtett bowdenbevezetők, az aszimmetrikus láncvilla, a press-fites középcsapágyház és végre a PM-es, hátsó tárcsafék felfogatás. A széria egyes tagjai közt nagyon szépen megfigyelhetők a lépcsőfokonkénti apró, de annál fontosabb változtatások, mint a papucs, a fejcső, az első váltó-felfogatás megoldása.
130-tól már átütős
A 130-as AMS-nél már bejön az 12-es hátsótengely-rögzítés, és a tapered fejcső, a 150-nél pedig a direct mountos elsőváltó-rögzítés. Az új vonalak mellett megmaradt a jól bevált Stereo-Sting-Fritz triumvirátus is.
Sting és barátai maradtak
A szénszálas vázaik tekintetében a Cube eddig sem volt sereghajtó a többi gyártó közt, legutóbb például a Reaction vázukkal megnyerték a RedDot díjat, ami az egyik – ha nem a legrangosabb – design-díj a világon. Idén viszont rátettek erre egy lapáttal, és kihozták az Elite szériát, aminek a fő jellegzetessége a Double Flex Stays nevű okosság, ami a támvilla és a nyeregvázcső csatlakozásánál található.
Bizarr és egyben zseniális
Oldalról egészen abszurd látványt nyújtanak a palacsinta vékony hidak, felülről viszont óriási felületet találunk. A funkciója a rezgéselnyelés és némi „rugóút”. Nem csak jól néz ki, de zseniálisan is működik – erről azonban majd később írnék.
Az új Elite
Szintén az Elite vonalon belül találjuk a Cube titán csodáját, ami igazi csemege, rengeteg finom megoldással: CNC-zett elemek, logó-gravírozott tárcsafékfelfogatás-merevítő, tapered fejcső. Persze a súlya is rendben van.
…és ha már elit, legyen titán is
A Cube, amióta ismerem, mindig is híres volt a kitűnő alkatrészválasztásáról és ez idén sem változott. Syntace, Fox, Formula, Easton, DT, Schwalbe – mind olyan nevek, amelyek garantálják a minőséget, az meg a Cube-os tervezők figyelmét dicséri, hogy igen pontosan a stílushoz tudták igazítani a felszerelést. Kinézet szintjén sem volt eddig szégyellnivalója a Cube-nak, de az idei eresztés talán az eddigieken is túltesz. Bár mi még a natúr aluvázas, alkoholos filccel összefirkált tesztgépekkel szaggattunk, volt néhány egészen szexuális dukkóval rendelkező „végleges változat” kiállítva, amelyekről az ember legszívesebben lenyalogatta volna a mázt.
Az a bizonyos bowdenbevezetés…
Ha egy jelzővel kellene illetnem a Cube újdonságait, akkor az „átgondoltság” lenne az. Olyan apróságokat alkalmaz a Cube, amiket látva vakarod a fejed és felteszed a kérdést magadban, hogy vajon az összes többi gyártó mi a fenéért nem alkalmazza az összeset közülük? Hiszen annyira egyértelműek: a rejtett bowdenezés, a PM felfogatás, a Press-fit csapágyház, az hátsó tengelyfelfogatás és természetesen a közel tökéletes alkatrészválasztás.
PM - végre!
A bemutató után nyeregbe pattantunk és megnéztük, hogy működnek-e a vetítővászonra projektált szép szavak. A cikknek tehát folytatása következik…
Bevetésen
Szöveg: Farkas Dani
Fotó: Cube, Farkas Dani, Bognár Tamás
