Pár hónapja már napi szinten találkozhattok a nevemmel a Bikemag.hu-n, de csak az új év kezdetével láttam eljönni annak az idejét, hogy bemutatkozzam és elmondjam milyen szerepe van az életemben a kerékpározásnak.
A média már majdnem egy évtizede jelen van az életemben, több éven keresztül blogoltam kerékpáros témában, más újságokba írtam cikkeket és csapatom médiamegjelenését kezeltem. Szerzőként 2017-ben csatlakoztam a Bikemag csapatához és a magazin életében bekövetkezett változások miatt november elsejétől szerkesztői feladatokat is ellátok.
A kerékpározással, mint általában minden ember, már kisgyerek koromban megismerkedtem, volt többféle bringám a bmx-től a mtb-ig. A serdülőkoromban kezdődött az igazi nagy szerelem a kerékpározás iránt, de mindig volt mellette valamilyen másik sport, ami a háttérbe szorította. A 2000-es évek első felében a mtb őrület engem is elkapott, a Bikemag nyomtatott verziójának nagy rajongója voltam és elkezdtem mtb maratonokra járni (persze az Atom-féle vonal is hatással volt rám és egy éven keresztül egy dirt bringát is nyúztam). A maratonozás teljesen átformálta az életemet, onnantól edzettem, készültem rendszeresen a versenyekre, az életem szerves része lett a kerékpározás, sőt “néha” mindennél fontosabbá vált. Az akkor még virágkorát élő Bikemag Fórum-nak is tagja voltam, ha nem éppen a bringán ültem vagy szereltem akkor biztos, hogy a fórumon lógtam (persze ahogy idősödtem más dolgok is kezdtek fontossá válni). Az edzések hatására egyre erősebb lettem, több szezont lehúztam igazolt hosszútávosként, volt pár dobogós helyezésem is kisebb versenyeken, de az akkori valódi elithez képest valójában sehol sem voltam.
A 2010-es évek elején jött az új szerelem, az országúti. Addig is rendszeresen néztem a nagy körversenyeket, de csak terepen bringáztam. Hosszú lenne leírni, hogy miért ültem át országúti bringára (egyszer talán majd megteszem), de már az elején beleszerettem, nem volt kétségem afelől, hogy onnantól aszfalton is versenyezni fogok. Évekig párhuzamosan ment a két szakág (sőt másfél szezon erejéig még single speed-del is mtb versenyeztem), de egyre jobban az országúti felé tolódtam. Aszfalton eredményesebb voltam, mint terepen, egészen UCI kategóriás versenyekig is eljutottam.
Az elmúlt pár évben már erősen fogyott a motiváció, annyira nem érdekeltek az eredmények, csak a kerékpározás szeretetéért ültem nyeregbe. Nincs is annál jobb, mint amikor elmegyek két órát bringázni, nem nézem az órámat, a saját tempómat hajtom és közben a gondolataim szárnyalnak mindenfelé (a cikkek egy része is ilyenkor születik meg), nehezen tudom elképzelni az életemet enélkül.
Közben a helyi kerékpáros egyesülettől is felkértek, hogy segítsek az utánpótlás képzésében, így a versenysporttól nem tudtam elszakadni. Ahányszor próbáltam távolodni a versenyszerű kerékpározástól, mindig volt valami, ami visszahúzott. Ennek köszönhetően jelenleg is benne vagyok a hazai kerékpáros életben.
A “rövid” bringás élettörténetem után szerintem mindenki érzi, hogy teljes mértékben átjárja az életemet a kerékpározás, de fontos tudni (néhány cikkem megértéséhez), hogy nem csak a sportot, a kikapcsolódást vagy a nyugalmat látom benne, hanem a számokat, a mérnöki megoldásokat. A kerékpár és kerékpározás tele van a sokak által utált matematika szépségeivel, amit én kifejezetten szeretek benne, tehát találkozni fogtok ilyen cikkekkel is tőlem.
A Bikemag.hu megújulásának én csak egy apró szelete vagyok, hamarosan mindenki észreveheti a változásokat mind tartalomban, mind megjelenésben (ennek része a jelenleg futó kérdőívünk is) és reméljük, hogy 2018 végén örömmel koccinthatunk, hogy megcsináltuk.
