Lenzerheide világkupa és Duna Maraton a Waberer’s Areus elmúlt hétvégi programjában
Az elmúlt hétvégén, két versenyen álltak rajthoz a Waberer’s Areus MTB Team tagjai. Parti András és Juhász Zsolt az idei – sorozatban – 3. olimpiai krossz világkupára utazott el a svájci Lenzerheidébe. A svájci világkupa pálya 1600 m magas fekvése ellenére szokatlan hőséggel várta a világ legjobbjait. Az igen technikás magaslati világkupát bárki élőben követhette az interneten keresztül.
Juhász Zsolt néhány technikai probléma ellenére éppen hogy kicsúszott az első 40-ből, végül a 41. (27 világranglista pont) pozícióban ért célba.
„Ismét bajlódtam a nyereg-nyeregcső kombinációval, sajnos hol le, hol felfordult a nyereg valamelyik gyökéren. Kár hogy nem a pályajáráson jött ki ismét a probléma, különben be lehetett volna szerezni másikat. Nagyon készültem a rajtra, de ránézésre mindenki feszült volt. Ezen a pályán különösen fontos a jó pozíció, mert a rajt után nem sokkal eléggé beszűkül a pálya. A startot követően közvetlenül egy osztrák a földre került előttem, ezzel kb. a mezőny 70%-át megakasztotta, én szerencsére pont ki tudtam kerülni. Azt hittem, hogy ezután a mezőny fennmaradó része (az a kb. 30 versenyző) könnyedén fog haladni lefelé. Tévedtem, ugyanis a töménytelen felvert por miatt szinte semmit sem lehetett látni a pályából. Bár hihetetlennek tűnik, de idén ez volt a legmelegebb versenyem eddig. Még Bakunál is durvábban ütött a nap. Ráadásul mindez 1600 m magason, ha jól halottam a melegrekord is megdőlt. A 8 körből az 5.-ben még volt egy gyors pumpálásom, elszisszent a guminyomásom fele. Gyakorlatilag ezen múlt, hogy kicsúsztam a 3-mal kezdődő eredményből, talán ezért is vagyok kicsit elégedetlen most!” – mondta Juhász Zsolt.
Parti András
„Svájcban az idei harmadik világkupa futamon egy igazán izgalmas, technikás pálya várt ránk. Ráadásul mondhatni, hogy magaslaton, 1600 méteren volt a pálya, extrém melegben, szóval a körülmények még érdekesebbé tették a versenyt. Mi lent laktunk úgy 500 méteren, Chur-ban, ahol viszont még nagyobb volt a hőség, főleg a szobánkban. A rajtom ezúttal nem volt olyan rossz, de ismét pont előttem volt egy bukás, amit ugyan ki tudtam kerülni, de kicsit visszább csúsztam. Az első körben volt néhány sorban állás, illetve olyan por, hogy egy métert nem láttam. Tudtam, hogy később majd tudok haladni, igyekeztem a pálya egyetlen hosszabb emelkedőjére tartalékolni, mert ott lehetett a legjobban előzni. Két kör alatt sikerült is felérnem Zsoltira. Ekkor úgy a 38. hely körül voltunk, de a verseny közepe felé valahogy elhagyott az erőm, ami rám nem jellemző. Lehet, hogy a magaslat és a meleg tett be nekem, de innen nem igazán haladt jól a bringa alattam. Végül a 47. helyen értem célba, ezzel 21 világranglista pontot szereztem. Azért a pontszerzés összejött, aminek örülök, mert nagyon fontos az olimpiai kvalifikációs helyezésünk szempontjából!” – nyilatkozta Parti András.
A svájci világkupa mellett a másik helyszín pedig Esztergom volt, ahol Vigh Zoltán szállt harcba – Szilvásvárad után – a Top Maraton második fordulójában a Duna Maraton bajnoki címéért.
Vígh Zoltán
„Nagyon motiváltan érkeztem Esztergomba. Szilvásváradon éppen, hogy lemaradtam a dobogó legmagasabb fokáról. A rajtot követő első hegyen kialakult egy nagyobb csoport az élen. A nagy hőségnek köszönhetően folyamatosan csökkent a csoportunk létszáma, és a dobogókői mászáshoz már csak négyen érkeztünk: Szilárd, Marci, Wouter és én. A sípályán Wouter elgyalogolt, de lefelé. Technikai problémája adódott, így kiszállt a versenyből. Innentől kezdve Szilárddal együtt haladtunk. Sokszor nehezemre esett a tempója, ezért leszakadtam, de szerencsére mindig tudtam egy kicsit újítani és tudtam magam annyira tartani, hogy ne szakadjak le nagyon. Az utolsó hegyen beértem Szilárdot és mivel még támadni is volt erőm, sikerült leszakítanom. Nagyon örülök ennek a győzelemnek, és ezúttal szeretném megköszönni a segítséget mindenkinek, aki segített engem!” – Vigh Zoltán.
