Utánpótlás blog sorozatot indítunk, melyben lehetőséget biztosítunk a magyar kerékpársport utánpótlás versenyzőinek, hogy beszámoljanak versenyeikről, eredményeikről. Aki szeretne tartalmat megjelentetni a sorozat keretein belül a részletekről a janos.markus@bikemag.hu emailcímen érdeklődhet.
Elsőként a Dronepilot Racing Team (Lőrincz Bendegúz és Lőrincz Benedek) kalandjait olvashatjátok és nézhetitek meg videón az elmúlt pár hétről.
ZÁVOD ČP STRABAG MTB CUP BEDŘICHOV
Legutóbbi beszámolónk óta először Bedrichovban jártak a fiúk Benkó Lacival az ifi és junior válogatottal. A Cseh kerékpáros kultúrához híven, megfelelően masszív mezőny és magas színvonalú pálya várta őket. Bendegúznak a középmezőnyben sikerült végeznie, 60 indulóból 27. lett. Benkének 76 versenyzőből 60-at sikerült megelőznie, így a 16. helyen gurult be a célba. Természetesen mindketten az utolsó sorból rajtoltak, mivel csak ezen az egy Cseh versenyen indultak eddig idén. Ehhez képest ez igen szép eredmény!
Semmering Bike Park
Eztán a következő említésre méltó sportfoglalkozás eplényi, majd semmeringi lejtőzős “bike parkokban” volt megtartva egy-egy napos technikai edzéssorozat keretében, ami már az ifi Eb-re való felkészítés égisze alatt történik. Ezek az alkalmak kifejezetten hasznosak, mivel az xco versenyek egyre erősebb ilyen jellegű felkészültséget igénylő terepadottságokkal vannak megáldva. Ezúton is köszönjük a szövetség támogatását, Benkó Laci, Gizmó és Buzsó segítségét!
ALTISBIKE XCO VILLACH
Semmering után továbbhaladtunk Villach-ba, ahol szombaton került megrendezésre a Joungsters Cup idei 8. fordulója. Nem jártunk korábban ezen a pályán, így kis meglepetést okozott az erdei szakasz. Irtó szűk és meredek, gyökeres fordulók, buckák, csúszós sár. Gyakoroltuk, de nem eleget, éreztem, hogy az ilyen jellegű terephez jobban rá kell feküdni a témára. Hozzá teszem a konkurens versenyzők sem voltak mindenhol a helyzet magaslatán, hozzájuk képest mi kifejezetten jók voltunk.
Benke ezúttal is remek formában volt, így most az első hellyel villoghat, amit osztrák versenyen most először hozott össze! Juhé!
Bendegúz is eddigi legjobb eredményét produkálta egy 6. pozícióval. Ehhez viszont hozzá kell fűznöm, hogy az erdei szakaszokon elvesztett másodpercek egyértelműen a dobogós helyétől fosztották meg, mivel a mászásokon látszott, hogy a formája alapján ezen múlt.
A verseny után pihenés gyanánt átkelve a Triglav Nemzeti Park hágóján, a Kranska Gora downhill parkba gurultunk át. Az út fantasztikus volt! Én korábban mindig Tarvizio felé mentem át Bovecbe, de most kipróbáltuk ezt az utat. Amíg elértünk a szerpentinhez, többen utánunk fordultak, volt egy motoros aki előzés közben még mutogatott is valamit nekünk. Hümmögve néztünk egymásra, hogy mit bámulnak… A lakókocsi miatt csodálkoztak ránk. Menet közben megértettük, hogy miért. Több, mint 1000m szintkülönbséget másztunk, zömmel irgalmatlan meredek (helyenként 18-20%-os ) emelkedésű úton. Nagyon szép, érdemes arra járni! Kranska Gora kifejezetten gyönyörű környezetben fogadott, a pályák is használhatóak. Kicsit lassú a felvonó, nem sok a szintkülönbség. Egynek jó volt.
Kobarid
Másnap viszont a kobaridi Lazar Camp-ben találtuk magunkat. Tizenéve járok oda, 10 pontos hely! A Soca, a gyönyörű hegyek, a siklóernyős emlékek esszenciája roppant marasztaló. Korábban voltunk már itt együtt is, amikor még nem minden időnket és pénzünket a kerékpározásnak szenteltük és a gyerekekkel is körberepültem a környéket. Siklottunk a Krn-csúcs felett, termikeltünk fakókeselyűkkel, felhőpamacsokat lélegeztünk be 2500m magasan. De most közelebbről vettük szemügyre az erdők-mezők illatát. Egyik nap tekertünk egy nagyon klasszat, csodálatos ösvényeken, szikrázó domboldalakon óriás hegyek ölelésében. Másnap pedig felkirándultunk a Boka vízesés forrásához. Döbbenetes látvány ahogy a hegy gyomrából előkerülő vízből 15 méter alatt hirtelen felgyorsuló, majd több 100 méter mélyre irdatlan mennyiségű víztömeg hangos morgással zúdul le a végtelen mély szakadékba. Nem könnyű feljutni a forrásponthoz. 1,5 órás erőltetett menet a nagyon meredek hegyre, helyenként cérna vékony ösvényen. Klassz volt ismét látni ezt a csodát.
Sajnos nem maradhattunk ott 2,5 napnál tovább, mert újabb kalandok vártak. Szélsebesen átszáguldottunk hát Petzenbe, ahol a világ leghosszabb un. “Flow trail”- je várt ránk. Kabinos felvonó pillanatok alatt felrepít a hegy tetejére, ahonnan fék nélkül is pont 20 perc volt a leggyorsabb időnk. 1000m szintvesztés, 10 km hosszú tükör simára döngölt fehér murva döntött kanyarok, hullámok, ugratók garmadája. Előtte azt hittem unalmas lesz, de épp ellenkezőleg. Süvít a szél olyan gyorsan gurulsz, gyönyörű az erdő, néhol hirtelen arcon csap a panoráma és hardtrail bringával is sokat lehet rajta fejlődni. Én pl. kifejezetten ráéreztem az ugratókra a végén és nagyon élveztem. És nem kicsit fárasztó! 4 kört mentünk. Sallai Gergő barátom azt kamuzza, hogy ő 8 kört+3-at a Thrilleren (masszív dh pálya). Tudod ki hiszi el!
Na de Petzen-nél csak Jamnica tetszett jobban. Minden különösebb előzetes infó nélkül érkeztünk oda, kevesebb mint egy órás autózás után Petzenből. Egy mesevilág. A faluhoz sokáig kanyarog fel a hegyre egy sima dózerút és összesen 9, vagy 10 ház alkotja a települést. Ebből három a Bike Nomad. Ez egy kifejezetten endúrózásra szakosodott bázis. Szállás, versenyközpont, szerviz, és túravezetés. Itt rendezik évek óta az endúró világkupa egyik fordulóját. Az erdőben számos kitáblázott, különböző nehézségű nyomvonal található és használható kedvedre. Zömmel gurulás van a pályákon, amik aljából vissza kell tekerni a felső kiindulópontokra. Nem nehéz visszajutni, naponta akárhány kört lehet csapatni. Mi kétszer tekertünk fel és gurultunk le, ez megállásokkal 2 óra volt. Imádtuk!
FOCUS BIKES – LIMIT CHANGE POINT MOUNTAINBIKE XCO ORSZÁGOS BAJNOKSÁG
Viszont ideiglenesen viszlátot kellett mondjunk ennek a remek helynek ( ősszel mindenképp visszajövünk ), mert Sopronba kellett érkezzünk az OB-ra, illetve előtte két nappal, hogy a pályát is alaposan megismerjük. Kis túlzás volt ennyivel előtte odaérni, de azért így sem éreztük rosszul magunkat. Maga a pálya nem tartogatott semmi izgalmasat, csak az esőtől kellett tartanunk, ami végül bár a versenyt megelőző estén megérkezett, sőt emlékeim szerint változó intenzitással egész éjjel esett, mégis reggelre a nyomvonal szó szerint porszáraz maradt. Meglepve gyorsan visszacseréltük a Race Sportokat a bicajokra amivel Benke jól meg is nyerte a versenyt! Bendegúz, hát hogy is mondjam… A rajt előtt a lakókocsinál felejtette az üzemanyagot és a szervezetét konkrétan kiürítve, lenullázva beadott egy olyan nyélgázos rajtot, amiből azt hittem, hogy az első emelkedőn leesik a bicikliről az alacsony vércukor szint miatt. Bendegúznak viszont olyan szuper a laktátgörbéje, hogy több tíz percen keresztül elél zsírból és csak utána kezd cukrokat fogyasztani nagyobb mennyiségben. Végigtolta második pozícióban, de az utolsó kör utolsó emelkedőjének a tetejénél konkrétan vége lett, mint a botnak és kidőlt. Gerely Gábor felsegítette és még be tudott gurulni a célba a 6. helyen. Ahhoz képest, hogy nulla energiával indult neki, egészen elképesztő ez a teljesítmény! Kár, hogy nem bírta ki még azt a 20 métert a lejtőig, mert akkor ő is felállhatott volna a dobogóra.
Kalandos napok vannak mögöttünk és nem állunk meg. Jövő héten ismét Semmering ahonnan Petzenbe megyünk vissza a 9. JC fordulóra. 11-én Kirschlag kombinációs verseny és aztán már jön az EB amit már nagyon várunk!
