Azt hiszem, aki szereti a hegyikerékpársportot, az alighanem Ausztriát is. Nekem maga Meseország! Gyerekként egy buszos kirándulás keretein belül édesanyámmal és testvéremmel jártam kint először. Hallstatt és környéke akkora hatással volt rám, hogy mikor komolyabban kezdtem bringázni, a kiskori élmények azonnal újra felszínre kerültek, és mindenképp ki akartam menni tekeregni.
1800 méter fölött
Két keréken először középiskolásként jártam az osztrák utakat, de akkor terepről még szó sem volt. A kerékpárutakról bámultam a környező hegyeket, amik már akkor felfedezésre csábítottak. Az első komoly ausztriai bringázásig évek teltek el. Ezalatt az idő alatt a külföldi kerékpáros magazinok útleírásai alapján képzeletben kerekeztem az alpesi ösvényeken. Öt évvel ezelőtt aztán fogtam magam, kocsiba pakoltam a bringám és mivel útitársam nem akadt egyedül indultam el Kaprunba. A kint töltött hét alatt minden tekerésből fülig érő szájjal értem vissza a kempingbe annak ellenére, hogy minden második nap bőrig áztam. A táj annyira lenyűgözött, hogy a rossz idővel egy pillanatig sem foglalkoztam.
A Bahnhof Hotel peronja
Megint évek teltek el ausztriai kiruccanás nélkül, mígnem tavaly a Bikemag képviselőjeként lehetőséget kaptam a Salzkammergut Trophy keretein belül öt napot eltölteni Bad Goisern könyékén. Fantasztikus volt ilyen környezetben versenyezni, a hegyek, a lelkes bíztatás a pálya széléről kitörölhetetlen emlékek.
A télen aztán kapcsolatba kerültem a Graz közelében lévő, magyar illetőségű präbichli Bahnhof Hotellel, akik a nyári forgalmuk fellendítésén törték a fejüket. Arra kértek, hogy derítsem fel a környék bringás lehetőségeit, amit én természetesen örömmel vállaltam.
Ilyen előzményekkel született a praebichlibringazasok.bloglog.hu című blog, amin napi rendszerességgel közzéteszem az itt szerzett – legfőképp kerékpáros – élményeimet.
Jó olvasást kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Botond
