Polony István MKSZ-elnök nevéhez fűződik az, ami sokak szerint az egyetlen lehetősége a magyar kerékpársportnak: a többszövetséges struktúra felszámolása és ezzel egyidejűleg egy új, átlátható szervezet kiépítése, ami sikeres hosszú távú tervek alapjául szolgálhat. Az alábbi interjúban a legfontosabb változásokról beszélgettünk.
A május 29-ei közgyűlésen módosított alapszabály és az immár egyetlen kerékpáros szövetség, az MKSZ új elnökségének célkitűzései mindenki számára elérhetők, így most nem ezeken a pontokon mennénk végig, hanem azokon az aktuális kérdéseken, melyek a klubokat, versenyzőket és a sportág iránt érdeklődőket leginkább érdekelhetik.
Takács Tamás: Melyek lesznek a legfontosabb változások az egyszövetségi rendszerre való átállás során, ami a szakági szövetségek eltűnésével még továbbra is létező szakágakat és ezen belül a klubokat érintik?
Polony István
Polony István: Kezdjük azzal, hogy az egyesületek közvetlenül bele fognak szólni abba, hogy azokban a szakágakban ahol ők érdekeltek, ki képviselje az ő ügyes-bajos dolgaikat. Részt tud venni ezeknek a szakágaknak a működésében, sokkal átláthatóbb lesz, hogy mi történik, hogyan születnek döntések és milyen irányban halad adott szakág. Most például a szakágvezetők választása megy online, amihez egy internetes szavazási rendszert indítottunk el. Az összes olyan klub, amely az adott szakágban érintett, meghívót kapott egy anonim szavazófelületre, ahol hozzá tud szólni ahhoz, dönthet arról, hogy ki legyen a szakágvezető.
Szintén fontos felület lesz a bringasport.hu, ahol azt szeretném, hogy minden egyes szakágnak egy saját kis fóruma vagy kommunikációs felülete alakuljon ki, ahonnan az adott szakágra vonatkozó eseményeket, történéseket, döntéseket bármikor elérheti. Az, hogy a szakágvezető a kommunikációt megtámogatja esetleg egy olyan fórum felülettel, ahol egy adott témában bejelentkezve lehet folyamatosan vitázni, észrevételeket tenni, az majd ki fog derülni, tudom, hogy van aki tervez ilyet, hogy nyílttá tegye az ilyenfajta kommunikációt. Ez ki fog alakulni.
A másik nagy változás szerintem a szakágak számára az lesz, hogy egy másfajta szövetségi viselkedést fognak látni. Egy sokkal aktívabb, sokkal inkább irányt mutató szövetségi működést, ahol vannak konkrét elképzelések, célok, irányok. Ezeknek a céloknak az eléréséről folyamatosan beszámolókat fognak kapni, látni fogják, hogy azon az úton, ahol elindultunk, hol tartunk éppen, hol vannak sikereink, kudarcaink.
A harmadik fontos változás: a szakágak azt fogják látni, hogy a szövetség sokkal inkább az ő munkájukat támogató, sőt, mindezt szolgáltatásokkal támogató szövetség lesz. A klubok részéről rengeteg kritika érkezett azzal kapcsolatban, hogy „több a gond a pénzzel, mint az előnye, idead nekem a szövetség 500 ezer Forintot műhelytámogatás keretében, de ennek a műhelytámogatásnak az adminisztrációja, elszámolása napok-hetek utánajárást igényel”. Kis klubokról beszélünk, ahol nincsenek erre felkészülve, nincs külön könyvelő, nincs külön pénzügyi vezető, mert a költségvetésébe nem fér bele, és hirtelen megjelenik valahonnan pénz, aminek nyilván örülni lehet, de a pénzzel együtt megjelenik egy feladat is, amit el kell látni és ez bénítóan hat. Mi azt tervezzük, hogy olyan szolgáltatásokat fogunk szövetségi szinten megversenyeztetni, majd rendelkezésére bocsátani a kluboknak, amelyeknél a szolgáltatás igénybe vevője – kifizetője – a szövetség, de a kedvezményezettje a klub.
Mondok egy példát, hogy könnyebb legyen elképzelni: Egy klubnak vannak utánpótlás versenyzői és azokat az utánpótlás versenyzőket szeretné elvinni egy versenyre. A korábbi rendszerben kapott egy műhelytámogatást, amiből az utánpótlás versenyzőinek a nevezési díjait, vagy a versenyre lejutás üzemanyagköltségeit iszonyatos adminisztráción keresztül elszámolta és tépte a haját, hogy több a gond a pénzzel, mint az előny. Ehhez képest én azt szeretném, hogy olyan rendszereket alakítsunk ki, ahol a szövetség a versenyszervezővel áll kapcsolatban, és azt mondja például, hogy minden MKSZ-tagegyesületbe tartozó licences utánpótlás versenyző a meghirdetett nevezési díj 10%-át fizeti csak, 90%-át a szövetség állja. Innentől a klub effektív megkapja a nevezési díj 90%-át, de nem kell vele elszámolnia. Az 5000 Ft helyett versenyzőnként fizet 500 Ft-ot, a maradék 90% a versenyrendezőnél jelenik meg, mint szövetségi támogatás, amit a szövetség és a versenyrendező pénzügyi keretei közé lehet szorítani, ugyanakkor a klub élvezi az előnyeit.
Másik példa: Azt mondjuk egy versenyrendezőnek, ha ő kiemelt versenyt rendez – amely fontos a szövetség céljainak az eléréséhez –, akkor bizonyos versenyrendezői feladatokat le tud hívni a „szövetségi menüből”. Tehát azt tudja mondani, hogy időmérést az XY Kft.-től vagy Kukutyin Bt.-től fogják kérni, de az időmérést nem ő fizeti, hanem a szövetség központilag, csomagban. Van mondjuk három időmérő cég, akikkel az egész évre szerződést kötünk. Nekik is jobb, mert a teljes szezonra tudnak tervezni, nekünk is jobb, mert jobb árat kapunk, egyvalakivel kell számlázni, és a versenyrendezőnek is jobb, mert egy fontos tételt átveszünk tőlük. De ugyanígy lehet ezt majd kérni a motoros biztosításra, a mentőbiztosításra, a bírókra. Ezeket majd a szövetség állja, és ezzel támogatja a versenyrendezőt. A versenyrendező nem ad ki pénzt és nincs elszámolás mögötte, de mindenki jól jár, alacsonyabb díjakon tudunk szerződni. Ugyanez érvényes a médiára. Az az elképzelésem, hogy mi média-keretszerződéseket kössünk, akár kerékpáros médiumokkal, akár országos, elektronikus és egyéb médiumokkal, és azt mondjuk nekik, hogy mi vesszük tőletek helyet, beszámolót, fényképet, videó-szolgáltatást, tartalom-gyártást, és ezt nyújtjuk a rendezvényszervezőnek. Garantáljuk, hogy az adott felületeken megjelenik, hogy az jó minőségű lesz, egységes arculattal, és szélesedik a kerékpársportnak az ismeretsége.
Takács Tamás: Említettél „kiemelt versenyt”. Itt álljunk meg egy szóra, mert ez feltételez egy minősítési rendszert, és ha létrejön ilyen, az nyilván nem csak versenyrendezőkre, hanem versenyzőkre, klubokra is vonatkozhat?
Polony István: Minősítési rendszert szeretnénk mind a versenyek, mind a klubok tekintetében, ahol attól függően, hogy az adott minősítési rendszerbben egy klub vagy versenyző hol tart, egyre nagyobb és nagyobb előnyöket tud kapni a szövetségtől.
Takács Tamás: Ez azt is jelentheti, hogy olyan klubok, ahol élversenyzőket nevelnek ki és versenyeztetnek, UCI-ranglista-, olimpiai kvalifikációs pontokat gyűjtenek stb. előnybe kerülhetnek döntéshozáskor azokkal szemben, ahol mondjuk egy baráti társaság licencet vált ki három hobbibringásnak? Mert a tagság jelenlegi összetételével kapcsolatban szerintem probléma, hogy rengeteg „inaktív” kis klub dönthet mondjuk UCI-bejegyzésű kvótafutó csapatok versenyzőinek sorsáról…
Polony István: Jelenleg az alapszabály a disztingválást lehetővé teszi. Az alapszabály szinten szakághoz tartozó, illetve szakághoz nem tartozó klubot különböztetünk meg. Tehát lehet úgy valaki az MKSZ tagja, hogy nem tartozik szakághoz, de csak maximum egy évig, azt követően két dolog történhet: ha nem indult versenyrendszerben kiesik az MKSZ-ből, ha elindult versenyrendszerben, akkor annak a versenyrendszernek a szakágához tartozik, ahol elindult. Szervezeti működési szabályzat szinten azonban – és ezt az elkövetkezendő hat hónapban szeretnénk kidolgozni –, a szakágak felállíthatnak a saját működésükre vonatkozóan ennél szigorúbb szabályokat és a kiemelt klubokat helyzetbe hozó szavazási és működési mechanizmusokat, hogy azok döntsenek a sorsukról, akik valóban letesznek eredményeket az asztalra az élsportban, vagy az utánpótlás nevelésben, vagy bárhol. Erre vonatkozóan nincs megkötés, erről a klubok közössége, a szakág szavazhat majd.
Polony István, Brian Cookson UCI elnökkel egyeztet
Takács Tamás: Fontos versenyek vannak bejegyezve a naptárban júniusban illetve júliusban, de megszűnnek a szakági szövetségek, melyek a nemzeti bajnokságok és egyéb események lebonyolításában kulcsszerepet töltöttek be. Számíthatunk-e változásokra ezen a téren?
Polony István: A három megszűnő szakági szövetség közül kettőnél ez nem probléma, mert teljes mértékű az együttműködés a korábbi szakági vezetés és az MKSZ között, a BMX-nél és a mountain bike-nál a kontinuitás biztosított lesz. Az országútnál kevésbé mondható el ugyanez, de nekem és az elnökségnek is az a célja, hogy a 2015-ös év folyamatosan, törés nélkül lebonyolításra kerüljön, legyen bajnokságunk június végén, és lehetőleg azok az UCI-versenyek is megrendezésre kerüljenek, melyek tervben vannak és a korábbi szakági szövetség nevéhez fűződnek. Jelenleg konkrétan a Central European Tour (CET) harmadik napja (Budapest GP) kérdéses és a tiszagyendai egynapos, de jó lenne találni lehetőséget, hogy ezek is megrendezésre kerüljenek. Az UCI 2.2-es Tour de Hongrie úgy gondolom sínen van. A nyitott kérdésekre nagyjából ezen a héten választ kell adni, én folyamatosan tárgyalok a versenyek megrendezésében érintettekkel. Remélem, hamarosan nyugvópontra kerül, hogyan fogunk haladni előre. Szándékom szerint az események lebonyolítása a cél, és a szövetség támogatná és a pénzügyi forrásokat is biztosítaná ezekre.
Takács Tamás: Kontinuitás szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az olimpiai kvótafutás a különböző szakágakban. Hogy állunk ebből a szempontból?
Polony István: Itt is azt az elvet követném, hogy az olimpiai számoknak vannak a korábbi többszövetségi rendszerből velünk maradt szövetségi kapitányai, a kvalifikációs programért felelő szakmai vezetők. Az ő helyzetelemzésüket fogja kérni az elnökség arra vonatkozólag, hogy az adott szám tekintetében hol állunk, milyen esélyeink vannak és milyen stratégiát javasolnak. Ez alapján fogjuk eldönteni, hogy a forrásokat és a kifizetéseket hogyan allokáljuk. Ha bárhol reális esélyünk van arra, hogy kvalifikáljunk, akkor a szövetség be fog állni mögé, és mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a kvalifikációt elérjük. De ha azt látjuk, hogy a kijutás esélye elúszott, akkor nyíltan meghozzuk azt a döntést, hogy nem fogunk olyan kvalifikációs erőfeszítésekre forrásokat allokálni, ahol azt gondoljuk, hogy kidobott, nem hatékonyan elköltött pénzről beszélnénk. Inkább csoportosítjuk ezeket a forrásokat kommunikációra, vagy utánpótlás nevelés támogatására. Pragmatikusan, az esélyeinket felmérve fogjuk eldönteni, hogy minden olyan számban, ahol reális esély van, hogy ott legyünk Rióban, legyünk ott Rióban!
Takács Tamás: Ősszel, amikor elnöknek választottak, arról beszéltél, hogy nem Rióban gondolkozol elsősorban, hanem egy távlati koncepcióban. Most is beszélgettünk róla a felvétel előtt, hogy a kerékpáros társadalmat a lehetséges szakágvezetők névsora izgatja, pedig hosszú távon ennek nincs akkora jelentősége, mint amekkorát sokan tulajdonítanak neki. Melyek tehát azok a sarokpontok, amik a hosszú távú tervezés szempontjából a legfontosabbak a szövetség működésében?
Polony István: A hosszú távú tervezésnél – kiindulva abból, hogy állunk most és milyen eredményeink és képességeink vannak – nem szabad 10 évnél rövidebbre tervezni. Ez a reális pálya. Persze lehet ez idő alatt is – a jó úton haladva, következetesen elvégezve a munkát – időközi eredményeket elérni, de azt gondolom, nekünk egy olyan 10 éves programot kell felépítenünk, amely a 2024-es olimpia tájékán csúcsosodik ki. Minden onnan indul, hogy a kerékpársportnak a társadalmi ismertsége, imidzse, megítélése jóval magasabbra kerüljön! A kerékpározás Magyarországon nagyon széles tömegeket mozgat, de ez a „munkába kerékpárral járok”-, „a gyereket kiviszem a gátra biciklizni”-, az „I bike Budapest” kerékpározás, tehát közlekedési eszköz/lifestyle típusú kerékpár használat. Ez egy nagyon jó alap, nagyon jó bázis, mert mégis csak van ismertsége a bringázásnak, fogékonyak lehetnek a hétköznapi emberek a versenysportra, de ha most Magyarországon 10 embert megkérdeznénk, hogy ki nyerte a Giro d’Italia-t néhány napja, nagyon csodálkoznék, ha egy embernél több ezt meg tudná mondani. A nemzetközi sztárok megismertetése is kulcsfontosságú – a Forma 1-ben mindenki tudja, kik a sztárok – a kerékpározásnak is megvannak a legismertebb nevei, akiknek a teljesítményét, az életét, a belerakott iszonyatos erőfeszítéseket, a mögöttük álló csapatokat, az egész közeget, amiben egy ilyen verseny zajlik, azt be kell mutatni, közel kell hozni az emberekhez. Azt gondolom, ennek egy kis lépése lesz a Tour de Hongrie elindítása, ami ilyen szempontból Magyarországon mindenképpen fontos lépés lesz.
Tömegbázisra építve, ismertségre építve a sportág elfogadottságának megteremtése a cél, majd az, hogy a családokon belül releváns alternatívaként jelenjen meg a kerékpársport, amikor arról döntenek, hogy mit sportoljon a gyerek. Utána pedig ebből kiindulva tudatos utánpótlás nevelési piramist kell felépíteni, ami aztán elkezdi termelni magából azokat a tehetséges fiatalokat, akikből élversenyzők lehetnek. Tehát azt gondolom, hogy hosszú távon az, hogy az elkövetkezendő egy hétben kik lesznek a szakágvezetők, annak a sport kontinuitása szempontjából van fontossága, de az, hogy nekünk nemzetközi szinten jegyzett és eredményeket elérő versenyzőink legyenek, az nem ma dől el, nem holnap dől el és nem a következő hat hónapban dől el, hanem egy tudatos, több éves megalapozó munkának lesz majd az eredménye.
Takács Tamás: Felmerül itt a kérdés, hogy egy ilyen hosszú – 10 éves – időtávon kiemelten támogatott sportág maradhat a kerékpározás (közeljövőben letett eredmények nélkül)?
Polony István: Nagyon remélem, hogy igen. Azt tudjuk, hogy 2018-ban van legközelebb választás, 2018-ig a kormány a szándékai szerint életben szeretné tartani a kiemelt sportági támogatási rendszert, erre számítani lehet. Nekünk az a célunk, hogy idén a júliusi kormánybeszámolón „megmentsük” a sportágat, tehát véletlenül se merüljön fel bárkiben is, hogy a kerékpárt esetleg ki lehet tolni a körből. Ehhez fog kelleni egy tiszta, a működésünket átláthatóvá tevő új struktúra, melyet a múlt héten elfogadott a tagság. Ez azt gondolom, hogy rendben van, de ugyancsak szükség lesz egy perspektivikus szakmai tervre, hogy mit akarunk kezdeni ennek a rendszernek a birtokában a kerékpársporttal. Én azt gondolom, jó esélyünk van, hogy bent maradjunk, és ha bent maradunk, onnantól az eredményeink tudnak majd beszélni magukért. Bárkivel, kormányhoz, kormányzathoz közeli döntéshozóval beszélek, azt látom, hogy maga a kerékpársport nagyon pozitív megítélés alá esik, mert nagy tömegek vannak mögötte. A miniszterelnöknek kifejezetten az a célja, hogy egészséges társadalom kialakulásához járuljon hozzá ez a kormány, ezért is vannak azok a kormányzati lépések – a mindennapos testneveléstől kezdve a sporttámogatásokon át az infrastruktúra fejlesztésekig – melyek mind azt szolgálják, hogy Magyarországon minél többen, minél rendszeresebben sportoljanak. Ilyen szempontból a kerékpársportot kihagyni nem szabad!
Takács Tamás: Köszönjük a részletes tájékoztatást!
