Tehetséges fiatal versenyzőnk, Filutás Viktor (Szuper Beton) a héten zajló pályakerékpáros Európa-bajnokságon ért el figyelemre méltó eredményeket, érzései azonban vegyesek, nem csak saját teljesítményét illetően…
A 19 éves versenyzőnek az indulása is kérdéses volt a szakágvezetés részéről, pedig a magyar válogatott szép számú kontingenssel érkezett az olaszországi Montichiari pályájára, az utánpótlás eb-re (U23/U19). Ahogy beszámolójából kiderül, az elvárható támogatást az Eb közben sem élvezhette Filutás, aki ennek ellenére bizonyított. Országúti versenykilométerekkel a lábában állta meg a helyét több versenyszámban, 4000 méteren 4:34,574-es idővel mindössze 1 tizedmásodperccel maradt el Lovassy Krisztián országos csúcsától! Viktor a következőket írta az Eb-ről:
Igazából nem is tudom hol kezdjem, olyan sok dolog történt és annyi gondolat és vegyes érzelmek kavarognak most bennem. Kezdjük azzal, hogy Stubán Ferenc nélkül ezen az Európa bajnokágon nagyjából részt sem tudtam volna venni, vagy ha mégis, akkor jobban a zsebükbe kellett volna nyúlniuk a szüleimnek. Úgy gondolom, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot, ugyebár kifogások mindig akadnak főleg a magyar kerékpársportban.
Az én kifogásom a jobb és a bal lábam lehet egyedül, no meg pár külső tényező tényleg közrejátszott. Például, hogy az első versenynapon hatalmas viharra ébredtem, s mivel nem volt aki kivihetett volna a pályára (!!!).
Így nagyjából 40 percet kerékpározhattam egy ahhoz hasonló viharban, ami nemrég Magyarországra is lecsapott…
Majd átvedlettem az egybemezbe, és ezek után egy hajszálnyival is kevesebb kelett volna, hogy felnőtt magyar csúcsot döntsek. (Mivel nem jött össze, ezért Ferivel elhatároztuk, hogy idén csak azért is, de be fogok jönni 4:30 alá.)
Ezek után következett egy pihenőnap, amikor délelőtt kitekertem a pályára, kipróbáltam azt az áttételt, amivel majd következő nap pontversenyt fogok menni. Mikor ezzel végeztem, még gurulgásztam egy órát és mikor hazaértem, meglepetésemre Cesare Turchetti várt rám. Egy-két kávé és egy óra olaszozás után elvitt abba a kerékpárüzletbe, ami támogatja a Delio Gallina csapatát.
Majd elérkezett a Pontverseny napja. Molnár Gyuri – akit már mind ismerhettek, mivel Szalontay Sándornak is igencsak sokat segít – most engem is sok jó tanáccsal látott el, mind taktikailag és az áttételt illetően is. És azt kell, hogy mondjam be is vált, amit az otthoniak tanácsoltak, amíg tavaly nem tudtam befejezni a pontversenyt, ahhoz képest most pontokért tudtam hajrázni és még egy körelőnyt is bevállaltam egyedül. Ez így is sajnos csak a 12. helyre volt elég.
Majd gyors pakolás és sötétben haza.
Másnap reggel, azaz a scratch versenyem reggelén ismét Cesare Turchetti tett látogatást és a kerékpárommal együtt elvitt a Carrera-Podium-ba ahol személyesen is megismerhettem Davide Boifavát majd kis ismerkedés után neki is láttunk a munkához.
A kerékpáromat, stoplimat egy olyan stáb vette kezelésbe, amelynek tagjai egykor egy bizonyos Marco Pantani kerékpárjain dolgoztak. Ez az egész, hogy ekkora legendákkal találkozhattam és ekkora nevek dolgoztak a sporteszközömön hatalmas megtiszteltetés volt, és ebben sem lehetett volna részem Stubán Ferenc nélkül!
Ezek után elmentem átmozgatni, majd vissza a szállásra. Este 19:30 kor kezdődött a scratch versenyem amit viszont egy hatalmas kudarcnak könyvelek el. Az áttételt illetően mindenki csak vonogatta a vállait, majd maradtam az 51×14-nél, ami addig jól viselkedett, amíg el nem érkeztünk az utolsó 5 körhöz, ahol úgy begombolkozott a mezőny amilyet még nem láttam… A befutónál a nem túl kemény áttétellel sajnos nem tudtam elég embert kikerülni ahhoz, hogy a top10 be kerülhessek (amit kitűztem célnak), így csak a 11. helyen zártam.
Az itt tartózkodásom alatt ismét sok kapcsolatot építhettem ki és az egész éves országúti versenyeztetésem pályán is meghozta a gyümölcsét. Még egyszer szeretném megköszönni Ferinek, hogy mellettem állt, a napi többszöri telefonhívásokat, bíztatásokat. A szüleimnek is igencsak kijár a köszönet, hogy amiben csak tudnak, abban erőn felül is segítenek és bár igen messze vagyunk, végig olyan volt, mintha itt lettek volna a lelátón. Végül, de nem utolsó sorban annak a maréknyi embernek (barátok, ismerősök, sporttársak, és a hőskor ex sportolói), nekik üzenem, hogy sokat segített az a pár üzenet, amit kaptam tőletek!
