Lance Armstrong és a U. S. Postal dopping programjáról Oprah Winfrey riportjának első felében sem tudhattak meg sokkal többet a kerékpársport rajongók, mint amit eddig is tudtak, a dopping beismerésről szóló Armstrong-interjú második része pedig még inkább a „szappanoperákon nevelkedett terhes anyáknak” szólt…
Lance Armstrong Oprah Winfrey showjában
A tegnapi adás után sejtettük, hogy mire számíthatunk, kerékpáros cimborák körében már csak olyan kérdésekre tettük meg tétjeinket, mint például elsírja-e magát a „kőkemény texasi”… Nos, ezt azért sportember lévén nem vállalta, de majdnem… Volt egy pont a riport félidejét elhagyva, amikor a műsorvezetőtől elfordulva, könnyeivel küszködött, pislogott, ajkát harapdálva: „Megéltem, ahogy a fiam védelmez és azt mondja: Ez nem igaz. Amit az apámról mondotok, az nem igaz… Akkor tudtam, hogy el kell neki mondanom.” – hangzott el az Armstrong-interjú második részében, ami az elsőhöz képest még inkább érzelmi húrokat pengetett.
Winfrey megkérdezte ezután, mit válaszolt a fiának, amire Armstrong így válaszolt: „Azt mondtam, figyelj, sok mindent beszélnek az apád pályafutásáról. Hogy doppingoltam, vagy nem doppingoltam. Én mindig is szigorúan tagadtam mindent, ahogy ti is láttátok, és ti is megbíztatok bennem, ami még fájdalmasabbá teszi az egészet.” – Armstrongnak itt elakadt a hangja, kis időbe telt, hogy összeszedje magát – „És azt mondtam Luke-nak (Armstrong 13 éves fia): Ne védj meg többet! Ne! Erre ő így felelt: OK. majd hozzátette: Figyelj, én szeretlek, te vagy az apám, ezen semmi sem változtathat.”
Míg Oprah riportjának csütörtöki része inkább a doppingvétségekről, csalásokról szólt, most az anyagi és érzelmi veszteségek is terítékre kerültek: „Nagyjából másfél nap alatt veszítettem el körülbelül 75 millió dollárt, a jövőben tervezett bevételeim nagy részét… Bele sem szeretek gondolni… Igen, az egy 75 millió dolláros nap volt.” – mondta a texasi arról a két napról, miután az Amerikai Antidopping Ügynökség (USADA) meghozta elmarasztaló ítéletét, és szponzorai – Nike, Anheuser-Busch, Trek, Sram, Giro, Oakley – sorban elpártoltak tőle. A legjobban azonban – még a versenyzéstől való életre szóló eltiltásnál is jobban – mégis az fájt, hogy meg kellett válnia – ahogy ő nevezte – hatodik gyermekétől, a Livestrong alapítványtól. Attól a szervezettől, amit már profi kerékpárosként hozott létre, miután felépült súlyos rákbetegségéből és sikerült győznie a Tour de France-on.
Armstrong két hónapja még sokkal inkább cinikus volt, mint bűnbánó…
A kétrészes show-ról összességében elmondhatjuk, Armstrong mentette a menthetőt. Úgymond emelt fővel elismerte azokat a doppingvádakat, melyek sok más sportolóról is kiderültek már. Contadortól, Bassótól, Valverdétől, Pantanitól és a többiektől sem pártoltak el szurkolóik csak azért mert „ugyanúgy doppingoltak, mint sokan mások”. A kényes kérdésekre adott válaszoknál azonban valószínűleg sokan kaparták az arcukat”az interjút látva, a texasi ugyanis minden olyan kérdésben tagadott vagy hallgatott, melyek megkülönböztetik őt az előbb felsorolt bringásoktól…
Az előző részben tagadta, hogy kapitányként a U. S. Postalban nyomás alatt tartotta versenyzőtársait, tagadta a korrupciós vádakat (súlyos hibája volt a műsorvezetőnőnek, hogy nagyon ritkán tett fel keresztkérdéseket, például amikor a svájci labor vezetőjével történt találkozását tagadta Armstrong, nem kérdezett vissza, hogy a svájci antidopping ügynökség első embere nyilvánosan elismerte ezt…).
Tagadta azt is, amiről az USADA feje, Travis Tygart egyértelműen nyilatkozott nemrég a CBS „60 Perc” műsorában, miszerint 250 000 dollár adományt ajánlott fel az Ügynökségnek, amikor meleg volt a helyzet, de természetesen Tygart visszautasította ezt. Tagadta az igazán komoly vádakat, melyekért szövetségi ítélet is járhat, és melyekről csapattársai ugyanúgy vallottak az USADA-nak, mint a puszta doppingolás tényéről. Sőt, Armstrong megpróbált pozitívan kijönni ezekből a kérdésekből, mondván, akik nincsenek itt, nem akar róluk beszélni, vagyis pestiesen szólva „nem köpött”. Mindezek tetejébe felemlegette, hogy mindenki más, aki vallott, csak 6 hónap eltiltást kapott a doppingolásért…
Jó dramaturgiával váltották egymást az érzelmekre ható, amerikai filmekre jellemző közjátékok, például ahogy a nagy visszatérő Lance megfogadta feleségének, Kristinnek, hogy 38 évesen újra nyeregbe szállva, dopping nélkül próbál majd nyerni a Tour de France-on: 2009-es visszatéréséről így nyilatkozott: „Kristin azt mondta, csinálhatom, egy de egy feltétellel, sosem lépek át többet a határon.” – A doppingolás határát? – kérdezte a műsorvezetőnő – „Igen, és én azt mondtam, megegyeztünk. És őt sosem árulnám el.”
Az interjú végére Armstrong hozta az előző adásból hiányolt bűnbánó gesztusokat is, nehezen formálva a szavakat vonta le a konzekvenciákat: „Tisztában vagyok vele, mit tettem. Csaltam, hogy kerékpárversenyeket nyerjek, hazudtam, megfélemlítettem embereket ennek érdekében. Persze, természetesen nem tervezel ilyen dolgokat, a gyerekeket is így neveljük. Ez az egész csak a versenyzésről szólt, sodródtam az egészben, és mindent megtettem, ami szükséges volt, hogy elérjem a célom. A legfőbb bűnöm… hogy elárultam azokat az embereket, akik támogattak és hittek bennem.”
Amerikai filmbe illő epizódok, és ami késik, nem múlik, be kell tömni a lyukakat a 75 millió dollár kiesése nyomán…
