Körbe a Balaton körül – Miért annyira népszerű a Balaton-kerülés?
A Balaton megkerülése rengeteg kerékpáros álma, kevesen vannak, akik nem szeretnék körbetekerni a magyar tengert, emiatt több rendezvény is épül erre, de sokan maguk vágnak neki a körnek. Persze ha az idő is számít akkor nem marad más lehetőségünk, mint a főúton teljesíteni a távot, hiszen a kerékpárúton jóval lassabban tudunk körbeérni. Viszont ha kint szeretnénk tekerni az úton akkor gyakorlatilag csak két választásunk van, vagy szabálytalankodva, bízva a szerencsében, hogy a rendőrök nem állítanak meg, fent tekerünk az úton vagy a hagyományosan június elején rendezett Tour de Pelso keretein belül teljesítjük a kört.
Ezen a héten több emlék is megjelent a facebookon, amik az elmúlt évek Tour de Pelson készült képeit mutatták, így jutott eszembe, hogyha nincs ez a koronavírus mizéria akkor most június elején rendeznék a Pelsot, azt a kerékpáros rendezvényt, amin én is már sokszor részt vettem, és rengeteg kerékpárost mozgat meg, akik meg szeretnék kerülni a Balatont. Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy miért is olyan népszerű hazánk legnagyobb tavának megkerülése.
A Balaton-kerülés engem sem került el, először 2009 nyarán tekertem körbe hazánk legnagyobb tavát, ráadásul kétszer is saját szervezésben, egyszer többségében a kerékpárúton tekerve, egyszer pedig kint az úton. Az előbbi nem volt egy túl nagy élmény, inkább kész borzalomnak nevezném, a rossz minőségű, össze-vissza kanyargó kerékpárúton nem igazán lehetett haladni, erről bővebben nem is szeretnék mesélni, jobb elfelejteni az egészet, viszont a második teljesítés már annál izgalmasabb történet…
2009 augusztusában történt, hogy hárman az akkori veszprémi montis csapatból kitaláltuk, hogy mi lenne ha Almádiból indulva körbetekernénk a Balatont éjszaka, természetesen versenyzőként kint az úton, név szerint Kuntár Bence és Tóth Andris voltak a társaim ebben az őrült küldetésben. Érdekes, hogy később mindegyikünk volt rendszeres cikkíró a magazinunkban. Egyikünknek sem az volt a kihívás a Balaton megkerülésében, hogy letekerjük a távot, hiszen sokkal nem volt hosszabb időben, mint a versenytávjaink, inkább a kalandvágy motivált minket. Persze országúti bringák híján montival vágtunk neki a távnak, sőt Andris még slick gumit sem tett fel, hanem egy jól felfújt mtb gumival jött az éjszakai tókerülésre. Egyikünk sem rendelkezett brutális fényű lámpákkal, ezért mai szemmel nézve elég gyenge lámpákra bíztuk a láthatóságunkat. Látni láttunk, mert rengeteg lakott terület van a tó körül és a hold is kellő fényt biztosított nekünk. Meglepő volt, hogy tilosban kint tekertünk az úton elég hiányos világítással és egy rendőrautó simán elhaladt mellettünk anélkül, hogy megállított volna minket, vagy bármit is szólt volna. Egész jó tempót tekertünk, pihenőt nem tartottunk, mindössze csak egy benzinkúton álltunk meg Keszthely környékén hogy feltöltsük a kulacsainkat és mentünk is tovább. Az utolsó kilométereken még egy lószparadé is belefért 🙂 , szétszakadva értünk vissza a parkolóba az autónkhoz. Végül 6 és fél óra körüli időt hajtottunk, amivel elégedettek voltunk. Terveztük, hogy megismételjük majd a következő években, de sajnos már nem került rá sor.
Legközelebb 2011-ben kerültem meg a Balatont, de akkor már szervezett formában a Pelso Kupa keretein belül. Országútival indultam rajta és nappal 🙂 , ami teljesen más megvilágítást adott a tókerülésnek, ez egy tényleges verseny volt országúti versenyzőkkel a mezőnyben, ahol a legnagyobb problémát kísérőkocsi hiányában a kiszáradás okozta. Persze az időm sokkal jobb volt, még annak ellenére is, hogy végül nem az élbollyal értem be a célba.
Később még visszatértem az utolsó Pelso Kupára, amit 2014-ben rendeztek, aztán sajnálatos módon a kifizethetetlen útbiztosítási díj miatt 2015-től már csak a Balaton Maratont tudták megrendezni, ami messze nem az a verseny, mint a Pelso Kupa, hanem ahogy a nevében is szerepel egy teljesítménytúra a Balaton körül, ahol a leggyorsabbat egy kupával díjazzák. A Balaton Maratonon utána többször részt vettem, figyelve ahogy teljesen megszelídül az egykori verseny és mára már valójában egy teljesítménytúrává vált. Évről-évre egyre inkább érezhető volt, hogy most már nem az a cél, hogy szétszakadjon a mezőny, nem a lószok dominálnak, hanem mindenki minél gyorsabban szeretné teljesíteni a távot, így a tempó állandó, amit könnyebb tartani.
Szerintem azt senki nem vitatja, hogy a Balaton körüli útvonal kerékpárverseny, de még teljesítménytúra szempontjából is elég unalmas, hiszen Siófokról indulva sok-sok kilométeren keresztül csak sík van, maximum egy-egy körforgalom teszi izgalmassá a versenyt. A pálya első felében alig található olyan emelkedő, ahol szét lehet szakítani a mezőnyt. Valójában Balatonfüred környékén lesz izgalmas a “verseny”, amikor már jó pár órája teker az ember és már a kiszáradás szélére kerül, ilyenkor következnek a kisebb emelkedők, ahol a fáradtak már elfogynak. De vajon miért szeretik és akarják ezt a kört a bringások? Valószínűleg azért, mert ez a Balaton! A tókör, ami komoly presztízzsel bír! Ráadásul a Pelsonak van egy olyan előnye, hogy mivel könnyű a pálya, így sokáig a mezőnyben lehet haladni, ezért nem csak a legerősebb bírják végig elöl. Egy olyan élményben lehet az embernek része, amit máshol nem igazán tud átélni, egy óriási mezőnyben bringázhat elég komoly sebességgel. Például a tavalyi évben is látszott, hogy pár bringástól eltekintve béke van a mezőnyben, és a cél a táv minél gyorsabb teljesítése és nem a másik folyamatos tesztelése, mint egy verseny esetén.
Szerencsére a Tour de Pelso nem marad el idén sem, bár június elejéről augusztus végére költözött, 2020.08.29-30-én fogják rendezni az eseményhez kapcsolódó különböző túrákat és “versenyeket”.
További információkat ide kattintva találsz.
