Bármennyire is hétköznapi dolog az elektromos váltás egy új Di2 Ultegra szett felkelti az országútisok érdeklődését. A Shimano az R8050 szettnél is odatette magát és az eddig tökéletesnek hitt rendszeren még fejlesztett egy kicsit.
Elérkeztem oda, hogy egy elektromos váltó láttán már nem jövök lázba, olyan gyakran találkozom vele, persze a kíváncsiság mindig benne van az emberben, ha új szett kerül a piacra. A harmadik szériás elektromos R8050 Ultegránál sem volt ez másképp, főleg, hogy az előző két szezonban a saját bringámon az elődjét, a 6850 szériát hajtottam, ami már messze kiforrottnak tűnt nekem, így érdekelt, hogy mit tudott fejleszteni rajta még a Shimano.
Jelentős változás a hátsó váltót kivéve nem történt a váltás terén, de azért itt-ott megfigyelhetünk olyan fejlesztéseket, amik pozitív irányba mutatnak a teljesítmény terén. Természetesen komplett szettel érkezett a teszt kerékpár, ezért az új felnire ható fékeket is tudtam nyúzni és a hajtóművel is tovább barátkozhattam a múltkori tárcsás-mechanikus szett után.
Kezdjük a legnagyobb újdonsággal az RD-R8050 hátsó váltóval, akárcsak a mechanikus változat az elektromos is megkapta a Shadow kialakítást, melynek lényege, hogy a váltó a fogaskoszorú mellől a sor alá kerül, ezért sokkal kevésbé lóg ki a váz síkjából, melynek köszönhetően sokkal kevésbé sérülékeny eldőléskor, bukáskor. Emellett valamennyivel a láncot is jobban feszíti az egy rugós rendszer (a hagyományos kialakításúakban két rugó két különböző helyen feszíti a láncot), így nem zörög annyira a lánc és ritkábban esik le, egyébként ebből a szempontból az új Shadow+ lesz a tökéletes megoldás, melyről már írtunk ITT. Ezenfelül a váltó kapacitásában is történt változás, immáron a rövidkanalas verzió a 30-as fogszámmal végződő fogaskoszorúkkal is kompatibilis lesz, míg a hosszúkanalassal egészen 34 fogig büntetlenül felválthatunk.
Az első váltó külseje megújult a régi modell képest, de lényegi változtatás nem történt rajta, nem is lett volna miért, eddig is villámgyorsan pakolta a láncot az egyik lánckerékről a másikra. Viszont a fékváltókaron már észrevehetünk jelentősebb változást, a tökéletesen kézbesimuló forma maradt viszont, ahogy a mechanikus szettnél is, a gumiborítást csúszásmentes mintával látták el, mellyel stabilabban foghatjuk akár izzadt kézzel is a fékváltókart. Ezenkívül a gyártó állítása szerint a váltásérzeten is változtattak, hogy kesztyűben is jobban érezhető legyen a gomb megnyomása. Az új fékváltókarok képesek synchronized és semi-syncro shiftingre is, aminek az a lényege, hogy akár egykezes módban is tudjuk használni a váltókat, tehát a váltó érzékeli, hogy mikor jön el az a fokozat, ahol elöl tányért kell váltani és megteszi ezt magától. A semi-syncro módban pedig amikor elöl váltunk akkor hátul magától következő fokozatra teszi a láncot a hátsó váltó. A fékváltókarok tetején pedig egy rejtett gombot találunk, melyre sokféle funkciót beprogramozhatunk a komputer kezeléstől a lámpabekapcsoláson át a váltók működtetéséig.
A hajtóműről már írtam az előző tesztben, ezért azt nem részletezném, viszont a hagyományos országúti fékekről érdemes pár szót ejteni, mert a dizájnon kívül a működésben is megújultak. Az R9100 Dura Ace szériától megörökölték az új kioldókart és megjelenésben is a csúcs szettre emlékeztetnek. Akár 28 mm-es gumikkal is kompatibilisek az új fékek és amihez át kellett méretezni a kioldókar útját (azért áll ilyen szokatlanul), hogy a ballonosabb gumival rendelkezők is ki tudják venni a kerekeket a vázból. Elméletileg merevebbek is lettek, bár erre eddig sem volt panasz.
Mivel rutinos Shimano Di2 felhasználó vagyok ezért túl sokat nem kellett barátkoznom a rendszerrel, mert álmomból felébresztve is tudom, hogy melyik gombbal hova váltok. Ennek ellenére az első próbán az R8050 rendesen megviccelt, ugyanis az első kistányérra leváltáskor hátul is váltott és elsőre nem tudtam elképzelni, hogy mi történt, miért tekerek egy fél fordulatot üresben, rossz a sor vagy más baja van… A válasz nagyon egyszerű volt, semi-syncro üzemmódba kapcsolták, amivel eddig még nem volt tapasztalatom, persze kis gondolkodás után azonnal tudtam, hogy mi a helyzet. Ha már így volt akkor az első tesztkör alatt nem bántottam a rendszert, ki kellett próbálni, hogy milyen ebben a módban bringázni. Őszintén szólva személy szerint nekem nem jött be ez az üzemmód, én szeretem eldönteni magam, hogy tányérváltás esetén hátul mennyit vagy egyáltalán váltsak-e, nincs mindig szükségem az automatikus 2-t fel- illetve leváltásra, plusz a kezem segítségével érezhetően gyorsabban tudok váltani, mint ahogy az “okos” rendszer teszi. Persze valószínűleg nem lesz vele mindenki így, mert nekem nagyon a kezemben van az “érzés” a Di2 és a mechanikus szetteknél egyaránt, pl kényelmesebb emberek biztosan szeretni fogják vagy a váltókat annyira profi módon nem kezelők és ez igaz a synchronized módra is, ahol magától vált elöl a rendszer, sőt ez bizonyos para sportolóknak egy kifejezetten áhított funkció.
De térjünk vissza a normál módra, ott lehet igazán tesztelni a szett határait. Igazából a váltás érzetnél talán egy hangyányit lett karakteresebb a gomb megnyomása, bár nekem ezzel eddig sem volt komoly problémám (e téren az első szériás, 10 sebességes szett küzdött kihívásokkal, ahol nehéz volt eldönteni, hogy melyik gombot nyomjuk és egyáltalán megnyomtuk-e ez adott gombot). Az első váltó még mindig hihetetlen, az összes mechanikus szettet verő módon pakolja fel a láncot a nagytányérra, a hátsóváltó pedig precízen gondolkodás nélkül teszi a dolgát és a régi szetthez képest mintha tényleg kevesebbet csörögne a lánc. Maga a rendszer olyan jól működik, hogy szerintem vakteszten nem tudnám megmondani, hogy éppen Dura Ace Di2 vagy Ultegra Di2 váltószettet használok, persze másban azért van jelentős különbség a két szett között.
Nem volt mindennap szép idő Brac-on, így esőben is volt lehetőség próbálgatni, hogyan működik a rendszer. Az eső nem hatja meg, ugyanúgy működik, mint szárazon, ami nem csoda, hiszen nincsenek bovdenek, amik be tudnának ázni és ez még a mai furmányosan elrejtett vázas bringáknál is nagy előny, mert a bovdenházzal ellentétben egyáltalán nem jön zavarba még attól sem, ha csomót kötünk rá.
A fékek az RS61 kerekeken remekül fogtak, de nem is vártam tőlük mást, az eddigi tapasztalataim alapján már az előző generációs Ultegra fékekben is volt erő bőven, ezeket meg még erősebbnek ígéri a japán gyártó. Esőben természetesen nem volt annyira brutális a fékerő, de számomra kezd kiszámíthatatlan lenni, hogy mikor, miért fog esőben a fék, mert már sokszor előfordult, hogy esőben egyszer fogott az adott fék-felni párosítás egyszer meg nem, valószínűleg nagy szerepe van annak, hogy milyen eső esik és mi verődik fel a felnire… tudom, esőben ilyenkor tárcsafék.
Az Ultegra R8050 szett a profi szinttől az igényes hobbi országútisokig kiszolgál mindenkit, váltásminőség terén szinte lehetetlen belekötni bármibe is, annyira precízen, hibátlanul működik, a synchronized shifting-gel pedig még a váltókhoz teljesen analfabéták is bátran használhatják, a rendszer magától biztosítja, hogy ne fusson keresztbe a lánc. Ajánlott kategória 😉 .
