A Spiuk 16M MTB cipő érdekes pozíciót tölt be a Spiuk széles cipőpalettáján. Végre lehetőségünk nyílt kipróbálni a spanyol és francia honban rendkívül népszerű, mindazonáltal szerte a világon komoly presztízsnek örvendő márka eme kategóriát és felhasználási csoportot áthidaló új cipőmodelljét.
Ami igazán kecsegtető lehet a hazai bicajosok számára, hogy a 16M technikai színvonalát tekintve igen közel áll a világversenyeken gyakran „kiszúrható” 16RC és 16MC zászlóshajóhoz (mondhatni a sarkukat tapossa!), ellenben a vételár tekintetében szerencsére igencsak „lemarad” mögöttük. A magyarországi forgalmazásban egyébként jól sikerült beárazni a Spiuk termékeket, a patinás gyártókhoz képest hasonló technikai színvonal mellett rendszerint emészthetőbb árcédulákat találunk – ez igaz mind a felső kategóriára, mind az alsó szegmensre, hasonlóképpen a 16M által képviselt „arany középútra”.
Habár a 16M feláldozza a karbon talpszerkezetet, ellenben a többi versenyhasználatra kifejlesztett csúcstechnika döntő része megtalálható tarsolyában. Úgy is fogalmazhatunk, hogy néhány tíz gramm tömeg és ugyanennyi newton merevség feláldozásával a nemzetközi MTB versenyeken látható 16MC összes kvalitását élvezhetjük, ráadásul töredék áron! A hazai amatőr montiversenyzők, maratonisták fülének ez zene a javából, halkan hozzátehetjük, hogy az ellenállóbb üvegszál-kompozit talp az élettartam és a biztos járás tekintetében előnyökkel is kecsegtet.
-
- A mikroperforációknak köszönhetően elvezeti a nedvességet…
-
- A sarokrészen, az orrnál és a stopli mellett hatékony megerősítést kap…
-
- Azért itt-ott megkopott a fényes fehér külső: döntően köves talajon montizom!
[divider scroll_text=”Spiuk 16M miniteszt”]
Kezdjük a „mustrát” a 16M felső részével! Ez egy az egyben a zászlóshajóról került át, ergonómiai szempontok szerint tervezett, rendkívül könnyű, lágy mikroszálas alapanyag, jól idomul a lábfejre, és a mikroperforációknak köszönhetően elvezeti a nedvességet. A versenyszabású, passzentosan illeszkedő szövet a fontos területeken – így a sarokrészen, az orrnál és a stopli mellett – hatékony megerősítést kap. A 16M négyféle vonzó színkombináció áll rendelkezésre, a gyártó szerint a divatos fényes külső további erénye, hogy gyorsan szárad és könnyen tisztítható.
Kerékpáros cipőt nem érdemes finoman próbálgatni, egyértelműen személyes holmi, így a „minitesztből” borítékolhatóan tartós teszt lesz. Így történt a 16M esetében is, a begyűjtött tapasztalatok tehát pontos információt szolgáltatnak. Korábban Shimano, DMT, Gaerne és Diadora felső kategóriás cipőkben tekertem, ami hitelt ad a következő kijelentésemnek: a Spiuk „16” esetében alkalmazott felső kialakításnak nincs párja. Pontosan illeszkedik, a láb a lehető legstabilabb, az anyag belül pihe-puha, passzentos, de nincsenek nyomáspontok. Nem véletlenül szeretik a profik, akik éves szinten nem kevés időt töltenek kerékpáros cipőben!
A 16M egy praktikusan használható hibrid rögzítési megoldást alkalmaz…
A rögzítés tekintetében a 16M egy praktikusan használható hibridmegoldást alkalmaz: a lábfejen könnyű, kettős kevlárszál-működtetésű ATOP Dial mechanika kap helyet (hasonlóan a 16MC-hez), míg a felső záródást a tervezők a bombabiztos Micrometric Buckle-ra bízták. Ez utóbbi EVA belső borítással rendelkezik (amely nem párna, hanem viszonylag kemény hab), biztosan, egyben nyomáspontoktól mentessen tart. Az ATOP Dial a nyomást ugyancsak az egész lábfejen oszlatja el, továbbá szerkezetileg csatlakozik a puha anyagból készült vékony nyelvhez is.
A tapasztalat a rögzítés tekintetben is igen pozitív. Az ATOP mechanika finom lépésekben állítható, kioldása egyetlen mozdulatot igényel, de ami a legfontosabb – és ezt sok gyártó „eltéveszti” – a cipőnyelvvel összehangolt egységet képez: a kevlárszállal „kötözött” puha, vékony mikroszálas anyagból készült nyelv hasonlóan simul a lábfejre, mint a felsőrész. Habár a Spiuk 16 RC/MC csúcsmodell felül is ATOP-os, a 16M esetében a tervezők az ugyancsak jól működő csatrendszerüket vetették be. Gondolom néhány grammal nehezebb a „damilnál”, viszont bombabiztos megoldás. Mivel a csat belső felülete „habos” bélést kapott, a vékony nyelv ellenére sem érezni nyomáspontot. A 16MC-t is felpróbálva, nem tudnám eldönteni, hogy melyik rendszer a jobb, a „duplaboa” kezelése talán egyszerűbb, tömege alacsonyabb, ellenben a hibrid szerintem ellenállóbb, megbízhatóbb.
A 16M talpmintája sportos, nem „turistás”…
A talp tekintetében történt az egyetlen lényegi egyszerűsítés az 16MC-hez képest: a versenyfelhasználásra optimalizált „hipermerev” karbontalphoz képest a 16M üvegszállal megerősített kompozit szerkezetet kap, integrált Airing Shell System légcsatornákkal. A hajtáshatékonyság fokozása céljából a Spiuk 16M megerősített sarokcsészével készül, így stabilizálva a lábat – szól a gyártó által megadott leírás.
A vékony mikroszálas anyagból készült nyelv hasonlóan simul a lábfejre, mint a felsőrész…
A tapasztalat azt mutatja, hogy a talp saját céljaimra, képességeimhez kellően merev, emellett relatív kényelmes gyaloglást tesz lehetővé. A különbség a rakétatudományt alkalmazó karbonváltozathoz képest nem csekély – elég a cipőtalpat csavargatni -, de a gyakorlatban, „amatőr” intenzitás mellett, az MTB maratonokra jellemző konstans erőkifejtésnél szerintem nem oszt, nem szoroz. El tudom képzelni, hogy egy MTB XC versenyen az emelkedőn elszenvedett pár watt veszteség több körön át akár egy tucatnyi másodperbe kerülhet… de kérném, tegye fel kezét az olvasó, akinek ez lényegi szempont! Ellenben jó hír, hogy a gyaloglás többé-kevésbé természetes, nincs a „kopogó-totyogó” bénázás, amely a merev versenykategóriás MTB cipőket gyakran jellemzi. A 16M talpmintája egyébként sportos – nem „turistás” –, jól tapad, nem gyűjti a sarat, továbbá kapunk hozzá acél mászóstoplikat is. Köves talajon a kompozit anyag ellenállónak bizonyult, felülete alig amortizálódott (lásd képek).
A belső felveszi a láb formáját, idomul hozzá…
A 16M legérdekesebb technológiája kétségtelenül a lábformát hőhatásra felvevő belső. Ebben az árkategóriában mindenképpen unikumnak számít, rendszerint a legfejlettebb versenycipők „tudománya”. A folyamat a Spiuk-nál igen egyszerű: az ideális illeszkedés biztosításához a cipőt 60 fokos sütőbe kell tenni, majd a szőnyegen – stopli nélkül – fél órát járkálni benne. A láb hőfoka és a nyomás elegendő ahhoz, hogy a belső rész a lábformát felvegye.
A cipő tartalmaz hosszabb pántokat és mászótüskéket!
A kísérlet jelentem sikerült: a cipő túlélte a sütést, „bedunctolt” lábbal mosogattam el, majd tettem-vettem a lakásban. A végére érezhetően megsüllyedt a csontok alatti terület, így elégedett voltam az eredménnyel. Aztán másnap a kánikulában mentem egy háromórás terepkört, és azt tapasztaltam, hogy tovább tökéletesedett az illeszkedés. Ezt még néhány alkalommal megismételve kijelenthetem, hogy mára a Spiuk 16M felvette a cikkíró nem éppen szabványos, magas boltozatú, keskeny, csontos lábformáját. Tehát a cipő a „reklámhoz hűen” képes idomulni a lábformához. Állítólag akár annak változásaihoz is, amit további „tesztpilóta” híján most nem tudunk igazolni.
Azért itt-ott megkopott a fényes fehér külső: döntően köves talajon montizom!
Mi az ami nem annyira tetszett a cipőben? A jelenlegi kánikulában azért kijött, hogy a passzentos felsőrész a perforációk ellenére melegebb belsőt eredményez, mint amikor itt-ott van egy kis „légtér” a lábfej számára. 30 fok alatt ez egyáltalán nem volt zavaró, az év 95%-ban szerencsére nem szökik ilyen magasra a hőmérő higanyszála. És habár a fent taglalt technikai egyszerűsítések önmagukban mindössze néhány grammal „nyomják meg” a tömegadatot, ezek összegződnek, így a 16M párban, 45-ös méretben, tekintélyt parancsoló 818 gramm. Nem mintha a kerékpározásom boldogsága pont azon a 120 grammon múlna (a 16MC-hez képest), de a maximalista ember ilyen apróságokon töri a fejét! A harmadik a cipő ellenálló képessége, ami a fényes fehér felület tükrében csodálatosnak mondható, de a Budai-hegység és a Pilis köves talaja azért itt-ott letette bélyegét. A piros – de főképp a fekete – színváltozaton a horzsolások valószínűleg kevésbé észrevehetők. Mellesleg a fényes felület tényleg könnyen tisztítható, illetve pillanatok alatt szárad.
A talp alig amortizálódott!
A Spiuk 16M szerintem határozottan jól sikerült MTB cipőmodell a spanyolok kínálatában. Személy szerint rongyrázásnak érezném, ha a Caja Rural és a Bretagne Pro Continental csapatok, vagy az MTB világbajnok, Julie Bresset által viselt csúcsmodellben adnám le hozzájuk képest szégyenletesen szerény „wattjaimat”. A tesztelt cipő mindenképpen ajánlható hozzám hasonló lelkes amatőr montisoknak, döntően maraton stílushoz, lévén a cipő pontos illeszkedése, kényelme és szellőzése kényelmes viseletté teszi a hosszabb távú megmérettetéseken. A 16M esetében minden klappol: a kiváló rögzítőrendszer, a versenysporthoz fejlesztett passzentos felsőrész, illetve a lábformához idomuló belső egyaránt vonzóvá teszi a Spiuk „hibridmodellt”.
További információ a forgalmazó honlapján, illetve a BikeMag oldalon korábban megjelent bemutatóban található.
Ajánlott fogyasztói ár: 42.990 Ft.
