Mikor anno az „öszvér” montit lecseréltem egy karbon, Ultegrás országútira, hamar rájöttem, hogy szükségem lesz egy közlekedésre használatos bringára. Azóta az erre épített bringát átalakítottam és később eladtam, és jött helyette egy régebbi országúti elsődlegesen városba. Közben gyűltek az alkatrészek, mellé pedig nem hagyott nyugodni egy elképzelés, így újból városi bringa építésébe vágtam. Az alkatrészek gyűltek, a koncepció finomodott, és végül megszületett a fürge szürke, amiről most részletesen beszámolok.
A fehér, muffolt öszvér
2014-et írunk: volt az akkori barátnőmnek rokonságból egy régi, muffolt acél országútija darabokra szedve, ebből a vázat és a hátsóagyat volt érdemes megmenteni. A váz fehérre lett színterezve, és lett hozzá bugázva egy menetes nyakú, féktüskés villa. Vettem használtan egy első kereket egy pár, vacak kék gumival, mellé pedig találtam azonos típusú felnit amit pedig összefűztem a régi, Maillard márkájú menetes hátsóaggyal.
Szintén használtan vettem egy Sturmey Archer 42t hajtókart, Dicta 16t racsnit meg valami láncot. Sikerült előre szerezni egy Sram 9.0 V féket, hátra pedig valami hosszú benyúlású patkót. Ezeket a montiról maradt Deore V-fék karokkal működtettem, melynek eredménye elöl brutális, hátul meg szinte nulla fékerő volt.
A kormány szintén a montiról maradt, 47 cm-re vágott egyenes volt, ahogy a fehér Ritchey nyereg is. Az izgalmat a stucni jelentette a szabványtól eltérő 21,1 mm-es belső átmérővel de találtam 500 Ft-ért egy használtat.
A Cube februári vásárlása után a vas március közepére össze is állt. Az összköltség 60 ezerre rúgott az alábbi mottóval: ha három tank benzin árát (ami ekkor egy 20-as volt) megspórolom vele, akkor ez a bringa ingyen lett. A gumik hamar lecserélődtek, mert sikerült szerezni használt, jóval könnyebb kevlárosakat amivel határozottan jobban gyorsult a gép.
A vas öt évet bírt. Egyszer hazafelé arra lettem figyelmes, hogy az egyik kerék balra, a másik pedig jobbra dől: az alsó- és a felső cső valahol a fejcső környékén elrepedt, kinyílt. Nem volt mit tenni, hazaérve azonnal neki is álltam a bringát szétszedni.
A Hardride-os kékség
Megoldás kellett a városi bringára, nekiálltam nézelődni, és a debreceni Hardride webshopjában találtam egy világoskék vázszettet, amire az utód épült. Természetesen kellettek más alkatrészek is, mint kormánycsapágy, nyeregcső és középcsapágy, de két fékkar is kellett a Cube-ról lecserélt FSA patkófékekhez. Stucnim is volt, a többi pedig maradt a régi.
Idővel két ponton volt jelentős fejlesztés a bicajon. Vettem rá egy Shimano SLX Hollowtech II hajtókart amire rá lett szerelve a 42-es tányér a Sturmeyről.
Az agyak is elég vacakok voltak, így vettem egy pár ipari csapágyas, magas peremes Novatec agyat. A hátsót egyből be is fűztem, de az első évekig a fiókban volt, mivel a Cube gyári Easton első kerekét használtam. Végül múlt télen összefűztem, és közvetlenül az eladás előtt bekerült a bringába.
Azt kell mondjam, hogy ez a két pont volt a bringa lényege, a jó agyak és a merev hajtás teremtette meg a hatékonyságát. Közvetlenül az eladás előtt került rá egy 70-es stucni és egy picit hosszabb, emelt/hajlított kormány. Ekkor már úgy éreztem, hogy meguntam a singlespeed érzést, és meghirdettem, de eladás előtt a fehér Ritchey nyerget lementettem róla.
Koncepciók és alkatrész gyűjtögetés
Több koncepcióm volt. Van egy pár Avid SD7 V-fékem, és gondoltam, hogy jó lenne cross/trekking alapra építeni egy bringát picit ballonosabb gumikkal. A másik óhaj egy integrált tengelyes használt országúti hajtókar beszerzése volt 39t vagy 42t tányérral mivel előre nem akartam váltót.
Közben a városinak használt Scottra kerestem 11-28-as sort, amit a Willhabenen megtaláltam. Egy nyugdíjas osztráktól vettem, akinek volt egy maradék Mavic Aksium hátsó kereke is, hát megkérdezte, nem-e kell 20 euroért. Természetesen kellett, így összeállt a felemás kerékszett, viszont ez azt jelentette, hogy a 130mm papucstávolsághoz országúti vázat kellett keresni.
A hajtást úgy terveztem, hogy a Scottról leszedett 11-25 10s sorhoz veszek egy rövid kanalas Shimano váltót és hozzá váltókart. Utána néztem a kompatibilitásnak, és kiderült hogy a közben turkált 10s Deore váltókar csak montis váltóval kompatibilis, én viszont ragaszkodtam a rövid kanálhoz.
Szintén a Willhabenen találtam egy Bombtrack Hollowtech II-szerű hajtókart 42 fogas tányérral 10 euróért, de csak személyes átvétellel. Meggyőztem a hirdetőt, aki némileg magasabb árért postázta, így 25 euróért jutottam hozzá.
Ismételten nézegettem a Willhabent, kíváncsisággal az olcsóbb Decathlonos bringákon látott Microshift váltókkal kapcsolatban. Volt egy bringáról leszedett új garnitúra, Centos rövid kanalas hátsó váltó, Rapidfire-szerű váltókarok, Sunrace 11-28 sor és KMC X10 lánc – postával potom 42,59 euróért.
2danger, a fekete rusnyaság
Ekkor ideje volt már nézni egy vázszettet. Volt a Marketplace-en egy megfelelő, mégpedig egy 2danger márkájú fekete rusnyaság. Ráírtam a srácra, de nem reagált. Nem értettem. Pár héttel később újra ráírtam és reagált. Elsőre valószínű félrenézés vagy technikai probléma volt.
A következő héten mentem Budapestre, és átvettem a vázszettet, ugyanis egy Deda karbon villával, FSA kormánycsapággyal, vágott Ritchey Pro nyeregcsővel, egy stucnival, első fékkel és egy régi Ultegra első váltóval árulta – ezért fizettem összesen 35.000 forintot.
Ekkor már Excel táblát vezettem, hogy lássam, mi hiányzik – az aprólékok kivételével csak egy hátsó fék. Willhabenen 29 € plusz postáért találtam egy pár vadonatúj Sram Rival patkóféket ami egy bolt vitrinjében porosodhatott.
Egyértelmű volt, hogy fekete bringát nem akarok, így a vázat elvittem homokszórásra és porfestésre. Szerencsésebb, ha egy városi bringa nem annyira feltűnő, és tetszik a kocsiknál mostanság divatos „alapozó szürke”, így azt választottam – egész pontosan RAL 7045 Teleszürke 1-et.
Időközben az aprólékot is megvettem: markolatot, bovdeneket, középcsapágyat. A kerekeket is összeraktam: a barátomtól származó, használt 25mm-es Bontrager kevláros gumikkal és az itthon lévő Pirelli belsőkkel.
Irányváltás – mégis legyen országúti kormány
Amíg a váz a festőnél volt, elkezdtem agyalni azon, hogy jobb lenne országúti kormánnyal összerakni a bringát. A Scottra vettem egy kompakt FSA-t amit leszedtem és arra vissza került az eredeti. A problémát a fékváltókarok jelentették. Nem akartam, hogy a bal oldalon feleslegesen legyen váltás is, és „ruhaszárítóköteles” meg felemás opciót sem. Egy pár új Microshift Sword elég drága lett volna, és még nem is gondoltam túl jónak ahogy bringán tapiztam.
Ekkor jöttek képbe a kínai termékek. Az L-Twoo-nak van a GR7 szériája, ez 1×10 sebességes. Először elvetettem, mert azt gondoltam, hogy ha gravel, akkor hidraulikus tárcsafék. Nézegettem mást, de nem volt igazi alternatíva.
Aztán beláttam, hogy ebben a kategóriában huzalos tárcsaféket használnak, és az AliExpressre feltöltött vásárlói képeken is ilyen bringák voltak. A kompatibilitásban nem voltam biztos annak ellenére, hogy találtam videót, ahol (az országútis változat) R7 fékváltókarral használták a 4700-as Tiagra hátsó váltót, amivel a Centos kompatibilis. Megrendeltem inkább kompletten, hátsó váltóval a szettet, 4000 forint már nem oszt alapon.
Fürge szürke avagy a városi vagány születése
Sokat vártam, mire a váz festése elkészült, de egy csütörtök délelőtt megcsörrent a telefon, hogy mehetek érte. Rohantam is, hazafelé pedig beugrottam még a bringaboltba megvenni a hiányzó bovdeneket. Aztán itthon nekiláttam, miközben gyönyörködtem a váz színében, mert pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem.
Viszont sajnos a középrészhez bement némi festék, és láttam, hogy ezt itthon nem tudom megoldani. Elvittem egy bringaszervizbe, ahol tudtam, hogy van hozzá menetvágó szerszám. Hazaérve nekiláttam az építésnek: váltófül, bovdenvezető-állító alkatrészek, közben figyelnem kellett, hogy ne felejtsem el megmérni a váz tömegét még magában.
A váltófület is beállítottam, volt rajta mit feszegetni – ami megerősíti, hogy érdemes volt venni Aliexpressen egy házi használatra alkalmas szerszámot hozzá. A bringa pikk-pakk formát öltött. Kicsit azzal szívtam, hogy nagyon nehéz hozzáférni az L-Twoo fékváltókarokon a bilincs csavarjához, különösképpen a jobb oldalin, mivel a leváltó kar nem engedi eléggé felgyűrni a gumit.
Miután a bovdenezés is a helyére került, végigkattintgattam a váltót, mivel nem tudtam 100 százalékra, hogy az L-Twoo GR7 kompatibilis-e a Microshift Centos hátsó váltóval, de szerencsére gyönyörűen működnek együtt, és a GR7 kar váltásérzete is elég konkrét, határozott.
Az első próbakörre még nem került fel a bandázs. Ennek több oka volt, például az, hogy egyrészt jó tudni, hogy a kormány meg a fékváltókar pozíciója a helyén van-e. A másik pedig az, hogy nekem vékony az FSA kormány egyenes része, és ezért alátekerést kívántam alkalmazni itt.
Este a bandázsolás is megvolt, első körben leszedtem a Van Ryselről a már lehasznált hamis alis Supacaz-t, és ez került alátekerőnek az egyenes részre a rendes bandázs alá.
Hogy állt össze végül a bringa?
Korábban említettem, táblázatot vezettem a gyűlő alkatrészekről. Ezek között volt korábbról származó, újonnan és használtan vásárolt, de ismerőstől kapott cucc is.
A bringa mintegy 140 ezer forintba került nekem, amit részben forintban, részben pedig euróban fizettem. Persze több alkatrész már megvolt és nem számoltam bele az árba olyanokat, mint a nyereg, amit lehet, hogy később át fogok tenni más bringára.
Az, hogy ennyiből összeraktam egy szerintem jól használható bringát, feltételez pár dolgot. Nyilván kell hozzá egyfajta hozzáértés, meg egy jó adag szerencse, mert a váltó/sor/lánc kombót, a fékeket és a hajtókart is úgy vettem, hogy nem túrtam érte sokat a Willhabent. A hátsó kerék pedig véletlenül, szinte ingyen jött, és igazából ez élesítette a projektet.
A bringa elég jó súlyban van, kész állapotban kulacstartóval és lámpákkal 8,92 kg-ot mértem. Ez alig több, mint az edzésre használt karbon Van Rysel – ami persze a Tiagra szett és a tárcsafékek miatt nem annyira könnyű. A használati értéke pedig jóval magasabb, mint amennyibe került. Ennyi pénzért láttam például legalja szutyok kategóriás „montenbájkot” az Intersparban, amire akkor sem ülnék fel szívesen, ha ingyen adnák. 😀
Első benyomások – ergonomikus és gyors bringa született
A váz színe szerintem telitalálat lett. Nagyon tetszik a filigrán látvány, ami optikailag kicsinyíti a bringát. Kifejezetten tetszik a bandázs is, mert a koszosodás miatt csak fekete bandázst veszek, de ez a verzió mégis színes.
Valahogy azonnal kényelmesen éreztem magam a bringán. Jó döntés volt maradni az országúti kormánynál, és az L-Twoo GR7 fékváltókarok ergonómiája is mindenképp jobb, mint a Scotton lévő Ultegra 6600-é. A Centos váltó patikán vált, ugyanazt a teljesítményt hozza, mint a Van Ryselen a Tiagra (ami szerintem egy kiváló szett egyébként).
Az L-Twoo Campagnolo jellegű váltási mechanizmusát picit szokni kell, mert reflexből az ember hajlamos „melléváltani”, mert itt a fékkar mögötti kar pont az ellenkezőjét csinálja mint a Shimanonál, vagyis húzza a bovdent, nem pedig engedi.
Az áttételezés kifejezetten jó. Ha belegondolunk, a szinglin 42/16 volt, ezen pedig van annál 5 keményebb és 5 könnyebb áttétel. Ez a tartomány elég arra, hogy ha megiramodok lejtőn vagy hátszélben akkor tartani lehessen jelentősebb sebességet, de a városban lévő dombokat is megoldom vele.
A bringa egyébként jól gyorsul, fürge, jól irányítható. Egyetlen baj, hogy a felnifékes országútik 23-25mm széles (akarom mondani keskeny) gumijai és a 13-15C felnik felett eljárt az idő, ma már tudjuk, hogy a megfelelő ballonosság inkább előny, mint hátrány.
Emlékszem, anno jócskán növelte a komfortot, mikor a Cube megkapta a 17C szélességű Fulcrum Racing 5 LG kerékszettet, de a modern kerekek, mint az aktuálisan tartósteszt alatt álló Superteam S-All Carbon Ultra H2 a 23mm belső szélességgel egészen más ligában játszanak a menetkomfort tekintetében (is).
Ebből persze már adja magát a következő projekt, hogy egyszer mondjuk egy cyclocross vázszettre átépítsem a bringát és rakjak rá mondjuk 35mm-es gumikat…
És mire fogom használni a bringát?
Be kell valljam, azért maradtam végül az országúti kormány mellett, mert nem csak városban szeretném használni.
A nyáron többször voltunk pár napot kempingezni a Balatonnál, és mindig vittem magammal a Scottot. Főleg itt érzékeltem, hogy az 50/34 11-28 áttételi tartomány sokszor nem ideális. Síkon ahogy lassabban-gyorsabban haladtam rengeteget kellett váltani az első váltóval és mellette hátul kompenzálni. Erre találtam ki megoldásnak a 42-es tányér mellé párosított 11-28as sort, amivel síkon szerintem jól lehet haladni és a kisebb dombokat is meg lehet vele oldani.
Aztán ha minden jól megy, akkor nem sokára érkezik hozzám tesztre egy okosgörgő, és úgy gondoltam, hogy ezt a bringát fognám be erre a célra télire. Szerintem nem előnyös egy drága, karbonvázas bringával görgőzni, mert a hátsó háromszöge nem feltétlenül arra lett tervezve, hogy a görgőbe fogva legyen kitéve a csavaró erőhatásoknak, ezt viszont nem fogom sajnálni erre.
Persze ahogy kitavaszodik, elsődlegesen városi bringa lesz belőle. Ebben az esetben pedig különösen fontos az, hogy a valós veszélynek kitett kerékpár ne váljon áldozattá. A tolvajok sosem alszanak, ezért a biztonságon nem spórolok: a fürge szürkét én is azonnal regisztráltam a BikeSafe adatbázisába.
