Kis József és Vas Péter sikeresen teljesítették a TransAlpot, kategóriájukban 9. helyen végezve az összetettben. Bibi, azaz kísérőjük, Holló Tibi utolsó beszámolója következik:
Üdv Mindenkinek!
Viva la Riva del Garda!
2012.07.21
Utolsó bejelentkezésem a 2012-es CraftBike TransAlp-ról!
Letudtuk! Beszámolómat már itthonról írom, így a Fiúk (most szándékosan, nagybetűvel) tapasztalatait én fogom tolmácsolni, illetve beszéljen ez a pár kép helyettük.
Tehát.
Az előző estétől indítom az események fonalát. Szállásunk a helyi sí aréna várótermeiben (?) volt kijelölve, aminek egy-két részét most újítják fel, így kiálló csapvégek, elektromos csatlakozások közé lehetett letáborozni. A pasta party helyszíne a 2. szinten lévő parkoló volt, ami nyitott volt, mint pl. a Camponáé. Az egész épületben kimondott hűvös volt (természetesen a versenyzőknek… J).
Mint már említettem, elsőként szoktam érkezni, így felfigyeltem egy kisebb helységre, ami egy ilyen teremből nyílt. Tartozott hozzá saját wc is, ami nagy kincs! Kulcs a zárban… Sejthetitek, hogy nem sokáig! J El is raktam és tudtam, fiaim örülni fognak a külön szállásnak. Pakolás közben az olasz rendező mondta is, hogy oda nem lehet bemenni, „be van zárva” feleltem vállvonogatva. Kis meglepődéssel gyorsan leellenőrizte, majd teljes lelki nyugalomban távozott.
Később még becinkoskodott – az időközben jó baráttá avanzsált – cseh alakulat is, de velük is még csak félig volt megtöltve helyiségünk. Éjszakánk ezek függvényében jól telt, bár az esti netezés közben kialakult esős-viharos időjárás kitartott éjszaka. Reggelre már csak szemerkélt, sőt a rajtra el is állt, de az előző este nézett időjárás jelentés szerinti esős nap bejött.
De gyorsan, pár szóban hadd térjek még vissza a reggelire. Általában jó szokott lenni, mint korábban már írtam, de itt kritikán aluli volt. Az egy dolog, hogy alig volt választék, de ezt ráadásul még osztották is, tehát nem lehetett bármennyit venni belőle!
A menüt azért elmondanám: valami zsömle szerűség 2 db. (méretben a 2 db. felel meg egy hazainak), meleg kávé és/vagy tej tányérban!!, 1 db. mini vaj, 1 db. mini méz, 1 db. lekvár, 2 vékony szelet sonka, meg valami előre csomagolt sütiből egy szelet. OK, hogy utolsó nap reggelije, de azért csak 75 km, 1800 m szint volt még mára!!! Túllazulták magukat az olaszok…
Rajt ismét név szerinti behívással! A tegnapi menetnek megfelelően német barátaink is pont befértek az A1-be, így nagy volt az öröm ott is. Előnyünk stabil volt, nem volt mitől félni. Eső elállni látszott, hőmérséklet enyhült, így kiadták mindketten szélmellényeiket, ne vigyenek felesleges cuccot. Az első szakasz hosszú lejtmenet volt, amit biztonsági okokból safety car vezetett. Srácok elmondása szerint itt ment az előre pofátlankodás, lökdösődés, könyöklés…
Közben én is elindultam, de nem sok jóval kecsegtetett, hogy szinte Riva-ig szakadt az eső. Csak reménykedtem benne, hogy talán fenn a hegyen más lesz a helyzet. Nem volt… 1800-on már csak 7-8 fok volt és vízszintesen esett az eső. Ez most Józsinak tette be az ajtót. Úgy fázott szegénynek a keze, álla, arca, hogy sírni tudott volna és ennek köszönhetően Peti jó 4 perc előnyre tett szert a lefelében.
Leérve azért sikerült kiolvadni, bár ez a szakasz is tartogatott olyan technikás lejtőt, amin tolni kellett. Menet közben volt még egy kis domb, de igazából a vége volt kérdéses, hogy fog menni nekik a síkon való veretés. Ebben Peti volt a jobb, de inkább Józsi bolyozási rutintalansága miatt. Végül szépen beértek, vizesen, sárosan, boldogan, kimerülten a kategória 10. helyén.
Ez már nem befolyásolta összetettbeli helyezésüket, így a 2012-es TransAlp, master kategóriájában Kis József és Vas Péter, a Merida Maraton-CST-Bikemag Hungary színeiben a dicsőséges 9. helyezést szerezték meg! Gratulálok és minden tiszteletem az Övék! Helyezésüket megünnepelvén elmentünk egyet pizzázni, majd egy jó adag fagyival megkoronázva, megnéztük a Tour aznapi szakaszának végét.
Visszatérvén a pasta party helyszínére, ahol vacsorára egy fél grillcsirkét és sült krumplit is kaptunk a szokásos tészta mellé (na, ez hiányzott még a pizza-fagyi kombóra! Mondjuk én a csirkét legyűrtem… J) eldöntöttük, hogy még ma hazaindulunk, de előtte még fürdünk egyet a Garda tóban. Az utunk eseménytelenül telt. Az elején még sztorizgattak a fiúk, majd elpilledtek, én meg gyűrtem a km-eket. Hajnal 5 előtt már itthon is voltunk (Józsi természetesen nálunk aludt).
Mindent összevetve, fiaink várakozáson felüli eredményt hoztak, az időjárás összességében kegyes volt hozzánk és a technika ördöge is másokat foglalkoztatott!
Abban egyetértettünk, ha lehetőség adódik rá, jövőre is szívesen eljönnénk!
A 6. és 7. szakasz összefoglalója
A 2. és 3. szakasz összefoglalója
Interjú a Merida Maraton Team CST versenyzőivel a TransAlp előtt
