Fabian Cancellara az a sportoló, aki nem csupán sikereket ért el pályafutása során, a sikerek mögött általában mindig van egy „emberi történet”. S talán nincs olyan kerékpársport-rajongó a világon, akit Fabian Cancellara ne ajándékozott volna meg pályafutása során maradandó élménnyel.
Fölösleges lenne felsorolni a dicsőséglistáját, hiszen nem számokra, helyszínekre emlékezünk, hanem akik láttuk őt ezeken a helyszíneken, vagy végignéztük versenyeit a közvetítésekben, együtt éltük meg Spartacusszal a harcait. Az is emlékezetes, amikor veszített, ilyen volt a szombati nap is. Lúdbőrzött a hátam, ahogy csodálatos, a szűk kanyarokban minden millimétert és fantasztikus technikai tudását kihasználva igyekezett az időfutamon, de hiába, az Rohan Dennis napja volt. Cancellara a földön ülve kesergett, hogy nem sikerült elérni a kitűzött célt, valószínűleg utolsó Tour de France-án megnyerni a nyitó időfutamot és felhúzni a sárga trikót, amit már annyiszor megtett az elmúlt évtizedben.
Vasárnap azonban új nap virradt, illetve éppen hogy csúnyán beborult az ég a Tour de France mezőnye fölött. A papíron könnyed átvezető szakaszon egymást érték a szélezések, kisebb csoportokra szakadt a peloton. Cancellara elöl maradt mindenáron, bár sokat kivett belőle a 100%-on végignyomott időfutam. Nem gondolkozott azon sem, hogy Greipelt, Sagant vagy Cavendisht kell-e lesprintelnie a végén, tette a kereket Saganra és mindent beleadott a végén. Végül a sprinterkirályok között a harmadik helyen futott be, s az ezért járó időjóváírás a sárga trikót jelentette számára. A történések ilyetén sodrására valljuk be őszintén, szombat este végiggondolva még esély sem volt…
Cancellara így nyilatkozott a történésekről:
Amikor Ultrecht-be jöttem, már mondtam, hogy lehet az idei az utolsó Tour de France-om, és nem akartam üres kézzel hazamenni. Őszintén nem pont a mai napra számítottam, amikor sikerülhet még megszerezni a sárga trikót, inkább a következő napokban a kockaköves szakaszt tartottam a legnagyobb lehetőségnek. A mai etap a sprintereknek kedvezett inkább. Eredetileg az időfutamot akartam megnyerni a Touron és rögtön felhúzni a sárgát, de ez nem sikerült, nagyon el voltam keseredve. De most jól sikerült a sprint és az összetett elsőség is siker, mindig különleges dolog felvenni a trikót. 29 napot tölthettem eddig sárga trikóban a Tour de France-on, ami nagy szám, és még mindig – 11 évvel az első után is – kivételes érzés. 2004-ben Liege-ben még fiatal srác voltam és fantasztikus nap volt, most meg már egy kész veterán vagyok.
Ma ugyancsak egy hosszú percekig tartó szenvedés vár Spartacusra a vallonok legendásan meredek dombján, a Mur de Huy-on, holnap pedig az ő felségterületére érkezik a peloton: a francia kockaköves pavékra. Vajon megélünk még az idei Touron egy újabb emlékezetes Cancellara történetet?
Fotók: Stefano Sirotti