fbpx

ROSE Press Camp 2. rész: Repül a Root Miller a hegyoldalban

Az országúti „flow” élménynek voltak előzményei is. Egy egész napon keresztül zúztuk a szinte teljesen megújult MTB palettát a Kirchberg környéki ösvényeken.

Érkezésünket követően az időjárás osztotta a lapokat. Hol szakadt, hol csöpörgött az eső, de jellemzően mindenki a fedett helyek alatt próbált menedéket keresni. Még a bemutató után is zuhogott, pedig igen lelkesek voltunk, nem is csoda, hiszen rengeteg újdonság várt ránk.

Kirchberg

Kirchberg

ROSE MTB 2015

A 2015-ös modellévre nem kevesebb, mint 11 új, vagy jelentősen átdolgozott mountain bike várja a vevőket a bocholti cég kínálatában. A jövőben, Németországban nem kizárólag online vásárlókra épít a ROSE, Bocholt mellett szeptembertől Münchenben is concept store nyílik, különböző kivetítőkkel, tabletekkel és nem utolsó sorban élőben tapogatható bringákkal.

családias hangulat

baráti hangulat

Kezdjük a sort a merevfarú karbon gépekkel, hiszen ezeknek gyakorlatilag semmi közük nincs az azonos néven futó elődeikhez, teljesen új fejlesztés eredményeképp kerültek a jövő évi modellek közé.

A Psycho Path 2015-ben már 27,5”-es kerekekhez kitalált, versenyzésre optimalizált geometriával készül. Minden lényeges paraméterrel rendelkezik, ami manapság egy csúcs XC géptől elvárható. Rövid, kúpos kialakítású fejcső az alacsony kormánypozícióért és megfelelő merevségért, vázon belül vezetett kábelek a letisztult kinézetért, 142X12 mm-es átmenőtengelyes hátsó papucs a bombabiztos kerékrögzítésért. Utóbbi szintén megújult, a menetes részek teljes egészében alumíniumból készülnek és cserélhetőek, így nem kell kukázni vázat, ha esetleg az átmenőtengely anyája elnyalódna, vagy egyéb sérülést szenvedne.

ROSE Psycho Path

ROSE Psycho Path

A váz formáját nézve látható, hogy a felsőcső és a támvillák egy ívet alkotnak, a nyeregvázcső pedig túlnyúlik rajtuk. Mindez 27,2 mm-es nyeregcsővel kombinálva kényelmesebbé teszi a bringát rázós talajon. A váz kompatibilis a Shimano Di2 XTR szettjével, az akkumulátor elfér a nyeregcsőben, míg a csatlakozók a vázban, középcsapágy előtt kaphatnak helyet.

ROSE Mr. Big váz

kupaktanács a ROSE Mr. Big váz körül

A Mr. Big tulajdonságait tekintve nagyon hasonló a Psycho Path modellhez, nevéből könnyen kikövetkeztethető a különbség. A 29”-es merev csúcsgép is sportosabb geometriával készül jövőre. Itt különösen nagy jelentősége van a rövid fejcsőnek, a tavalyi változat nekem például a magas kormánypozíció miatt nem volt a kedvencem. Még csak vázként nézegethettük a bemutató alatt, de bíztatónak tűnik, tömege 1200 gramm körül alakul majd.

ROSE Thrill Hill 2015-ben színesebben

ROSE Thrill Hill 2015-ben színesebben

A nemrégiben tesztelt Thrill Hill marad változatlan, viszont az alumínium összteleszkópos kerékpárok komoly fejlődésen mentek keresztül.

Jövőre egy komplett új platform kerül bevezetésre, ami tulajdonságait tekintve az eddig használt felfüggesztési rendszer egy továbbfejlesztett változata. Az alapot ehhez az új ötvözetű, hydroform eljárással alakított alumínium csövek adják. A rugózás továbbra is négyforgáspontos, Horst Link típusú, viszont az eddig a felsőcsövön lévő forgáspont a nyeregvázcsőre került. Ezzel egyrészt súlyt spóroltak meg, másrészt kevésbé mozog be feleslegesen a váz tekerés közben, harmadrészt pedig lehetőség nyílt rövid felsőcsövű, kisméretű össztelós vázak gyártására is.

új felfüggesztések

új felfüggesztések

A 2015-ös fullyk, a ROSE-tól megszokottan, egyaránt belső kábelvezetéssel rendelkeznek, a könnyebb szerelhetőség érdekében a középcsapágy előtt lettek kivezetve a vezetékek. A 142X12-es papucs szintén átalakításon ment keresztül, a kékre anódizált szín pedig a jobb használhatóság mellett menőbbé is teszi, akárcsak a nyeregvázcső forgáspontjának csavarját.

ROSE Mr. Big

ROSE Dr. Z.

A 100 mm-t mozgó maraton fully, a DR. Z. jövőre sportosabb geometriával készül. Az új felfüggesztési rendszer mellett jelentősen rövidül a homlokcső, továbbá nő a középcsapágyra – és a fejcső felső középpontjára vetített függőleges egyenesek távolsága (reach), így alkalmasabbá válik versenyzéshez.

27,5”-es kerekek és 130 mm rugóút jellemzik a Ground Control típust, ami ideális választás lehet egész napos all-mountain kalandokhoz, vagy technikásabb túrázáshoz. XS méretben is készül, így akár gyerekeknek, vagy kistermetű hölgyeknek is jó választás lehet.

ROSE Root Miller

ROSE Root Miller

A nagyfiúk játékszere úgyis a Root Miller marad. Ugyancsak 130 mm-t mozog hátul, viszont 29”-es kereken gurul, így keményebb terepeken is simán kisimítja a köveket és gyökereket. A 2015-ös gép nem holmi továbbfejlesztgetett változat, szinte minden eltér a korábbitól. A rövidebb fejcső, a laposabb fejcsőszög és a meredekebb nyeregvázcső-szög teljesen más karaktert adnak a bringának. Sokkal fürgébb, jobban manőverezhető, agilisabb, mint elődje. Sőt, úgy tűnik lesz Supertrail verzió is 140 mm-t mozgó első teleszkóppal.

ROSE Root Miller Supertrail

ROSE Root Miller Supertrail

A Granite Chief valójában a Ground Control nagytestvére, 150 mm rugóúttal. Tavaly úttörőnek számított, hiszen 650B kerekekhez tervezték, most tovább finomítottak rajta.

Az Uncle Jimbo csak 10 mm-rel mozog többet, mégis egy egészen más dimenzió. Mondhatni, az igazi enduro bike, lapos szögekkel. Az élményekkel teli lejtőkre találták ki, nem akarsz majd leszállni róla.

ROSE Granite Chief

ROSE Granite Chief

A korábban Soul Fire néven debütáló freeride masina Sky Fire-ként kapható már egy ideje. Radikális változásra nem kell számítani, de a fejlesztőmérnök Max Sistenich maximalista, így pár dolog finomításra került. Kicsit máshová került a rugóstag bekötési pontja, ezzel progresszívebbé vált a rugózási karakterisztika. A tag egyébként a tavalyi modellhez képest fordítva, a túlfolyótartállyal felfelé kerül beszerelésre, így elvileg finomodott a mozgás. A kompromisszummentes DH romboló, az Unchained apróságokon kívül azonos maradt az idei modellel.

ROSE Soul Fire

ROSE Soul Fire

Persze nem lehet elmenni csukott szemmel a trendek mellett, szükség volt valami meghökkentőre is. A The Tusker fatbike igencsak megdöbbentőre sikerült. Brutális alumínium váz, okosan kitalált vízszintes csúszópapuccsal. Gond nélkül egysebességessé alakítható, de a 14-15 kg-os tömeg még úgy is optimistán hangzik. Az XX1 cuccokkal szerelt váltós esetében 18 fölé kúszott a mérleg mutatója.

ROSE The Tusker

ROSE The Tusker

Ha dirt volnalon mozogsz érdemes egy pillantást vetni az új The Bruce típusra.

ROSE The Bruce

ROSE The Bruce

A dizájn is változott 2015-re. Az eddigi sötét, szürke, fekete uralta témát színes motívumokkal dobták fel. Bár nekem bejöttek a natúr alumínium prototípus változatok is.

és még mindig szakad...

és még mindig szakad…

Menetpróbák

Az első nap, a sajtótájékoztató után is csak reménytelenül néztük a szakadó esőt, viszont a második nap már fényesebben indult. Gyors reggeli után már a felvonón ülve vártuk, hogyan teljesítenek az új ROSE gépek. A tesztpálya a közel 1000 m szintnyi lejtőt tartalmazó Fleckalm Trail volt, mondhatni ideális terep összteleszkópos montik próbájához.

A Root Millerrel, véresen, sárosan

A Root Millerrel, véresen, sárosan

ROSE Root Miller

Nem véletlenül esett erre a választásom elsőként. A tavalyi modell valahogy nem nyerte el tetszésemet, kis termetemhez mérten nagynak és lomhának éreztem. De most sokat változott, elméletben úgy tűnt előnyére, így kíváncsi voltam mire képes. Felért a felvonó, kis fotózkodás a csúcson, majd neki is indultunk a lejtőnek. Nemsokára megálltunk, vissza kellett pár métert mászni, mert elsőre irányt tévesztettünk. Végre nekilódultunk a helyes úton, aztán egy kanyar után úgy elrepültem, hogy pár pillanatig azt sem tudtam hol vagyok. Nem tudtam miben estem el, utólag derült ki, hogy valószínűleg a vizes kőre festett osztrák turistajelzés csúszott kegyetlen módon, és amint rámentem egyből kicsúszott az első kerék. Az első sokk után felmértem a helyzetet, lehet csapatni tovább. Amint rákanyarodtunk az egynyomos részekre egyből lehetett érezni a fejlődést a Root Miller esetében. A 29er érzés megvan, de sokkal kezesebb, könnyen kezelhető, játékosabb a kormányzás, mint az előd esetében. Érzésre hátul a rugózás is finomabb lett, a Fox tag és villa kombinációval az összhang is megvolt a bringa eleje és hátulja között. A tesztgép az új SRAM Guide fékekkel volt szerelve, legnagyobb előnyük, hogy nagyon finoman adagolhatóak és könnyen beállíthatóak a rider kezéhez. Az esésen kívül egyedül a Hans Dampf gumik csökkentették a magabiztosságom, valamiért néha irtózatosan csúsztak a vizes köveken, füvön és gyökereken.

A felvonónál még a bringát is besegítették, ha nem ment elsőre

A felvonónál még a bringát is besegítették, ha nem ment elsőre

ROSE Psycho Path

A lejtő alján elbúcsúztam a többiektől, míg ők mentek a következő körre, nekem le kellett ápolni a térdemen éktelenkedő vágást. Gyors beavatkozás után már újra bringás ruhában nézegettem a gépeket, majd lecsaptam az éppen szabadon álló Psycho Path modellre. Több dolog miatt is érdekes volt, ugyanis ott a vadonatúj kialakítású váz, a 2015-ös 1X11-es XTR szett és nem mellékesen a szintén 2015-ös Mavic Crossmax kerekek. A váz érezhetően versenyzésre született, a hajtásirányú merevség első osztályú. Mondjuk, ha ránézünk a középcsapágy környékére láthatjuk, hogy nem spóroltak az anyaggal. A szintén bestiálisan merev Mavic kerekek csak fokozzák az élményt, megindulásoknál igazi rakéta a gép. Alapvetően kerekek terén DT párti vagyok, de ehhez a bringához jobban illik a Mavic érzés. A sprintelgetések után hosszabb mászás következett, néhol pörgetés közben ülve, olykor alacsony fordulaton kiállva próbáltam zavarba hozni az új mechanikus XTR szettet. Mondanom sem kell, nem sikerült. Kis kattintás a váltókaron és már meg is történt a finom, hangtalan váltás. Amiben felül tudja múlni az XX1 szettet, az a lánckeréksor fogkiosztása. A 11-40 soron nem túl nagyok az ugrások, egyenletesen jól sikerült eloszlatni a fokozatokat. Bár elvileg az új XTR tányérról sem esne le a lánc a Psycho Path esetében biztosra mentek és felkerült egy e*thirteen láncterelő. Lefelé jött elő az egyetlen negatívum, mégpedig, hogy erős fékezés során a hátsó fék felől igen fura hangok jöttek, és nem a betétek miatt. Hogy a post mount felfogatásba került valami kosz, nem voltak eléggé meghúzva a csavarok, nem tudom, mindenestre a fékerő nem csökkent. A Psycho Path azóta már világkupa szinten is bizonyított, hiszen Simon Gegenheimer (ROSE UltraSports) megnyerte az XCE futamot Mount-Saint-Anne-ben.

ROSE Uncle Jimbo

ROSE Uncle Jimbo

ROSE Uncle Jimbo

Részletesen Tamás tud beszámolni róla, de egy kör erejéig nekem is ki kellett próbálni. A Psycho Path visszavitele után azért motoszkált bennem a gondolat, hogy csak meg kéne nézni még egyszer a Fleckalm Trail egynyomos ösvényeit. Az Uncle Jimbo már tavaly is tetszett, tudtam, hogy nagyon nem lőhetek mellé vele, így nekivágtam. A felvonóban ülve aztán láttam, hogy elered az eső, de akkor már nem volt visszaút. A teszttábor legizgalmasabb 30 perce várt rám. Az Uncle Jimbo azért teljesen más kategória, mint a Root Miller, ha utóbbi kb. 40% felfele, 60% lefele felhasználáshoz ajánlható, akkor előbbinél ezek az arányok mondjuk 80%-ban a lejtőzés fele tolódnak. Hozzáteszem, hogy a 27,5”-es enduro gépen Mavic Crossmax Enduro kerekek voltak elöl Crossmax Charge, míg hátul Crossmax Roam gumikkal és ezekben vakon meg lehetett bízni még a csúszós talajon is. Agresszíven be lehetett dobni a kanyarba a bringát, a többit pedig megoldotta a 160 mm rugóút, ha kellően összpontosítottunk.

felvonóra várva

felvonóra várva

Menettapasztalatok – ROSE Uncle Jimbo (Takács Tamás):

Testközelből számomra újdonságot jelentettek a ROSE nagyobb rugóutas bringái, pedig barátoktól, ismerősöktől sokat hallottam már róluk. Ritkán jutok el “babettázni” is, azaz fullykkal gurulni lefelé, így a teszt teljesen hasonló volt, mintha olvasóink közül befizettek volna egy szerencsést pár menetre a felvonóra, az élményen volt a hangsúly. A mountain bike tesztnap reggelén megkértem a ROSE hazai képviselőjét, aki jól ismer, hogy ajánljon egy bringát a ránk váró csapatáshoz, és az Uncle Jimbo-ra esett a választás.

Útban az Uncle Jimbo-val 1000 méterrel magasabbra

Útban az Uncle Jimbo-val 1000 méterrel magasabbra

A 160 mm-t mozgó enduró-gép nálam abszolút a határ, amit még úgy tudok mozgatni, mint egy “kerékpárt”. Az ennél nagyobb rugóutas bringák geometriája már nagyon távol van az általam megszokotthoz képest, a több millimétert meg nem tudom kihasználni, mert nem vállalok be olyan tempót vagy olyan ugrásokat, melyeknél már komoly előnyt jelentene. Vagyis körülbelül a hétköznapi mountain bike-os kapott a keze közé egy megfelelő gépet adott pályához, hogy szórakozzon kicsit…

fő forgáspont

fő forgáspont

Pár szót a pálya is érdemel, az 1000 métert zuhanó Fleckalm Trail szerintem egy fantasztikus nyomvonal, ugyanis átlagos mountain bike-osok számára is abszolválható, nincsenek benne kezelhetetlen letörések vagy technikai elemek, a gyakorlottabbak viszont hatalmas tempót is elérhetnek rajta, s el is szállhatnak, ha nem óvatoskodnak. Változatos, tele gyökeres, köves szekciókkal, north-shore elemekkel, döntött kanyarokkal, kisebb ugratókkal. Mondjuk azt számomra még mindig nehéz elképzelni, hogy egy igazán technikás gravity-ridernek hol lenne szüksége 180 vagy 200 milliméterre, de tudom, hogy létezik az a tempó.

A bringa vadító...

A bringa vadító…

A tesztelt enduró-gépben számomra az volt a megnyerő, hogy hatalmas méretei ellenére kimondottan könnyűnek és könnyen kezelhetőnek éreztem, még azon a határon belül volt, amit tényleg szívesen megtekerek, akár fölfelé is rövidebb szakaszokon. Amúgy ha megnézzük a felszereltséget, hibátlan ebből a szempontból, kimondottan könnyű Mavic enduró kerekek, SRAM 1×11-es X01 szett, utóbbit kimondottan ehhez a kategóriához találták ki. Itt nem számít, hogy nem finomak az átmenetek a fokozatok közt, viszont nem akadályoz átdobó vagy plusz egy váltókar, a mókuskerékre viszont szükség van néha.

Az új SRAM Guide fék hosszú idő óta az első olyan SRAM tárcsafék, ami engem meggyőzött, ezt azzal érdemelte ki, hogy csak akkor jutott eszembe először, hogy milyen fék volt a bringán, amikor utólag beszélgettünk a menettapasztalatokról. Pedig valószínűleg többet ráncigáltam, mint azok az alpesi arcok, akik általában ezt a pályát használják. Fékerő, moduláció, minden rendben volt, üzemzavar, cicergés zéró, csak a negyedik esős menetben nyivákolt a nedvességtől.

A felfüggesztés csavarodásra merev, nekem ez fontos, nem szeretem, ha idegeskedik emiatt a bringa. A rugóutat megfelelően felfújt taggal jól használja ki, finoman indul, szerencsére a beállításban segítségemre voltak a ROSE-s srácok, utána ezzel nem is kellett foglalkoznom, a FOX Talas 34 CTD villára ugyanez igaz. A pályán lévő tereptárgyakat tökéletesen kezelte, nekem tuti, hogy nem kellene nagyobb rugóút sehová, nem tudnám kihasználni. (Tekerésnél mondjuk bemozog, sokkal inkább, mint mondjuk egy VPP-rendszer.)

A prototípus nyers alu - Alutechre emlékeztető - "finise" nekem nagyon tetszett

A prototípus nyers alu – Alutechre emlékeztető – “finise” nekem nagyon tetszett

Fékezésnél hátul merevedik kissé a rugózás, és ez a sáros, nedves pályán a gyökereken volt kicsit zavaró. Ugyanis a gyökereken nagyon csúszott a középen kevésbé mintás Mavic Roam hátsógumi, ami persze fékezésre ösztönzött… Szerencsére az újabb lejöveteleket követően megnőtt az önbizalom, és harmadszorra már teljesen más sebességtartományban sikerült lejönni, s érezhető volt, hogy ekkor működik jobb hatásfokkal a felfüggesztés. Ráadásul ez nem csak a lejtmenetre igaz, ekkor már olyan gyökeres átvezető részeket sikerült felfelé kitekerni, amiket a saját XC-mountain bike-ommal tuti képtelen lettem volna, és ez a rugóútnak köszönhető.

Egy menetnyi sár (mert amúgy a felvonóba csak lemosott bringát teszünk)

Egy menetnyi sár (mert amúgy a felvonóba csak lemosott bringát teszünk)

A tekerhetőséghez sokat hozzátesz – a már említett mókuskerék áttételt is kínáló váltórendszeren túl – a kormányról vezérelhető nyeregcső is, amit én rengeteget használtam, szinte ugyanannyit, mint a váltót. Nemcsak akkor jött jól, amikor felengedtem tekeréshez teljes magasságba, de különböző karakterisztikájú lejtőn különböző szintre emeltem, hiszen a szűk, kanyargós részeken sokkal jobban irányítható a bringa, ha van valami a combunk között (nyereg), mintha az a valami nagyon le van engedve.

Búcsúzás, bringamosás...

Búcsúzás, bringamosás…

A 27,5-es kerék is telitalálat, ezen a pályán nem voltak olyan kanyarok, ahol túl hosszú lett volna a tengelytáv, vagy agilisebb bringára lett volna szükség, ugyanakkor a 29-es méret már sokat elvesz a kerékpár játékosságáról, s persze sok grammot hozzátesz a tömegéhez, főleg ahol már 800 grammos vagy 1 kilós gumikról beszélünk. Összességében egy olyan bringát ismertem meg, amivel nagyon könnyen összeszoktunk egy ismeretlen terepen, bár másik tesztbringával nem is mentem aznap, látatlanban fogadom, hogy megtaláltam a megfelelőt. Érdekesség, hogy a márka egyik hazai képviselőjével, amikor már csak ketten maradtunk a lejtőre, arról beszélgettünk, hogy ezen a vidéken két sportbringa is elég lenne a boldogsághoz, egy országúti és egy enduró, kellene a fenének XC-gép vagy bármi a kettő között…

.

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.