2016 legemlékezetesebb pillanatai, legjobb teljesítményei és egyéb LEG-jei közül szemezgettünk a profi kerékpársportból.
Helyenként talán szubjektív lesz kicsit a választás, de nehéz lenne képlet alapján eldönteni, melyik volt a legizgalmasabb verseny, vagy ki volt a legszimpatikusabb, vagy éppen legellenszenvesebb versenyző. Természetesen olvasóinkat is biztatjuk, hogy írják meg kedvenc LEG-jüket az idei országúti szezonból.
Kezdjük a háromhetesekkel, idén a Giro d’Italia kapja az év legjobb GT-je címet, több okból is. Egyrészt a szervezőknek sikerült végre „nem olaszosan”, hanem átgondoltan jól felépíteni az útvonalat. Az időjárás mindig közbeszólhat egy verseny alakulásába, de azért lehet ésszerűen csökkenteni a kockázatot. Jó volt a Giro dinamikája, végig verseny volt. A legjobb GT-menők általában a Tourra hegyezik formájuk és a Touron áll össze a legjobb mezőny. De hiába volt ez így idén is, a francia rendezők valahogy nem voltak a helyzet magaslatán. Chris Froome emlékezetes futását követően is amolyan félmegoldás született, arról ne is beszéljünk, mi lett volna, ha egy motoros karambol dönti el a versenyt. Froome egyébként olyan formában volt, hogy izgalmakról nem lehetett beszélni az összetettet illetően.
Vincenzo Nibali
Nem így a Girón, ahol Vincnzo Nibali szinte Floyd Landis-re emlékeztető feltámadást produkált, persze a rózsaszínű trikóhoz szükség volt Steven Kruijswijk hibájához is. A hiba azonban kikényszerített hiba volt, nem lehet a körülményekre fogni a bukást. Nibali aztán tovább meccselt Esteban Caves-szel, remek finálét produkálva a Girón. A kolumbiai többek szerint az év legszimpatikusabb versenyzője, nem alaptalanul. A Vueltával kapcsolatos véleményemmel sokszor vitatkoznak, elismerem, hogy nézői szempontból többször volt már a legizgalmasabb GT, de a topversenyzők formáját tekintve szinte mindig a legkevésbé színvonalas. Sokszor a Touron megfáradt sztárok nyomják még le ráadásként, fáradtak a segítők, vagy éppen nem a legjobb vízhordók kísérik el a kapitányokat. Sokan felkészülésnek szánják a vb-re, összességében nem lehet olyan komolyan venni, mint a másik két háromhetest.
Esteban Chaves
A háromhetesekkel kapcsolatban említett nevek közül többekhez is főződik idei „LEG”, itt van rögtön Chris Froome már említett futása és itt van Vincenzo Nibali. A Cápa nem csak az év feltámadását jegyzi, de talán a legpechesebb verseny is az övé. Mégpedig a riói olimpia országúti mezőnyversenye, ami rögtön pályázhat a legveszélyesebb kör címére. Nibali szökésben bukott Sergio Henao-val, s kár morfondírozni, hogy mi lett volna, ha, de azért mégis… Sokkal inkább érdemes firtatni a veszélyes lejtmenetet, ahol magas betonszegély övezte az utat, sokan jutottak Nibali sorsára Richie Porte nem is úszta meg törés nélkül. A női versenyen a holland Annemiek Van Vleuten – itt már kijelenthetjük – győztes pozícióból bukott szintén szökésben, ráadásul sérülései is komolyabbnak bizonyultak.
Van Vleuten bukása
Ha már pech és a riói olimpia is szóba került, a legpechesebb versenyzők egyike 2016-ban Tom Dumoulin, még akkor is, ha papíron szép eredményeket sikerült elérnie. Felhúzhatta a Girón a rózsaszínű trikót, és szakaszt nyert a Tour de France-on, de amire egész évben készült, az olimpiai időfutam elúszott. A Touron elszenvedett bukásban kezét törte és a felkészülés legfontosabb szakasza esett ki így Rio előtt, pedig toronymagas esélyes volt. Dumoulin pechje azonban közrejátszhatott abban, hogy Fabian Cancellara 2016 legemlékezetesebb búcsúelőadását produkálhassa Rióban, feltéve a koronát az elmúlt évtized egyik legcsodálatosabb pályafutására. Persze már itt önmagával is rögtön vitába keveredik a szerző, hiszen akár a fent említett Steven Kruijswijk is jegyezhetné 2016 legnagyobb pechjét. Viszont ha elfogadjuk, hogy az a bukás kikényszerített hiba volt, akkor már nem is annyira pech… Mindenesetre Kruijswijkot tekinthetjük az év felfedezettjének a háromhetesek szempontjából, még ha szorosan ott lohol a nyomában a címért a 24 éves Adam Yates is.
Valverde győzelme élete első Giróján
A klasszikusokról a legtöbb kerékpársport-rajongónak minden bizonnyal Mathew Hayman Parizs-Roubaix győzelme jut eszébe, mint legemlékezetesebb pillanat, de a legjobb verseny címet mégis a Flandriai Körversenynek adnánk, ahol Peter Sagan verte meg egy az egyben Fabian Cancellarát. Ha ki kellene osztani az év versenyzője címet, valószínűleg nem sokan vitatkoznának, ha Saganra tennénk a voksot, mégis csalnék itt kicsit. Állítsunk fel egy “2016. legnagyobb harcosa” kategóriát is, amit Alejandro Valverde kap, aki mindhárom háromhetest végignyomta idén, nem is akárhogyan, s közben még olyan győzelmeket is aratott, mint a Fleche Wallone. S ha már Valverdénél és a Movistar csapatánál tarttunk, jöjjön a végére egy negatív “LEG” is, mondjuk úgy a sportemberhez legméltatlanabb viselkedés, ami nem is olyan régen történt. A Costa-Rica-i Andrey Amador érthetetlen, hogy engedhette meg magának azt, amit egy közúti járőrrel művelt, gyakorlatilag nekitámadott és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette:
Ami kimaradt, várjuk kommentben…
