A címből talán annyira nem is derül ki, hogy mennyire különleges dologról van szó. Hiányzik ugyanis néhány adalék… A lengyel úriember ugyanis, aki Afrika északi partjától lekerekezett fokvárosig, majd ugyanezt megtette vissza, mindezt 1931 és 1936 között vitte véghez, ráadásul egy korabeli közönséges strapakerékpáron. Mindezt jelentős pénzösszeg, tehetős támogatók és háttérstáb nélkül – ő Kazimierz Nowak, akinek hatalmas vállalkozásának emlékét idézi fel a Lengyel Intézet kiállítása.
Kazimierz Nowak: Kerékpárral a fekete kontinensen át - 1931-1936
Különös vállalkozás volt ez, mert különleges ember volt maga az utazó is: Kazimierz Nowak valójában a világon elsőként biciklizte be magányosan Afrikát. Poznańból indult 1931-ben Tripoliba, és 1936-ban fejezte be az expedíciót Algírban, vagyis északról tartott délnek, majd vissza.
A lengyel kerékpáros utazó podóliai Stryjben született 1897. január 11-én. Az I. világháború után Poznańban telepedett le, és egy biztosító társaságnál dolgozott. Egészen fiatal korától kezdve igen nagy érdeklődést tanúsított az utazás és a fényképezés iránt. Első biciklis útjain hazájával ismerkedett. 1922-ben megnősült, feleségül vette Maria Gorcikot, s még ugyanabban az évben megszületett Elżbieta nevű kislányuk, majd 1925-ben Romuald nevű fiuk.
Nemcsak az utazási és felfedezési szenvedély játszott azonban szerepet abban, hogy vállalkozzék a nem kis veszélyekkel járó útra, hanem gazdasági okai is voltak Kazimierz Nowak elhatározásának. A Poznańi Biztosító Társaság szerény fizetésű hivatalnokaként ő is megérezte a gazdasági világválság következményeit.
Kazimierz Nowak: Kerékpárral a fekete kontinensen át - 1931-1936
Kétszer is bejárta kerékpáron Európa egy részét 1925-ben: átbiciklizett Magyarországon, Ausztrián, Olaszországon, Belgiumon, Hollandián, illetve Románián, Görögországon és Törökországon. Újabb, 1928-as expedíciója alkalmával eljutott egészen Tripoliig (Észak-Afrikába). Egészségi állapota, az anyagi nehézségek és a családja utáni vágyakozás azonban visszafordulásra késztették. Utazásairól ismert turisztikai és földrajzi lapoknak küldözgetett úti beszámolókat fényképekkel gazdagon illusztrált riportok formájában. Ezzel nemcsak családja eltartását, de további útjainak kiadásait is biztosította. Első, bár rövid találkozása az egzotikus Afrikával olthatatlan vágyat ébresztett benne arra, hogy bejárja az egész földrészt.
Mindez 1931-ben vált lehetővé. Szerény úti felszereléssel vágott neki élete nagy útjának. A feljegyzések szerint kerékpárja ekkor már hét éve szolgált alatta, minden bizonnyal ezzel járhatta be korábban Európát is. Személyes holmija mellett tartalék gumik, sátor, valamint egy Contax és egy Leica típusú kisfilmes fényképezőgép képezte a poggyászát.
Először vonattal Rómáig, aztán kerékpáron Nápolyig, onnan hajóval Tripoliig – nagy kalandja első állomásáig – jutott el. Innen délnek, Tű-fok (Agulhas-fok) felé vette az irányt. Útközben átutazott Szudánon, Belga Kongón, Ruandán, Délnyugat-Afrikán. A Tű-fokot 1934-ben érte el, majd visszaindult Észak-Afrika felé. A visszaút Délnyugat-Afrikán, Angolán, Belga Kongón, Francia Nyugat-Afrikán át vezetett, és 1936 novemberében ért véget Algírban.
Az utazás öt esztendeje alatt megismerkedett a tuaregekkel, az egyiptomi fellahokkal, a mocsárlakó sillukkal, a vatusszik nemes törzsével, a pigmeusokkal, a transvaali búrokkal, a busmanokkal, a törpe babingokkal, az emberevő arandákkal és a kontinens sok más lakójával.
Kazimierz Nowak: Kerékpárral a fekete kontinensen át - 1931-1936
Vendégeskedett számos egyszerű afrikai bennszülött házában, de törzsi vezetőik lakhelyén sőt, királyi udvarokban is. Általában igen szívélyesen, érdeklődéssel fogadták az utazót. Csak néha keltett a bennszülöttek körében ijedelmet és csodálkozást. Átkelt a fekete láz, a malária, a lepra, a cecelégy által terjesztett álomkór és más trópusi betegségek „territóriumán”. Elég jól tudott arabul, ennek köszönhette, hogy sikerült kimásznia számos szorongatott helyzetből, például amikor az emberevők törzsével találkozott.
Kazimierz Nowak minden élményét feljegyezte és lefényképezte. A kész riportokat és fotóriportokat vagy maga küldte el, vagy felesége, Maria közvetítésével juttatta el különféle folyóiratok szerkesztőségeibe. A honoráriumok biztosították családjának a megélhetést.
Hazatérte után több, fényképekkel gazdagon illusztrált előadást is tartott a fekete kontinens kultúrájáról – többek között Poznańban, a krakkói Jagelló Egyetem Földrajzi Intézetében, Varsóban. Szándékában állt kiadni egy emlékezéseit tartalmazó könyvet, s gondolatban már következő, Indiába és Délkelet-Ázsiába irányuló útját tervezte. Elképzeléseit azonban nem sikerült megvalósítania. A folyton visszatérő maláriás tünetek legyengítették szervezetét, tüdőgyulladást kapott, ez pedig 1937-ben, nem egészen egy évvel az után, hogy visszatért az afrikai útról, korai halálához vezetett.
Kazimierz Nowak: Kerékpárral a fekete kontinensen át - 1931-1936
Útja során több mint 40.000 kilométert tett meg kerékpáron, esetenként lóháton és csónakon. Több mint 10.000 fényképet készített. Egy részüket, megfelelő leírással és találó kommentárokkal ellátva, elküldte lengyel és külföldi lapoknak, valamint családjának.
Nowak remek megfigyelő volt. Megragadta és fényképein megörökítette a XX. század 30-as éveinek gyarmati Afrikájában élő népek különleges kultúráját, a kontinens természeti kincseit, egy olyan világot, amit ma már hiába keresünk Afrikában.
A kiállítás megtekinthető 2011. január 27. és március 31. között a budapesti Lengyel Intézetben. További információk: www.polinst.hu
Szöveg: Lengyel Intézet, HBalage
Fotó: HBalage
