Leg-leg-leg: Közel 30 ezer méter szintkülönbség 48 óra alatt
A nyári szünet után a Leg-leg-leg sorozatunk egy friss hírrel indul: minap egy amerikai amatőr kerékpáros sikeresen megdöntötte a fennálló 48-órás szintemelkedés Guiness-rekordját.
Craig Cannon egy San Francisco közeli emelkedőt választott ki a rekordkísérlethez, amelyet a 48 óra során 228-szor mászott meg. A 26 éves – nemhogy kerékpárversenyzői múlttal nem rendelkező, de mindössze 2014. tavasza óta kerékpározó – srác hobbiból, szponzorok nélkül vágott neki az embert próbáló feladatnak. Az átlag 12%-os meredekségű emelkedőt magába foglaló útvonal a 48 óra alatt 545 km adott ki, de a rekord lényege ugyebár nem a távolság, hanem a szintemelkedés, amely kis híján meghaladta a 30 ezer méteres álomhatárt: Cannon 29 146 métert teljesített.
Gondolom sokan arra is kíváncsiak, hogy mennyi volt a tisztán kerékpáron töltött időtartam: 42 óra 47 perc, azaz még bő 5 óra pihenés is belefért a sikeres csúcsdöntésbe. Ez főleg annak tükrében érdekes, hogy a RAAM (Race Across America) teljesítése során a hét-nyolc nap során a tavalyi győztes nem pihent ennyit, azaz a 30 ezer méter azonos teljesítmény mellett is megvalósítható kevesebb kerékpáron kívüli idővel. „Huszonkilencezres” a csúcskísérlet során leadott kalóriaadat is: 29 620, nem éppen elenyésző.
A 48 óra elteltével Cannon pezsgővel ünnepelte a sikert. A riporter azon kérdésére, hogy mi adta az ötletet a nagy vállalkozásra, a laza figurának tűnő srác a következőket mondta:
Az egyik haverom sikeresen teljesítette a Mt. Everest magasságát, amelyet ez után én is megpróbáltam és 13 óra alatt viszonylag könnyedén teljesítettem. Nem voltak segítőim, a hegy alján egy pizzázóban pótoltam a kalóriákat, ott vettem vizet is. Utána arra gondoltam, hogy nagyobb fába is vághatom a fejszém. A Google-t böngészve megtaláltam a fennálló csúcsokat, illetve az ideális környékbeli emelkedőt, amelyen érdemes lenne valamelyiket megdönteni.
„Hogyan készültél fel a nagy erőpróbára?” – szólt a következő kérdés.
Először is az alvásmegvonást próbálgattam, illetve mentem egy-két 24 órás kerékpártúrát. Többször megmásztam a kiszemelt emelkedőt, hogy minden részét jól ismerjem. Ezek után megszerveztem a segítők munkáját, amellyel sok időt lehet megtakarítani.
„Nem volt túl meredek a 12%-os kaptató a kísérlethez?”
A kiválasztásnál a meredekségnél fontosabb tényező volt, hogy ne legyen rajta keresztirányú forgalom, így a lejtmenet a lehető leggyorsabb legyen. Tudtam, hogy a legtöbb csúcsot ennél kevésbé meredek emelkedőn állították fel, de kiszámoltam, hogy a nagyobb tempó miatt a légellenállás is megnő, ami több energiát, illetve kalóriát igényel. Nekem a Bekerley-ben lévő South Park Drive tetszett meg, és szerintem jó választásnak bizonyult.
„A felszerelés?”
Acélvázas Sycip országúti Shimano 105-tel szerelve, az áttétel elöl 50/34, hátul pedig 11-32, illetve egy Garmin 510. Ez utóbbiban az akkukat is cserélni kellett. No meg sok szénhidrát, fehérje és koffein.
„Mi volt a legnehezebb?”
Az éjszakák, főleg az első. A második nap elkezdett fájni a térdem, amire fájdalomcsillapítót kellett szednem. Most nem tervezek újabb csúcskísérletet, de pár nap múlva ismét bicajra ülök, mert imádok menni.
