Az eredménylistákból nehezen derül ki, milyen teljesítményt nyújtott adott kerékpáros egy versenyen, hacsak nem az első 10-ben szerepel éppen. A magyar bajnok, Pelikán János ezúttal vette a fáradtságot és megírta tegnapi 113. helyének történetét, amit az Azeri Körversenyen “szerzett meg”.
Az Amplatz-BMC csapatából Matej Mugerli nyerte a 3. szakaszt
A május 3. és 7. között zajló UCI 2.1 kategóriás viadalon Pelikán osztrák kontinentális csapatával, az Amplatz-BMC-vell vesz részt és segítői szerepben tündököl. A tegnapi harmadik etapon oroszlánrészt vállalt egykori profi szlovén csapattársa, Matej Mugerli győzelmében. Pelikán közösségi oldalán írta le a történteket egy csapatember szemszögéből:
Ma egy oda-vissza szakasz volt Gabala és Sheki között, 178 kilométerrel. Harminc kili körül elment az elmenés. Közülünk senki nem volt benne, de nem volt benne senki olyan sem, aki veszélyes lehetne az összetettre – amiben Hermann által mi is érdekeltek vagyunk. Leszakadt az ég, öltözködés az autóból, majd a Synergy Baku Cycling Project előreállt, mivel rajtuk van a sárga (kék) trikó. Öt percig nőtt az előnye az elöl lévő öt emberkének.
munka közben a mezőny élén még az 1. szakaszon
Valahol itt következett be a szakasz legszomorúbb pillanata: a Garminom kikapcsolt, és nem is tudtam visszakapcsolni. Megfordult a fejemben, hogy fel is adom a versenyt, de – mostanáig nem tudom, miért – az ellenkezője mellett döntöttem. (még mielőtt valaki buta kommentre ragadtatná magát, ez humor – a szerk.)
Elállt az eső. A közepénél lévő hegyre egy nem túl kellemes tempóban közlekedtünk fel az eső áztatta, és ki tudja milyen szerves anyagokat a számba juttató úton. Dánhill (lejtmenet) a városban, majd kólák és kulacsok felvitele a többieknek, miközben elöl kezdtek rákapcsolni. Innentől kiálltam félig a szélbe, a kerekemen Mugoval (a későbbi győztes Mugerli) és a többiekkel. Egyszer még leadtam mindenki sallangját az autóba. Ebből az akcióból is jó móka volt visszaérni…
A szökés előnye harmincöttel a vége előtt már csak egy perc körül volt. Megkérdezte Mugo, hogy a végére várnék, vagy mennék most elmenésbe. Mondtam, hogy én inkább megpróbálnám most. Mondta, hogy akkor menjek. Úgyhogy mentem, és vissza sem néztem. Nem jött velem senki, de mondták a rádión a többiek, hogy jó lesz. Az egy perc hátrányból öt kili alatt értem föl, de a mezőny még mindig egy percre volt. Andi elmondása alapján jót röhögtek, amikor megindultam, de aztán igencsak elkezdett pánikolni mindenki.
elmenésben
Egy kis pihegés után johhóól meglószoltam őket, kettő ott is maradt (lásd: fotó). Négyen vezettünk váltva, de kis idő után mindenki elkezdett kapuzni, úgyhogy még egyszer támadtam. Persze jönni mindenki tudott, menni már annál kevésbé – jobban ismertebb nevén MKE, azaz Magyar Kerékpárverseny Effektus. Ezt mondtam nekik is, persze ők meg ki voltak akadva, hogy miért akarom otthagyni őket. Szóval kölcsönös szeretet alakult ki közöttünk. Szétesett az egész, de én még maxon vezettem, hogy hátul minél tovább kelljen a többi csapatnak szenvednie. Hattal a vége előtt utolértek.
Majd nem telik el egy kilométer, és nem elesnek előttem?! De. Én nem kerültem a földre, de Hermann és Andi igen. Hermannt megtoltam, majd beálltam elé, hogy felvigyem a mezőnyre. Majd elkezd üvölteni, hogy „FRONT TIRE!!!!!!!!” Úgyhogy odaadtam neki az első kerekem, majd felbillegtem a célba…
…a célba, ahol kiderült, hogy Mugo megnyerte a szakaszt, és Hermann felért az utolsó négyszázon a mezőnyre, így nem kapott különidőt. Szóval mindössze ennyi áll a mai utolsó előtti előtti helyezésem, és majd’ nyolc perc hátrányom mögött.
A teljes eredménylisták:
http://www.procyclingstats.com/race/Tour_dAzerbaidjan_2017_Stage_3
