Montizás kezdőknek és haladóknak a Dolomitok szívében a Pedelecturak.hu-val
Trentino és Veneto tartomány határán fekszik a Dolomitok egyik ékköve, a 3152 méter magas Piz Boé és a 3343 méteres Marmolada által közrefogott terület, amely a kerékpárosok igazi mekkája – legyen szó országútizásról vagy montizásról. Persze a családosok, a hegymászók, a terepfutók és a klettersteig fanatikusai is megtalálják a számításukat Arabba környékén, ahová egy hazai túraszervező csapatnak köszönhetően meghívásunk szólt. Íme az élménybeszámoló!
Nem mindenkinek a véres verejték jelenti a montizás sava borsát: mi kétségtelenül jól magunkat!
A Pedelecturak.hu kerékpártúrák szervezésével foglalkozik, legyen szó céges csapatépítő tréningekről vagy baráti társaságok hosszú hétvégés kikapcsolódásáról. Mivel a célcsoport nem feltétlenül aktív/edzett/profi kerékpárosokból áll, ezért a legmodernebb technikát felhasználva egy pedelec (elektromos rásegítésű kerékpár) flottával állnak az érdeklődők rendelkezésére!
Egy “átlagos” nap a “fogason” 🙂
A Haibike xDuro FS Pro bringák 120 mm-es rugóúttal rendelkeznek, ami a 27.5”-os ballonos gumikkal szerelt kerekekkel bármit kimozognak, amivel egy átlagos bringás a túrán találkozhat. Az emelkedők leküzdésével sem lesz sok gond, egyrészt a SellaRonda kör mászásait ki lehet váltani felvonóval, másrészt ott az 500Wh-s akkumulátorról táplált Bosch Performance hajtás a maga „nagymotornyi” 60 Nm-es nyomatékával.
Nehéz nem fotós helyet találni!
A Piz Boé csúcsát megkerülő SellaRonda kör az egyik legkedveltebb, olyannyira, hogy az útvonal jó része a híresen kemény SellaRonda Hero hegyikerékpárverseny része! Túránk kiindulópontja a kifejezetten aktív életmódot élőkre specializálódott, lenyűgöző Sporthotel Arabba volt. Innen indultunk helyi profi túravezetőink kíséretében a „clockwise” körre, melynek első állomása a 2089 m magasan fekvő Porta Vesovo csúcs volt. Ide egy nagyméretű kabinos felvonóval érkeztünk, de később “lenyomtuk” bringával is. Hát a felvonó mindenképpen kényelmesebb volt, mint a néhol 30%-os emelkedésű, murvás út, még az elektromos hajtással “rásegítve” is!
Itt-ott jól jött ez extra rásegítés 🙂
Mi szerencsére lefelé indultunk, ahol eleinte még nem volt nagy haszna a rugóútnak, lévén murvás útról van szó. Később az egynyomú ösvényen viszont már igencsak dolgoztak a telók! A csapat itt kétfelé vált: a kevésbé gyakorlott montisok inkább a murvás úton folytatták a Passo Pordoi hágó aljáig. Nekünk természetesen az ösvény dukált, vigyázva a tehénlepényekre…
Egy-egy lefelén nem ártott az önkontroll – vagy a tudás!
Az igazi kaland a Pordoi tetejéről indult, ahol egy szakaszon a két nappal később kezdődő Canazei Superenduro pályáján “verettünk”. Itt nem ártott figyelni, mert voltak trükkös részek, szerencsére a profi bringák még a kezdő bringásoknál is megoldották az bakizást. Technikás gyökeres vagy éppen meredek murvás ösvényeken egészen Canazei-ig folytatódott a száguldás. Nagyjából mindegy volt melyik településre érkeztünk: a már-már giccses tájkép garantált volt, és minden kanyar újabb „álljunk meg fotózni” felkiálltásba torkollott.
Nem tudod, hogy az ösvényre vagy a tájra figyelj…
Az első nagyobb szünetet a 2395 méter magas Col Rodella csúcs alatt tartottuk némi Kaiserschmarn és Almdudler társaságában. Innen kiváló kilátás nyílt a Piz Boé csúcsaira, illetve a híres Passo Sella hágóra. Ezek szerepelnek a Maratona dles Dolomites országúti maraton útvonalában is! A csúcs panoráma innen egészen Val Gardena-ig nyílt előttünk.
Itt aszfalton is beugrik néhány száz méternyi szint…
Ha a Dolomitokban emelkedőről van szó, akkor ne a hazai mércéket tekintsd alapnak. Itt egy felvonó lábáig is sokszor 10-20%-os meredekségű utak vezetnek, hiszen az elmúlt 100 évben a síelőké volt a terep. Manapság fogynak a hóval borított hónapok (hetek), így az infrastruktúrát részben a bringások fogadására állítják át – kivéve persze az utakat. A kaptatókat ki lehet tekerni „hagyományos” montikkal is – már ha jó erőben vagyunk – nekünk viszont jól jött a Pedelec rásegítés. Az ECO módban így is volt sportértéke a dolognak, hiszen a rendszer nyomatékérzékelős, tehát terhelni kell a pedálokat ahhoz, hogy haladjunk is!
Valahogy csak el leszünk itt!
A Rifugio Jimmy teraszáról egy jó pohár sör közben nézheted a Brunecker Turm klettersteig útjaira igyekvőket, a rengeteg gyalogtúrázót, illetve bringást. Nem kell azonban megijedni: mindenkinek megvannak a maga útvonalai, nem az van mint a Pilisben, ahol szombaton a Pilis-tetői szerpentinen sorban állás van, ahol mellesleg elvileg tilos is montizni! Minden lejtőn volt lehetősége a túra résztvevőinek választani a könnyebb murvás út és a nehezebb single track ösvény között. Az első defektemet a Corvara-ba vezető trailen sikerüt összeszedni, pedig éppen egy Bulls Monster-E pedelec fatbike-ot teszteltem a nap folyamán…
Jó lesz úgy is!
A következő felvonónál gyűlt is némi ránc a kezelő homlokára, mert az akasztó a széles felnihez csak nem passszolt. Ezek ugyebár olaszok, hiába mondtam, hogy nem gond, feltekerek, már tette is fel a kampóra „Va bene” felkiáltással! Ekkor már szabályosan vártuk a komolyabb mászást, ami azért az elektromos bringákkal sokkal vidámabb, és ugyanúgy kihajtod magad, ha azt szeretnéd. Végül meg is lett az örömünk a Pralongia kápolnájához vezető úton!
Azért mászni is kellett, még ha volt némi előnyünk a Bosch hajtásnak köszönhetően!
Csapatunk egy része innen egy kényelmesebb úton ereszkedett vissza Arabba-ba, túránk kiindulási pontjára. Mi a keményebb maggal azonban bevállaltunk még két komolyabb lejtőzést – bár a hátunk mögött lévő 2500 méternyi szint miatt kissé fáradtak voltunk – azért ki nem hagytunk volna. Mondta a túravezető, hogy „déndzsoröz” lesz, de azért annyira nem volt vészes. Maximálisan megérte, a Passo Campolongóról pedig a bikepark épített trailjein verettük vissza a völgybe, néhol tényleg kerékreülős meredekségű úton. Féktesztnek ideális volt!
Ez a szinttérkép…
Összességében 100%-nyi élményt adott a 65 km-es kör, közel 4000 méteres szintkülönbséggel lefelé, illetve 550 méternyi szinttel fölfelé. Természetesen a csoport adottságaitól függően sokkal több mászást is bele lehet tenni a körbe: a túravezetőink a legjobb ösvényeket úgy ismerik, mint a tenyerüket. Arra azonban nem árt figyelni, hogy bár a Haibike-ok a legnagyobb akkukkal rendelkeznek, ha “maxon” hajtod őket, akkor hamar el lehet fogyasztani a hatótávolságot. ECO/Tour módban viszont nem árt a jó erőnlét a sokszor 1000 m fölötti szintet rejtő mászásokon!
Kattints, és éld át az élményt!
Persze a Pedelecturak.hu csapat nemcsak ide szervez túrákat, hanem belföldi, szlovákiai, és osztrák ajánlatokkal is rendelkeznek, sőt akár egyedi kéréseket, igényeket is ki tudják szolgálni! Keresd őket bátran, ha olyan helyekre szeretnél eljutni, amelyről eddig csak álmodtál, viszont nem akarsz vesződni a szervezéssel, a bringákkal vagy éppen több hónapos edzéssel, ami ahhoz kéne, hogy önerőből bejárj egy ilyen útvonalat!
További képeket a túrákról ITT találsz!
