A kerékpár emberi erővel hajtott jármű, a legkörnyezetkímélőbb közlekedési eszköz. Ehhez a kijelentéshez nem sok kétség férhet, ellenben a kerékpár gyártása már környezetszennyezéssel jár, erőforrásokat igényel. Továbbá az országúti kerékpározással szemben a természetes talajon történő bicajozás óhatatlanul kárt okoz. Cikkünkben a kerékpározás környezetkárosító vetületeit járjuk körbe.
Természetesen nem szeretnénk senki kedvét elvenni a kerékpárhasználattól. Az összes közlekedési mód közül a bicajozás a leghatékonyabb, így habár a gyaloglás kevésbé terheli bolygónk erőforrásait, a megtett úthoz felhasznált többlet energia a mérleg nyelvét mégis a kerékpár irányába billenti. Mindazonáltal a kerékpározást – mint egyéb jármű használatát – lehet környezettudatosabban végezni. A legfontosabb lépés talán a régi kerékpár karban tartása, felújítása új kerékpár vásárlása helyett.
A legkörnyezetbarátabb kerékpár egyszerű szerkezetettel rendelkezik és újrahasznosítható alapanyagú…
Mindenek előtt nézzünk összehasonlító adatokat a kerékpár és a többi többi jármű által okozott környezeti terheléssel kapcsolatban! A tömegközlekedéshez vagy gépjármű-használathoz képest a kerékpárral megtett kilométer során kibocsájtott C02-érték elenyésző, mivel kizárólag a bicajos kilégzésére korlátozódik. Még a legkörnyezetbarátabb elektromos vonat üzemeltetését biztosító energia előállításának C02-igényénél is lényegesen alacsonyabb. Az amerikai MIT intézet által 2010-ben készített tanulmány egyik érdekessége, hogy az összes közlekedési lehetőség közül mégsem a hagyományos kerékpár került ki győztesként, hanem a pedelec! 1 mérföld megtételéhez mindössze 20 gramm C02 volt a kibocsájtás, míg a hagyományos kerékpár esetében ez egy grammal több. Ezek szerint az energiatermelés már a mai technikai színvonalon is kissé környezetkímélőbb, mint az emberi szervezet által termelt energia. A jövőben az arányok remélhetően az előállított energia javára tolódnak el.
A kerékpározás egy mérföld megtételéhez 60 KJ erőforrás-energiát igényel, míg az átlag autónál ez az érték 4000 KJ felett van!
A fenti tanulmány figyelembe vette a kerékpár gyártásához szükséges természeti erőforrásokat is, elosztva a kerékpár életciklusa alatt átlagosan megtett kilométerrel. A különböző kerékpárok gyártásához felhasznált erőforrások természetesen nem azonosak, így amellett, hogy a lehető legtöbb távot “préseljük ki” a masinából, érdemes az alapanyagon és a szerkezet egyszerűségén és tartósságán is elgondolkodni. Ebben a tekintetben a tengerekből “kinyert” magnéziumváz lenne az ideális, viszont egyéb praktikus tényezők inkább az acél és alumínium felé billentik a képzeletbeli mérleg nyelvét.
Nem éppen környezetbarát alapanyag!
A karbonkompozit sok munkaórát igényel, nem újrahasznosítható és nem bomlik le!
Mi a baj a karbon-kompozittal? Először is a karbonszál előállításához elképesztő mennyiségű energiaára van szükség, továbbá a karbonszerkezet gyártása még a leghatékonyabb sorozatgyártásban is munkaigényes, egy kerékpárváz esetében ez a munkaóra-érték akár 20 felett is lehet. Sajnos az emberi munka is energiafelhasználással és C02-kibocsájtással jár! Ráadásul ehhez jön még a szövetet összetartó gyanta előállításának nem éppen elenyésző környezetterhelő hatása. A karbon-kompozit emellett nem újrahasznosítható, és sajnos a természetben sem bomlik le, tehát szeméthegyeink méretét gyarapítja. Következésképpen a legkörnyezetbarátabb kerékpár a legegyszerűbb szerkezetet alkalmazza, újrahasznosítható alapanyagú, illetve ha mód van rá, helyben vagy a közelben készül.
Talán mondani sem kell, hogy a gépjárművek gyártása és üzembe tartása még az életciklus alatt megtett kilométerszám függvényében is nagyobb környezeti terhelést okoz. Ahogy a MIT-vizsgálatból kiderül, a kerékpározás egy mérföld megtételéhez 60 KJ erőforrás-energiát igényel, míg az átlag autónál ez az érték 4000 KJ felett van! Talán a 40 éve üzemelő pesti metrószerelvények esetében lehet szorosabb a “verseny”, de ennyi erővel a kerékpárból is megpróbálhatunk már-már ésszerűtlen kilométert kihozni. Remélhetően a többlet karbantartás még mindig kompenzálja az új kerékpár előállításával járó környezeti terhelést…
A montizás óhatatlanul károsítja a talajt és a növényzetet…
Érdemes lenne néhány gondolat erejéig kitérni a montizásra. Ismét hangsúlyozzuk, hogy nem szeretnénk senkit lebeszélni a terepen történő – egyébként rendkívül egészséges – sportolásról vagy kikapcsolódásról. Viszont eleve ha nem közlekedésre használjuk a kerékpárt, felmerül annak környezetre gyakorolt vonzata. Emellett a természetes talaj és a növényzet a kerékpározás során óhatatlanul károsodik, míg az aszfaltot vagy épített makadámutat az ilyen terhelés nemigen “hatja meg”. Csökkenthető a természetrombolás, ha döntően száraz időjárásban rójuk az ösvényeket, kerüljük az érintetlen talajon való bicajozást, illetve – ha erre lehetőség adódik – az épített utat vesszük igénybe. Ebből következik, hogy a bike park-ok használata környezetkímélőbb, mint a természetes ösvényeken való “csapatás”.
A bike parkok használata a környezetkímélőbb!
Ha lelkes kerékpárosok vagyunk, ezzel párhuzamosan ritkábban ülünk gépjárműbe, már eleve sokat teszünk környezetünk védelmében. Emellett gondoljuk át, hogy a kerékpározáson belül milyen hozzáállással tudjuk helyváltoztatásunk környezeti terhelését tovább csökkenteni!
