Az immár 73. alkalommal megrendezett Párizs-Nizza hétnapos szakaszverseny a végére meglepően nagy izgalmakat hozott, köszönhetően a Côte d’Azuron szokatlanul cudar időjárásnak. A „verseny a napos tengerparthoz” – ahogy azt gyakran nevezik – csak annyiban volt hű önmagához, hogy ismét a legnagyobb nevek közül került ki a győztes, a Team Sky szuper-kulacshordója, Froome „jobb keze” és barátja, Richie Porte bizonyult a leggyorsabbnak.
Mi az esélye annak, hogy egy prológot és egy hegyi időfutamot tartalmazó szakaszversenyen – ahol ezeken értelem szerűen minden kerekes a saját idejét kapja – a második, a harmadik és a negyedik helyezett azonos időeredményt érjen el? Ráadásul egy ilyen fordulatos, bukásokkal, időhátrányokkal fűszerezett Párizs-Nizza kiadáson? Ez a leosztás még nem szerepelt a verseny színes történetében, amelyről Sean Kelly kapcsán már korábban írtunk. Viszont kommentátorként a verseny egykori királya felhozott egy másik statisztikát: a 23 alkalommal szereplő Col d’Eze hegyi időfutam győztese mindössze három alkalommal nem állhatott a dobogó legfelső fokára az összetettben. Bár az idei verseny két legnagyobb esélyese, a tavalyi világbajnok lengyel Michał Kwiatkowski, illetve Porte bő 30 másodperces hátránnyal vágott neki a legendás Nizza-környéki kaptatónak, a papírforma végül mégis érvényesült.
Idén tavasszal kétségtelenül a Team Sky és az Etixx-Quick Step kezdi legjobban a szezont: az angol csapat pedig ennyi sikert még soha nem könyvelt el a szezon elején. A belga csapatot erősíti a tavalyi ifjú lengyel világbajnok, aki az áprilisi klasszikus versenyekre készül, míg az ausztrál Porte várhatóan a Giro d’Italián szeretné bizonyítani, hogy csapatkapitányként is képes helyt állni a háromhetes körversenyeken.
Az idei Párizs-Nizza a megszokott prológgal indult, amelyen Kwiatkowski rögtön megmutatta, hogy mi célból utazott a francia fővárosba. Az egyórás világcsúcs tartóját, Rohan Dennis-t „nyomta le” a másodperccel töredékével, s felhúzhatta a sárga trikót, amelyet meglepően hosszú ideig viselt. A sprintbefutókat felvonultató idei kiadás a hét első felében igencsak unalomba fulladt: az időjárás nem nehezítette kellően (és a hagyományokhoz hűen) a versenyzők feladatát, így nem tetté színessé, izgalmassá a szakaszokat. A két hét múlva esedékes első klasszikusra, a Milánó-Sanremóra „gyúró” norvég Alexander Kristoff a hajrák közül egyet azért bezsebelt, André Greipel és Michael Matthews pedig „behúzta” a másik kettőt. A francia sprintvonatok rendre késtek, pedig a publikum az Cofidis-be igazolt Nacer Bouhanni, illetve az FDJ-s Arnaud Démare sikerére volt igazán éhes.
Közben Tom Boonennek sikerült egy bukással kérdőjelet tenni az idei szezonjára (is): az áprilisi megmérettetéseken a belga csapat így főleg a tavalyi Párizs-Roubaix győztes Niki Terpstrára, illetve az idei Strada Biancát bezsebelő Zdeněk Štybarra hagyatkozhat. Egyikőjük sem sprinter, illetve mindkettőjük sikerében oroszlán szerepet játszott korábban a mezőnyben uralkodó Boonen-től való páni félelem…
A Col de la Croix de Chaubouret-re vezető hegyi befutóval csütörtökön azért lassacskán kezdetét vette a valódi verseny…
A Col de la Croix de Chaubouret-re vezető hegyi befutóval csütörtökön azért lassacskán kezdetét vette a valódi verseny. Kiváló csapatmunkával és taktikával a Sky-os Richie Porte és Geraint Thomas megszökött a már rendesen „megdolgozott”, elfárasztott mezőnytől, majd együtt haladtak át a célvonalon fontos bónuszmásodperceket elcsenve Kwiatkowski és a többiek elől. Nem mintha látszólag lett volna Porte-nak a lengyelen kívül több jó formában lévő kihívója: Tejay van Garderen, Rafał Majka, Andrew Talansky, Rui Costa és Fabio Aru – azaz a „jövő nemzedéke” – kissé halovány volt az első hegyi megmérettetésen, még az esélyesnek nemigen tartott francia Tony Gallopin látszott a legerősebbnek. És a látszat ebben az esetben nem csalt!
Richie Porte a tavalyi szerencsétlen sorozatot látszott folytatni a cudar időjárásban megrendezett Nizza-körüli szakaszon elszenvedett szombati bukással. A rendkívül izgalmasra sikerült szakaszon a Team Sky és az Etixx-Quick Step egymást „szívatta”, Kwiatkowski támadott, Porte és Thomas kontrázott, majd a lejtmenetben mind az ausztrál, mind az angol túlfeszítette a húrt. Sokat nem veszítettek ezzel, hisz az elemei szakadozott mezőnyben Kwiatkowski csoportjába estek vissza, így Tony Gallopin ért elsőnek célba, bő 30 másodperces előnyt biztosítva magának a vasárnapi hegyi időfutam előtt.
Galloppin „ember felettit” ment az esős, szeles szombati hegyi szakaszon, a Team Sky és az Etixx-Quick Step egymást „szívatta”…
Porte az időfutamon nem hozott csalódást!
Galloppin „ember felettit” ment az esős, szeles hegyi szakaszon, és mint ahogy az várható volt, ezért megfizetett a profi versenyzők Mekkájának tekinthető Col d’Eze-en. Porte az ausztrál időfutam-bajnoki mezben utolsó előttinek indulva végig a francia előtt járt, hamar ledolgozva hátrányát. Az előtte a legjobb fiatal versenyzőnek járó mezben induló lengyel világbajnok fél percet kapott a hegyiidőfutam-specialistának mondható Sky-ostól: az egész héten meglepően jól szereplő szlovén Simon Špilak majdnem letaszította a dobogó második fokáról. A Lampre-Merida színekben versenyző 2013-as világbajnok Rui Costa járt a legszerencsétlenebbül: nagyot ment a Col d’Eze-en és csak ezredmásodpercekkel csúszott le a dobogóról. Hármójuk közt nem volt egy teljes másodperc, pedig a szakaszverseny két időfutamot is tartalmazott!
Az idei Párizs-Nizza tanulságai a következőek lehetnek: nincs mindenki még megfelelő formában, leszámítva azokat, aki az első 10-ben végeztek, Tom Boonent sajnos elveszítettük, a Tirreno-Adriatico befejeztével pedig okosabbak leszünk a Milánó-Sanremóra, illetve a többi nagy tavaszi erőpróbára nézve.
Végeredmény:
1. PORTE Richie – Team Sky – 29:10:41
2. KWIATKOWSKI Michal – Etixx-Quick Step – 0:30 hátrány
3. ŠPILAK Simon – Team Katusha – 0:30 h.
4. COSTA Rui – Lampre-Merida – 0:30 h.
5. THOMAS Geraint – Team Sky – 0:41 h.
6. GALLOPIN Tony – Lotto Soudal – 1:03 h.
7. FUGLSANG Jakob – Astana Pro Team – 1:05 h.
8. VALLS Rafael – Lampre-Merida – 1:24 h.
9. IZAGIRRE Gorka – Movistar Team – 1:38 h.
10. WELLENS Tim – Lotto Soudal – 2:18 h.
