Főállású némettanárként és elkötelezett bringásként nem kérettem sokat magam, amikor a hazai forgalmazó felkért rá, hogy a schladmingi VK pénteki napján üljek újfent autóba és utazzak további 550 kilométert Stuttgartig, hogy ott egy kicsit beszélgessek a cégtulajdonossal, majd a látottakról és hallottakról beszámoljak itt nektek. Sajnos ismét kiderült, hogy bár Nyugaton sincs kolbászból a kerítés, de ott azért kicsit jobban működnek a dolgok, abban az esetben, ha az embernek van egy jó ötlete, amit történetesen akár szívesen meg is valósítana.
Négyes fogatunk hajnalban indult, mert szerettünk volna dél körül ott lenni, hogy este aztán időben visszaérjünk, és szurkolhassunk még Schladmingban a 4X időmérőn a magyar versenyzőknek. Menet közben tudtam meg, hogy a stuttgarti kulturális programból nem lesz semmi, mert egy Stuttgart melletti kisvárosba, Wannweilbe megyünk.
A cégigazgató, Sven épp nekünk válogatja a termékeket...
Az üzemet az aprócska, tipikus német településen csak arról lehet felismerni, hogy egy a cégcsoport nevét (SportsNut) viselő kisbusz parkol a ház előtt. Csengetésünkre egy fiatal „ajánoshegyrőljöttem” kinézetű srác nyitott ajtót, aki leültettet minket a tárgyalóba, majd miután folyékony angolsággal kávéval és némi nyim-nyámmal kínált minket, szólt a főnökének. Nem bántuk ezt a várakozást, mert a helyiség tele volt mezekkel, újságokkal és még egy prototípus 13-14 kg körüli, elöl-hátul 160 cm-t mozgó Morewood gép is árválkodott odabent. A cégtulajdonossal – Sven Mackkel – rögtön közöltük is, hogy bár szenzációsan jónak és könnyűnek tűnik a gép, mégis nehéz lesz majd Magyarországon értékesíteni, hiszen „Mbuzi” a neve… A SportsNut cég amúgy számos nagy márkának európai-, azon belül pedig főleg németországi és ausztriai forgalmazója – mint az említett Morewood, vagy Azonic, Sombrio, Atomlab, Straitline és Blackmarket – no és ott van még természetesen a saját termékük, a Spank.
Színes kerekekből…
A kezdetek
Sven készségesen mesélt minden termékről, de amikor végre rátértünk saját gyermekére – a Spankre – akkor csillant fel igazán a szeme. Felugrott és kirohant az irodájába, ahonnan egy vaskos portfolióval tért vissza. Ettől fogva nem kellett kérdeznem, mert egy órán keresztül megállás nélkül mesélt.
…és vázakból nem volt hiány!
Évekig a Wheeler cégnél dolgozott, így kapcsolata a bringázással meglehetősen régről eredeztethető. Aztán négy éve, pont a német gazdasági recesszió idején fogant meg a fejében egy saját termék és cég ötlete. Eredetileg marketingesként inkább ötleteinek jó megjelenítésére koncentrált, majd a kis mappáját a hóna alá csapva és elegánsan felöltözve, kilincselni kezdett a bankoknál. Tette ezt egészen addig, míg az egyik látott fantáziát a fiatal, szakállas, álmodozó bringás cégalapítási ötletében és megtámogatta egy kedvezményes hitellel.
Ezután már csak pár mérnököt, meg némi gyártókapacitást kellett keríteni, és elkészülhetett az első váz, amely még erősen emlékeztetett a Wheeler egyik 4X vázára. A gyártást egy régebbi barát segítségével és más cégekkel társulva sikerült Tajvanra kiszervezni, így aztán árban is viszonylag versenyképesek maradhattak. Aztán jött a Subrosa és a Stiffy felni a világszabadalomnak számító OohBah Reverse Well Design technológiával, amely egy a szokásostól eltérő kamraalak kialakítást jelent. A számítógépes mérések alapján így ugyanolyan anyagmennyiség és tömeg mellett nagyobb merevséget lehet elérni.
A Spank kerékszállító Simson...
A kezdeti nehéz és kevés eladással járó év után aztán szép lassan kezdett beindulni a forgalom, így egyre komolyabb fejlesztésekbe és cégépítésbe kezdhettek. Újabb vázak jelentek meg – mint a Puff és a Smoke -, valamint új kiegészítők – mint például a kormányok, kormányszárak. Sven jó üzleti érzékkel megszerezte több nagy márka forgalmazási jogát. A három és fél évvel ezelőtti kezdet után aztán ma már ott tart, hogy van öt állandó alkalmazottja, februárban vennie kellett egy új 350 négyzetméteres raktárat – mivel a régit kinőtték -, és pont a látogatásunk napján repült Tajvanba, hogy ott társával megalapítsák a teljes egészében saját gyártórészlegüket is.
Sikerült a jövőbeli tervekről is megtudnunk egy keveset. Az egyik dobozból előkerült ugyanis egy kísérleti magnézium felni is, amely egy nyers színű és páncélkeménységű bevonatot kapott, így azt a fém lakáskulcsommal sem tudtam megkarcolni. A legfontosabb jellemzője viszont az, hogy a 40 mm széles Stiffy ebből az anyagból könnyebb lesz, mint az egyébként igen könnyűnek számító 30 mm-es alu Subrosa. Már csak a gyártást kellene valahogy olcsóbbá tenni, mert jelenleg az ára miatt eladhatatlan lenne.
A magyar származású, szponzorált német 4X bajnok, Tibor Simai sörösládája... (Mellesleg az összes alkalmazottnak volt egy sajátja!)
A másik nagy újdonság – amely tulajdonképpen már szériaérett -, egy freeride váz, de ezt csak az őszi Eurobike-on fogják leleplezni, így egyéb információval még nem tudunk szolgálni. Talán majd az októberi vagy novemberi számaink egyikében…
Design
Ma már mindenki tudja, hogy egy termék eladásához nem elég, hogy maga a termék jó legyen. Azt valahogy vonzóvá, érdekessé is kell tenni, és hát, ha valamihez, akkor ehhez nagyon értenek a Spanknél…
A tárgyaló és a nyomdafestéket alig tűrő prototípus – az Mbuzi!
A mai divathullámot ügyesen meglovagolják fehér kiegészítőkkel, de egyben új vonalat is nyitnak. A csokiszínű termékeiket úgy csomagolják, mintha tényleg csokoládé vagy szaloncukor lenne. Az egyik kiállításon a standjukra kivittek egy hatalmas üstöt, amelyben a ’70-es éveket idéző diszkós feketék hajviseletének megfelelő parókába öltözve forró csokit kevergettek, és némi rummal felturbózva kínálták a nézelődőknek.
Az egyik képen láthatjátok Sven Simsonját, amelyet a Tour de France Mavic színekbe öltöztetett kerékszállító motorjainak mintájára átfestett, hátra keréktartó állványt helyezett, benne természetesen három virító zöld Spank kerékkel, és így rohangászott a willingeni világkupa alatt a városban, meg a pálya körül, mintha valóban hivatalos kerékszállítója lenne valamelyik csapatnak. Annyira túlzásba vitte, hogy a tartórendszer a városka lejtős főutcáján leszakadt és a kerekek hatalmas hanggal pattogtak végig az utcán. Csodával határos módon minden ott parkoló autó és arra járó gyalogos sértetlenül úszta meg a figyelemfelkeltő akciót.
Elgondolásaikat 2005-ben a nemzetközi szakértőkből (fotósok, mérnökök, designerek) álló zsűri a fiatal vállalkozások innovációs versenyén, a 12. ispo BrandNew Awardson az első helynek járó díjjal tüntette ki. Távozásunkkor mi meg bemutatót tartottunk nekik pakolásból, ugyanis ha már ott jártunk, akkor a hazai forgalmazáshoz is bevásároltunk, így a rengeteg alkatrész, mez, kiegészítő és egyéb termék mellé kilenc dirt vázat, meg persze négyünket is be kellett matekolnunk a Civicbe. Ők kissé szkeptikusak voltak, de mi bebizonyítottuk, hogy pakolásban továbbra is verhetetlenek a magyarok…
Eredeti cikk: BikeMag 2007. augusztus
Szöveg: KGÁdám
Fotó: KGÁdám
