Két fajta bringást ismerek: az egyik, aki már volt a Salzon, a másik, aki látva az itt készült gyönyörű képeket nagyon szeretne egyszer kimenni. Én egészen eddig az utóbbiak táborát erősítettem és lelövöm előre a poént: életem egyik legjobb bringás élménye volt az itt töltött néhány nap.
A verseny gyönyörű helyen van, érdemes már jóval a verseny előtt odamenni, hogy kicsit ismerkedj a tájjal, mert eléggé különbözik az itthon megszokottól: hosszú, sóderos emelkedők és sziklás/köves/gyökeres leejtők váltják egymást főleg.
Mi is így tettünk, már csütörtök délelőtt nekiindultunk az 5 órás autóútnak. A helyszínen a verseny hetében számos program közül lehet választani, több, kifejezetten gyerekeknek szánt lehetőséggel az ugrálóvártól a pohárvár építésig – gondolva a családosan érkezőkre. Még egy mini(?) bringa expo is várta az érdeklődőket péntek reggeltől vasárnapig több mint 80 kiállítóval.
A mi szemeink előtt érkezés után csak egyetlen cél lebegett: a lehető legtöbbet bringázni, ezeken a csodálatos hegyeken. Mivel a D távra neveztünk (55 km, 1820 m szintkülönbséggel) és nem volt semmilyen elvárásunk magunkkal szemben, így egyáltalán nem pihentünk rá: a vasárnapi hazaindulásig összesen 228 km került a lábainkba 8890 m szintkülönbséggel.
A versenyt már nagyon vártam, kíváncsi voltam mit takarhat az all-mountain táv. A legtöbb lefelé köves-gyökeres nyom volt, amin jó tempót lehetett menni, de a kezem azért rendesen elfáradt rajtuk a hosszuk miatt, illetve az esőzéseknek köszönhetően eléggé csúsztak is.
Két olyan szakasz volt, ahol a nagy sár miatt nemhogy tempót menni, de még bringán maradni is nehéz volt a rengeteg csúszós gyökér és letörések miatt, viszont még ez is élvezetes tudott maradni.
A felfelék tipikus maratonos emelkedők voltak: leginkább olyan dózer utakon mentünk, amik sosem voltak túl meredekek, így ezt is abszolút lehetett élvezni és nem kellett komoly erőnlét, hogy tolás nélkül abszolválja őket az ember.
Én egy 140 mm-t mozgó fullyval mentem és ennél ideálisabb bringa nem is lehetett volna alattam erre a pályára. Az egyetlen dolog, amit nagyon hiányoltam: egy dropper post volt, de nem lehetett egy szavam sem, hiszen a távot velem együtt teljesítő csapattársam 26-os oldschool merevfarú xc géppel jött. Na, neki aztán tényleg elfáradtak a kezei. De még ezzel a géppel is gond nélkül végig tudott jönni, persze neki azért jóval többet kellett ügyeskednie.
Javallott belső nélküli rendszer használata a sok kő adta felütés veszély miatt, nekem szerencsém volt, mert pont a legszebb helyen kaptam defektet.
A pálya összességében annyira tetszett, hogy másnap még egyszer végig mentünk rajta, és másodszor is legalább ennyire élveztük, főleg, hogy már tudtuk hol, mire kell számítani.
A szervezés hibátlan volt, ahogy ezt várhattuk, volt elég, kellően felszerelt frissítőpont, egyértelmű volt a kijelölés, a rajtcsomagban pedig teljes szett Powerbar zselét, műzli szeletet, nápolyit és smoothie-t kaptunk.
Szállásul a Hagan Lodge-ot választottuk, ami egy nagyon igényes, a tájba remekül illő faházat takart, viszonylag közel a versenyközponthoz és rengeteg trailhez.
Ha nem szeretnél kompromisszumot kötni a kényelem, felszereltség és elhelyezkedés szempontjából mindenképpen érdemes megfontolni. Közvetlen a sífelvonók alatt helyezkedik el, így télen is remek választás lehet különösen a szaunával is rendelkező ház. Mivel egy házban három két fős szoba van remek választás lehet baráti társaságoknak is. Még egy különálló, zárható bringatárolóval is ellátták, így nem kell a házba bevinni a saras bringát, csak azért, hogy biztonságba tudhassuk.
A recepción még ebikeok kölcsönzésére is van lehetőség, ami azért valljuk be, jól jön az itt lévő szintkülönbségekhez, ha valaki nem elég edzett.
Mi a recepción kértünk egy részletes helyi térképet, ami sokat segített a jobbnál jobb ösvények felfedezésében. Enélkül annyira nem volt egyértelmű, hogy merre érdemes elindulni, nekünk legalábbis térkép nélkül sikerült pár olyan ösvényt felfedezni aminek egy idő után nem volt folytatása.
Összességében ha szeretnél kicsit kiszakadni az itthoni jól bevált maratonok világából és valami újat kipróbálni, feltétlenül ajánlom, hogy legalább egyszer gyere el a Salzkammergut Trophyra. A számos táv és kategória közül biztosan meg fogod találni a neked legmegfelelőbbet mind erőnlétileg mind technikailag, a tájban pedig biztosan nem fogsz csalódni, sem a szervezésben.
Az évről évre egyre több magyar résztvevő bizonyítja, hogy megéri.
Szerző: Szerző Péter
