Utoljára a 2006-os díjkiosztón voltam, amelyen az eredményem miatt vettem részt. Sajnos az idei évem nem úgy alakult, ahogy terveztem, így ez alkalommal csak a szaksajtó képviselőjeként voltam jelen. Ettől függetlenül nagyon jól szórakoztam.
A meghívón megjelölt helyszín miatt aggódtam, mert ezen a rendezvényen mindig rengetegen jelennek meg, és hát nem tűnt egy nagy helynek a római parti csónakház. Sajnos igazam is lett. Amikor az idei első komoly hóviharból bekecmeregtünk az épületbe, még épp elkaptuk Harang estére vonatkozó intelmeinek végét, majd a regisztrálás után (tisztára, mint a versenyeken) elfoglalhattuk az asztalainkat. Ezzel csak az volt a gond, hogy míg mi épp a fő teremben a dobogó tövében ültünk, addig sokan egy másik terembe szorultak, ahol se kihangosítás, se fűtés nem volt, és nem is látták a színpadot. A fűtést szerencsére hamar megoldották, de a díjátadás követéséhez mindenkinek át kellett mennie a főterembe, ami nem egy jó megoldás, főleg, ha közben felszolgálják a meleg ételt.
2008 legjobbjai
Az átadó maga azonban viszonylag hamar elkezdődött. Mégpedig – Kovács Natali emlékére – egyperces néma felállással. Én közben arra gondoltam, hogy Ő most biztos itt kerekezik valami kis virágos bringával köztünk, és vidáman rácsodálkozik a sok komoly és szomorú arcú, mereven vigyázzba álló biciklis ismerősére, majd kiteker az ajtón, és elindul tovább a Rómain, ahol annyi túráját fejezte már be.
Prájcer Peti elégedett az aranyával
A sok győztest látva aztán szép lassan visszatért a buli hangulat a terembe. Többen beszéltük, hogy jó lenne, ha a jövőben több műfaj versenyei is egy helyszínen és egy időben lennének, ugyanis itt derül ki mindig, hogy mennyire nem ismerjük egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját klubtagjaimnak kell mesélnem a bringám felépítéséről, mert nem tudják, hogy nálunk déhában, mik a fő szempontok. Ők meg olyan versenytechnikákról meséltek, amelyek akkor még nem voltak, amikor én közel tíz éve utoljára XC versenyen voltam. Szóval bőven lenne mit tanulnunk egymástól, és ha egy hétvégén egyszerre láthatnánk XC, maraton és DH versenyt, nem beszélve a 4X-ról és triálról, akkor talán egységesebben és erősebben képviselhetné magát sportágunk az egyéb sportok, illetve a különböző sporton kívüli szponzorok felé. Biztató eredményeink ugyanis vannak: Parti Andrást szenzációs olimpiai 23. helye miatt nem véletlenül ünnepelte felállva a terem, amikor kiszólították a dobogóra. Hasonló éljenzést érdemelt volna Benkó Brabi is a VB 2. helye miatt, ha időben oda tud érni a díjátadásra, ami sajnos nem történt meg.
Simon Emese győzelmi trófeái
Közel két óra múlva lett vége az irreálisan hosszú és emiatt lassan sajnos szinte érdektelenségbe fulladt díjátadásnak. Szerencsére ezt a szervezők is felismerték, és a bál utáni információk alapján valószínűsíthető, hogy jövőre az utolsó futamokon fogják kiosztani a díjak nagy részét, így a záró összejövetelen már nem kell ilyen sokáig tapsolni és figyelni, hogy kit, mikor szólítanak ki.
A jövő nagy bajnokai
Az est folyamán többször láthattunk triál bemutatót, a hastáncos lányok pedig a műsoruk után még oktatták is a vállalkozó kedvűeket. Kicsit később a tombolán maga Harang szórakoztatta a nagyérdeműt alkoholgőzös konferálásával, amely a hőskorszakot jutatta eszünkbe. A közös programok után Bíró Ádám szokás szerint beizzította a hangfalakat és becsapott a Thuderstruck, hogy feltöltsön minket egy kis energiával a következő versenyhiányos időszakra.
Az eredménylisták megtekinthetők a www.mmtbszsz.hu oldalon.
Szöveg és fotó: KGÁdám
