Előfordul, hogy a rendőrnek nincsen igaza. Ezt az adott szituációban az ember vagy meri közölni vele, vagy nem. Amennyiben igen, csekély az esélye, hogy a közeg mindezt belátja. Vannak azonban kivételek, erről szól egyik igen kedves téli történetem.
A budai Pilis-Szentendre edzésviszonylat standard forgalmi manővere nálam, hogy hazafelé menet a 11-es főút bevezető szakaszáról az Árpád-hídra fordulok. Ehhez minimum egyszer sávot kell váltani, tekintve, hogy a négy sáv közül a harmadik/negyedik megy a hídra. A sávváltás kétféleképpen lehetséges: ha még a „gyorsasági szakasz” legelején pirosat kapok, akkor már itt beállok a belső sávba, ha zölddel megyek át, akkor pedig a forgalomban, kb. 40-es tempóval lehet aránylag biztonságosan kivitelezni, folyamatos hátra tekintgetés közepette.
Nyálkás vacak idő volt éppen, a hó is stabilan esett, ilyenkor nem vállalok be kockázatos sávváltós manővereket, inkább a lámpánál szépen beálltam a belső sávba. Valahol a szemem sarkából láttam, hogy mintha rendőrkocsi is lenne a közelben, de miután kerékpározni tilos tábla nincsen ezen a szakaszon, a KRESZ pedig párhuzamos közlekedésre alkalmas úton a belső sávban haladást nem tiltja kerékpárosok számára (amennyiben útirányuk ezt indokolja), ezért nem nagyon foglalkoztam vele. A rajt kevésbé sikerült dinamikusra, és a tempót sem nagyon nyomtam 35 fölé, miután láttam, hogy a híd felüljárójáig soron következő két lámpán így is simán át fogok csúszni. A gyorsasági szakasz felénél a legbelső sávból szépen becsorgott elém a rendőrkocsi, és a bal oldalon ülő közeg a letekert ablakból mutogatni kezdett a külső sáv felé. Mentek vagy harminccal, gondolkoztam is rajta, hogy egyszerűen lekerülöm és otthagyom őket, minek tartanak fel, hideg van, no… Melléjük értem, és a következő párbeszéd játszódott le:
– Rendőr: Ne itt haladjon, menjen ki a külső sávba!
– Én: Semmiféle tábla nem tiltja, hogy itt haladjak…
– De akkor se menjen itt…
– De az Árpád-hídra szeretnék felhajtani, ahhoz meg itt kell mennem…
– A felüljárón keresztül??? Inkább menjen körbe!
– A felüljáró elején nincsen kerékpározni tilos tábla…
– De hát balesetveszélyes…
– Tudok magamra vigyázni… (mellé némi mosoly, már amit az elfagyott arcizmok engednek)
No amikor a társalgás erre a pontra érkezett, már teljesen biztos voltam benne, hogy most fognak félreállítani, és tételesen átvizsgálni, hogy honnan hiányzik a milyen prizma, a fix áttétel mellé miért csak egy fékem van, vagy éppenséggel miért nincs nálam semmiféle igazoló okmány és egyebek.
Teljesen meglepő módon azonban nem ez történt. A fiatal, egyébiránt teljesen korrekt és normális rendőr abbahagyta a diskurzust, a kocsi lemaradt mellőlem és tovahajtott a Flórián tér felé. A benne ülők bizonyára arra gondolhattak, hogy inkább továbbállnak szolgálni, ha már egyszer megvédeni nem tudnak a saját magam okozta szerintük balesetveszélyes helyzetektől. Én meg azóta sem hiszem el, hogy ilyen eset létezik…
A címet a Supernemtől nyúltam.
