Éppen Gulyás Misit várta a nagy útátugrásnál, akiről csak annyit tudott, hogy hamarosan jönnie kell lefelé. Felszerelte a vakuit, néha finoman állított még valamit, majd várt. Amikor aztán szóltak, hogy jön Misi, akkor beállt és exponált. Nem volt próba, hanem csak a profi rutinja és tudatossága. Az interjú során kiderült, hogy mindig így dolgozik: a helyszín és a körülmények tulajdonképpen minden lehetséges változóját ellenőrzése alatt tarja. Ritkán exponál, de abban a pillanatban minden pontosan úgy történik, ahogyan ő akarja…
Névjegy:
Név: Krasznai Zoltán
Életkor: 37
Szakterület: vegyes, az utóbbi időben extrémsport
Mióta fotós: 15 éve
Felszerelés: mindig az adott munkától függ, saját felhasználásra elsősorban analóg, ezen belül: kisfilm, középformátum és nagyformátum, de camera obscurával is dolgozik. Digitális munkákhoz Nikon D2X-est használ.
Fontosabb munkák és megjelenések: Redbull, LG, Mountain Dew, Offline, Zone, Wenson, Képes Sport, Soul (francia BMX-es magazin), valamint különböző reklámügynökségek
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 180 mm CFE+1.4TC; exp.: 1/15 sec, f/5,6
– Elég szokatlan és kacskaringós életpályád volt. Mesélnél róla?
– Szolnokon születtem, de Budapesten nőttem fel, ahol 9 éves koromban elkezdtem teniszezni. Elég jól ment, korosztályos országos bajnok is voltam. Az érettségi után profi teniszezőnek készültem, de hamarosan megsérült a csuklóm. Ekkor átértékeltem az életemet és a tanulás mellett döntöttem: teniszes sportösztöndíjjal kikerültem a Montana State University-re. Az egyetemen a business és a fotó szakot párhuzamosan végeztem, és mindjárt az első laborálásnál örök szerelem lett a fényképezésből. A fotós szakon, a kinti professzionális laborban és stúdióban minden felszerelést és eljárást kipróbálhattam, amely az itthon végzetteknek sajnos nem áll rendelkezésükre. A diploma után viszont nem lettem egyből fotós, ugyanis adódott egy váratlan felkérés a világ egyik legjobb teniszezőnőjétől, az éppen az US Openre készülő Szeles Mónikától, akinek az állandó edzőpartnere lettem pár évre, és így a nagy világversenyeket járva beutazhattam a világot.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 80 mm CFE; exp.: 1/8 sec, f/2,8
– Teniszezőként hogyan lettél mégis a nyaktörő sportok egyik legjobb fotósa?
– A teniszes évek után hazatérve már nagyon hiányzott a fotózás, de annyira idegen volt a hazai fotós légkör, hogy egy ideig nem is foglalkoztam a fényképezéssel. Aztán jött a Westend tetején egy snowboardos bemutató. Az egyetemi évek alatt sokat snowboardoztam, így egy barátommal kimentünk megnézni az itthoni deszkásokat. Szerettem volna magamnak néhány képet készíteni, ezért kivittem a Hasselbladomat (6×6-os középformátumú gép). Furán is néztek rám a fotós kollégák. A haverom azonban – látva a képeket – ajánlotta, hogy küldjem el az Offline-nak őket. Ezt szerencsére megtettem, és mivel tetszett nekik, nem sokkal ezután már címlapot fotóztam náluk. Tulajdonképpen mondhatom, hogy véletlenül sodródtam bele az egészbe.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 40 mm CFE; exp.: 1/250 sec, f/5,6
– A többi munka is így jött?
– Igen. A Redbull-nál látták az Offline-os munkáimat, és felkértek ők is, majd azokat a munkáimat más is látta, és így bővültek a lehetőségek. Ilyen módon talált rám a francia Soul magazin is, akiknek címlapot, posztert és háromszor tíz oldalas anyagot készítettem Pozsonyban, meg itthon, francia és magyar bringásokról.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 30 mm CF; exp.: 1/500 sec, f/5,6
– Mivel foglalkozol manapság?
– Szerencsére nem csak a fotózásból élek, ugyanis még Amerikában kapcsolatba kerültem egy szintetikus alapanyagú teniszpályákat gyártó céggel, amelyet itthon én képviselek, így megtehetem, hogy csak olyan munkákat vállaljak el, amelyek a szívemhez is közel állnak. A fotózáson belül pedig éppen most kezdek újra irányt váltani. Az egyetemen a fekete-fehér, analóg, nagyformátumú fényképezés volt a kedvencem, és mostanában ismét ezekkel az experimentális vagy régi – akár XIX. századi – technikákkal kísérletezgetek. Éppen most vettem egy 10 × 10 inches favázas gépet, amely (625 négyzetcentiméteres!) negatívra dolgozik, és amelynek elő- és hátlapját bármilyen irányban lehet forgatni, dönteni, ezáltal a legkülönbözőbb módon lehet állítani, korrigálni a kép perspektíváját, élességi síkját. Ehhez persze sokkal elmélyültebb, lelassultabb hozzáállás kell, ugyanis mindent jobban meg kell gondolni az exponálás előtt a költségek és a hatalmas méretek miatt. A téma inkább a portré, divat, természet és absztrakt vonalon belül van.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 180 mm CFE; exp.: 1/125 sec, f/4
– Ezzel az elgondolkozó mentalitással eléggé ellentétes az LG-nek a BS-ben készített motocross freestyle bemutatós anyagod. Hogyan készülsz egy ilyen munkára?
– Mindenből a legjobbat akarom kihozni, így inkább többet dolgozom, több cuccot viszek ki a helyszínre, de többet is adok. A legutolsó motocrossos munkához az Arénába kivittem egy fél stúdiót – generátorokat, vakufejeket, állványokat, rádiókioldót, fényterelőket, objektíveket, illetve volt egy segítőm is. A helyszínt egyébként mindig megnézem előre, kinézem a helyeket, a szögeket, előre felállítom a vakukat. Megtervezem a munkát, és nem az esemény közben rohangálok, hogy jó helyet találjak. Persze mindig kell improvizálni menet közben, de segít, ha van előre stratégiád.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 40 mm CFE; exp.: 1/500 sec, f/8
– Fontos, hogy ismerd a fotóalanyt?
– Persze. Az ideális az, ha ismerjük egymást, vagy tudunk beszélgetni előtte, mert a személyiségéből sok mindent bele lehet komponálni egy képbe, illetve tudod, hogy mit várhatsz tőle, milyen trükköket szokott beadni. Ez neked és neki is segítség, mert így könnyebb a megfelelő pillanatot elkapni. Ebben a műfajban kiemelten fontos a rutin és a gyorsaság, mert vannak trükkök, amelyeket a sportolók csak egyszer tudnak megcsinálni, így nem hibázhatsz. Ismerem a felszerelésemet, tudom, hogy, ha mondjuk bemozdulós képet szeretnék, akkor 1/8-nál mennyire kell elhúznom a gépet, melyik vakumat, milyen távolságra tegyem, és egyéb finomságok. Erre a rutinra bárki szert tehet, csak sokat kell gyakorolni és utólag elemezni a képeket.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 40 mm CFE; exp.: 1/2 sec, f/4
– Sok vakut használsz?
– Igen, általában hármat-négyet, de ha lehet, akár ötöt-hatot is. Például egy főfény oldalról, a másikkal derítesz, a harmadik, meg a negyedik mondjuk a háttérhez és az ellenfénynek. Az öt-hat vaku már nagyon munkás, de a kapott eredmény miatt megéri. Tudom, hogy ez függ az anyagiaktól is, de nem kell mindenből megvenni a legjobbat, legdrágábbat, főleg, amíg tanul az ember. Én is évekig a legegyszerűbb, legolcsóbb vakut használtam, amelyen csak a fényerő volt állítható, az is csak négy állásban. Csak annyi kell, hogy villanjon.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 50 mm CF; exp.: 1/60 sec, f/5,6
– Mennyit babrálsz utólag a képeken?
– Analógnál a kép elkészítéséhez az exponálás csak a kiindulópont. Nagyon szeretem a laborban az előhívást, nagyítást, tonizálást, emulziókenést és a végtelen kreatív lehetőségek kiaknázását. Imádom a régi nemes eljárásokat: a platinotípiát, cyanotípiát, a collodion-eljárást, stb.. A digitálisnál ellenben nem sokat javítgatok utólag. Nem is élvezem annyira a digitális utómunkát. Ha megrendelésre dolgozom, akkor persze átkonvertálom a RAW állományokat TIFF-be vagy JPEG-be és beállítom az alapdolgokat, például a színeket, a fehéregyensúlyt, az élességet, egyebeket.
– Köszönöm az interjút, és további jó munkát kívánok!
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 50 mm CF; exp.: 1/125 sec, f/8
Tanácsok:
1. Ha rendezvényt fotóztok, mindig nézzétek meg előre a helyszínt, és találjátok ki, hogy ott mit és honnan akartok fotózni. A bemelegítés alatt már általában látható, hogy kikre érdemes odafigyelni és melyik elemeken lesznek az igazán látványos trükkök. Mindent jó előre helyezzetek el, egyeztessetek a szervezőkkel, hogy hol mozoghattok, így a rendezvényen már csak a lényegre kell koncentrálni.
2. Szabadidőtökben kísérletezzetek, próbáljatok ki új dolgokat, új beállításokat, új világítási stílusokat. Ne féljetek a hibáktól, mert azokból lehet a legtöbbet tanulni.
3. Elemezzétek kedvenc fotósaitok képeit. Próbáljatok meg rájönni, hogy milyen technikával készültek, és készítsetek hasonló képeket. Nem az a lényeg, hogy leutánozzátok mások képeit (bár sokszor lehet ilyennel is találkozni), hanem, hogy megtanuljátok, hogyan készültek ezek a képek, így legközelebb, egy másik szituációban már hasznosítani tudjátok ezeket a technikákat a saját ízlésetek és elképzelésetek szerint.
Fotósztori:
Minden kép árulkodik arról, hogyan is készült, csak elemezni kell. Ezt a képet öt darab vakuval készítettem, de már nem emlékszem pontosan, hogy ezeket pontosan hová helyeztem el. Találjuk meg hát őket együtt: egy vaku tőlem bőven jobbra lehetett, ami látszik a srác felemelt kezén, hátán és fenekén. A második tőlem balra villant, de elég magasról, amire a srác arcán és a rajta lévő árnyékból következtethetünk.
váz: Hasselblad 205FCC; obj.: 30 mm CF; exp.: 1/4 sec, f/5,6
Egy harmadik vaku derített mellőlem, enyhén jobbról, ez a vasasztal lábának árnyékából látszik. Egy negyedik vaku alulról a deszkára villant, míg az ötödik a hátteret világította meg. Az 1/4 másodperces exponálás közben elhúztam a fényképezőgépet és követtem a srác mozgását, ahogyan ez a bemozdult háttérfényekből is látszik.
Krasznai Zoltán által ajánlott linkek:
www.argentumcamera.com
www.alternativephotography.com
www.magnumphotos.com
www.photo.net
www.montana.edu
Megjelent a Bikemag 2007. január-februári számában.
Szöveg: KGÁdám
