Kormos Veronika a baszk Bizkaia UCI-csapat színeiben túl van az első megmérettetéseken, a belga klasszikus, a Dwars door Vlaanderen női futamáról, és az olaszországi világkupa-fordulóról, a Trofeo Binda versenyről számol be az alábbiakban:
Úgy alakult, hogy a Bizkaia színeiben március 26-án a GP Waregemmel/Dwars door Vlaanderen volt az első versenyem múlt szerdán, ahol a mezőnnyel értem célba a 73. helyen. Sajnos ez rettentő késői időpont, de ez nem rajtam múlt. Mint minden idénykezdetkor, most is nagyon feszülten álltam rajthoz. Öt jelentős első osztályú csapat képviseltette magát teljes sorral, mégpedig a Giant Shimano, a Hitec Products, a Lotto Belisol, a Topsport-Vlaanderen és a Futurumshop. Mi csupán ketten voltunk a Bizkaiaból, Irene San Sebastian, a kiváló sprinter csapattársam és én. Sík körpálya volt, számomra egyértelmű szerepet adott, igyekeztem végig Irene-ért dolgozni. Viharos hideg szél fújt, személy szerint sajnos nagyon dideregtem már a rajttól kezdve. Verseny közben összességében jól éreztem magam, de azért a versenynapok hiányát nagyon ereztem, hisz olyanokkal küzdöttem, akik már 5-6 versenyen minimum túl voltak az utóbbi hetekben. Ehhez mérten örültem, hogy egy-két elmenés utoléréséből érdemlegesen ki tudtam venni a részem. A mezőnyhajrára azonban már nem is maradt bennem semmi erő, bár értelme sem lett volna, hogy tartalékoljak. Végül csak hazaért egy ötfős elmenés, volt benne versenyző az összes jelentős létszámmal megjelent erős csapatból, amivel el is dőlt a viadal, majd Irene a 16. helyen jött meg a mezőnyhajrában, ami ilyen nagy nevek között remek eredmény.
További eredmények: http://uitslagen.dewielerbond.be/Kalender_Uitslagen/Uitslag.aspx?id=866&datum=26/03/2014
A világkupáról… Sajnos március 30-án, a Trofeo Binda reggelén torokgyulladással ébredtem. Voltak már előzményei, előző nap éreztem, hogy megfáztam, de abban reménykedtem, hogy egy jó adag vitaminbomba, kiadós alvás és vasárnapra ki is heverem. Sajnos nem így történt, a világkupa reggelén már hangom sem volt, sokat köhögtem, folyamatosan folyt az orrom és a közérzetem sem volt 100%-os, de igyekeztem mindezt ignorálni.
13:30-kor rajtolt el a női világkupa második állomása, az észak-olaszországi cittiglio városából. A nemzetközi mezőny krémje ezt a viadalt választotta a Gent-Wevelgem helyett, így a Trofeo Bindán a peloton nagyjából 90%-át nagy nevek alkották, a belga versenyen a női top ridereknek csak a 10%-a indult, lehetőséghez juttatva a kevésbé ismert versenyzőket UCI pontszerzéshez. Visszatérve a Trofeo Bindára, 13:30-kor igazi olasz „lassú” rajttal indult a viadal. Egy Ferrari volt a felvezető autó, amely padlógázzal 45-tel elindult, és a mezőny élete árán követte a felvezetést a csiki-csuki, szűk hajtűkanyarokkal teli utcákon, míg ki nem értünk a 0. km kapuhoz.
Én szerencsére az első harmincban helyezkedtem a pelotonban, de így is nagyon nehéz volt, és hallottam, hogy mögöttem már a „lassú” rajtnál nagy csattanások vannak. Nem lehetett a tempóbeli különbséget megérezni, amikor a felvezető autó ellőtte az éles rajtot. Az első 50 km-t hullámos, rövid emelkedőkkel teli utakon tettük meg, olyan tempóban, amit egy hazai férfi mezőnyben sem tapasztaltam még, Belgiumban, vagy bármely eddigi francia többnaposon sem. Egyszerűen folyamatos akciózás, és egy pillanatra sem esett 45 alá a tempó, csak a hajtűkanyarokban. Utána ismét 50 körül mentek a lószok, ilyet én még nem tapasztaltam, hogy egy pillanatra sem lassul be a mezőny kifújni magát. Bár a világ elit női élmezőnyének a 90%-a jelen volt a legerősebb csapatokkal a hátuk mögött UCI-pontok begyűjtéséért, így előre borítékolható volt, hogy általam soha eddig nem tapasztalt színvonalú verseny lesz… Továbbá a mezőny legnagyobb részének ez idén a 14-15. versenynapja volt, míg nekem csupán a második, ami óriási hátrány az országúti kerékpársportban.
Ennek ellenére nagyon örültem, hogy 50 kilométerig sikeresen tudtam tartani a pozícióm a mezőny első 30 versenyzője között, de iszonyú nehéz volt, a torkom, orrom folyamatosan tele volt, és egyre nehezebben jutottam oxigénhez. Nagyon sajnálom ezt a hülye megfázást, mert a lábaim kifejezetten jól mozogtak az előző napi sok utazás, repülés ellenére (a legtöbb csapat már legalább 2-3 napja Cittiglióban volt, mi csak Szombaton érkeztünk). Nagyjából 50 km után kezdtem hátracsúszni, és már képtelen voltam rendesen levegőhöz jutni, teljesen elfogytam, feladni kényszerültem a világkupát. Emma Johansson nyert a vk-leadert lesprintelve pár centivel. A 140 indulóból 69 fejezte be értékelhetően a versenyt, tőlünk a legjobb eredmény Dorleta Eskamendi 39. helye volt, rajta kívül két csapattársam ért célba. További eredmények: http://www.trofeobinda.com/index.php?option=com_content&task=view&id=443&Itemid=143
A betegségem miatt kedden hazarepülök Budapestre, a Tour de Flandersen nem állok rajthoz, legközelebbi világkupára a Fleche Wallone szelekciójában vagyok benne.
.
