Ritchey-teszt versenyen: az acél próbája a Salzkammergut Trophy-n
Smooth ride
Tom Ritchey acél vázait több évtizeden át tökéletesítették, a fő céljuk ma már, hogy igazán kényelmes, jól kezelhető mountain bike-ot adhassanak azoknak, akik ezt a stílust választják. Sorban leírják a fejlett megmunkálási technológiákat, melyekkel inkább nem untatnék senkit. Inkább az ragadott meg, hogy egy jól összeszokott baráti társaság hosszú évek óta teszteli ezeket a kerékpárokat versenyeken, túrákon, a mindennapokban. Tom Ritchey mellett Thomas Frischknecht, Nino Schurter neve bukkan fel a gyártott alkatrészek mellett, szerintem meggyőző arcok…
Az éles bevetést, a versenyt izgatottan vártam, évek óta nem indultam mountain bike maratonon, persze azért otthon sokszor megyek terepen. A verseny viszont teljesen más, máshogy működik, fárad a test, ráadásul új bringán. Megbeszéltük Tufival, hogy próbál segíteni majd a tempóban, frissítésekben, s persze ha a bringával adódna probléma… Hát a legkevesebb gond a Ritchey-vel volt… A fölfeléken jó hasznát vettem a lockoutnak és az egyszerű 1×11-es váltó is jól működött. Először tartottam tőle, hogy csak egy lánckerék van elöl, majd biztosan hiányozni fog a kistányér. Inkább a magas lábfordulatot kedvelem, így valóban adódtak kemény helyzetek meredek emelkedőkön, de azt hiszem, hogy össze tudnék barátkozni ezzel a SRAM X01-gyel, néha még jó érzés is, hogy nem kell az első váltáson gondolkozni.
Köszi a szuper bringát!
Igazán viszont a kevés technikás lefelén zártam a szívembe a Ritcheyt (a táv nagy részét dózerutak teszik ki). Fantasztikusan kényelmes és jól irányítható az acél bringa. Igazán a táv második felében kezdtem élvezni a versenyt, az első emelkedőn sajnos túl erős tempót is választottunk és át kellett esni egy holtponton is. Ezek után azonban megszűnt a fáradtság, nem jelentkezett semmilyen fájdalom, ami könnyen előfordulhatott volna a terepen versenyzés miatt.
A kevés technikás lejtőt viszont egyre jobban élveztem, szinte fullyként repült a Ritchey, csak persze annál könnyedébben. Nyoma sem volt a más merevvázaknál tapasztalható ütéseknek alulról, melyek egy maraton vége felé egyre jobban fárasztják a testet, az acél valóban komfortos hosszú távon. Nem is nagyon tudnám mihez hasonlítani ezt a vázat, a végén nem győztem lelkendezni, hogy én ezt elfogadnám, így ahogy van! Mint kiderült, a váz ára nem is csillagászati, persze a komplett kerékpárra már elég sokat kell költeni, hogy ilyen könnyű legyen.
A verseny eredményével nem annyira voltam elégedett, az abszolút 6. hely a nők között nem hangzik rosszul, de az időhátrány soknak tűnt. Elgondolkodtató, hogy hiba volt-e az elején túl nagy tempót választani, amibe sikerült kicsit belehalni… De végül is akkor csak egy lány előzött meg, később senki, tehát nagy előnyt sikerült összeszedni az első nagy emelkedőn. A Ritchey P29er viszont annál inkább „befutó” volt, már az első randin úgy ment, mintha együtt készültünk volna. Tényleg jó megfogalmazás, hogy ennek a bringának lelke van, tudnék kötődni hozzá, megszerettem, s hiába telt el sok idő a teszt megjelenési időpontjáig, most is örömmel emlékszem vissza rá!
A váz jellemzői:
– Edzett, háromszorosan húzott Ritchey Logic II csőszett
– Kovácsolt, CNC-zett 1,5” tapered fejcső
– Tömeg: 2 150 g (L–19”).
– Villa: 100 mm rugóutas teleszkóphoz.
– Első váltó bilincs: 28,6 mm.
– Kormánycsapágy: Ritchey WCS Drop-In 1,5”–1 1/8” (41,8/51,9 mm)
Bővebb információ a vázról a hazai forgalmazó honlapján: http://www.bikefun.hu/product/vaz-ritchey-wcs-p-29er-fekete-sarga
