fbpx

Kerékpár tuning csak ésszel!

Árgus szemekkel figyeljük az élversenyzők tuningjait, sóvárgunk a profi megoldásaik után, majd nekiállunk törni a fejünket, hogy mi is megvalósíthassuk őket. De ha kicsit jobban átgondoljuk a dolgot, feltehetjük a kérdést, hogy vajon szükségünk van-e rá? Vajon a kevésbé profi felhasználóknak is megéri a kerékpár tuning legapróbb részleteit is lemásolni?

Elárulom: nem! Szóval jól át kell gondolni, hogy mit érdemes és mit nem ellesni az élmenőktől. Sokszor csak megnehezítenénk az önfeledt bringázást vele.

Első körben nézzük a lánctányér kérdést:

Egy tányér az olimpiai kerékpáron

Évről évre fogynak az első lánctányérok a hajtókarokról. Néhány éve még a kettő tányér is ritkának számított, mostanra már szinte ciki, ha egy élversenyzőnek nem egy tányér van elől.

Ez köszönhető a technikai fejlesztéseknek és változó versenystílusnak is. Az olimpiát megjárt kerékpárokon számtalan példát láthattunk az elöl egy tányéros verzióra. Voltak akik a gyári 1×11 sebességes szettet használták, vagy vegyítették a régebbi verzióval és 1×10 sebességes verziókra is láthattunk példát.

Ezen felállás létjogosultsága az eltérő felhasználásból adódik. A cross country pályák általában rövid emelkedőket tartalmaznak, ahol lendületből könnyebb feltekerni, mint a szabadidő-sportolás közben utunkba kerülő hosszú emelkedőkre.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy más felkészültségi szinten vagyunk, mint a világ legjobbjai, s míg ők erőből oldanak meg sok mindent, addig nekünk bizony jól jön, ha elöl le tudjuk tenni kis tányérra.

Itt még megvan a teleszkóp papucsának a válla

Hasonlóan “profi” beavatkozás a villa papucsainak megreszelése… A teleszkóp papucsán találunk egy kis vállat. Ez a kerék kivételénél némi macerát okoz, viszont sok esetben életet menthet! Láttam már kioldott gyorszárral kerékpározót, akinek csak ezen a kis vállon múlott, hogy nem ugrott ki a kereke és nem bukot orra. Szóval ennek a kis vállnak biztonsági szerepe van a teleszkópon.

Néhány profinál láthattuk, hogy a teleszkóp sarujának a vállát lereszelték. És akkor nézzük, miért is van erre szükség? Ahogy a Forma 1-ben is, úgy a kerékpárversenyeken is sok múlhat a másodperceken. A váll eltávolításra pedig a lehető leggyorsabb kerékcsere miatt van szükség. Ez ugyan veszélyesebbé teszi a használatot, de a rutinos versenyzők és szerelők hiba nélkül meg tudják oldani a kerékcserét.

Karbon integrált kormány-kormányszár

Integrált megoldások, az állítás lehetősége nélkül… A profik gondosan kiszámolt és beállított kerékpárokat használnak, amivel a optimális teljesítményleadást érhetik el. Ha ez megvan, akkor már csak leheletnyit vagy akár semennyit sem kell állítani rajta év közben, így előkerülhetnek az integrált kiegészítők. Több váz készül már integrált nyeregcsővel, amit egyszer méretre vágnak és utána már csak egy-két centiméter mozgást enged a nyeregcsőnek. (Nyilván a saját nyeregpozíciónk centiket talán nem fog változni, de azt a célcsoportot mindenképpen behatároljuk, akiknek később esetleg eladnánk a bringát.)

Hasonló ez az integrált kormány-kormányszáraknál is. Egyszer kell megtalálni a tökéletes beállítást és utána hozzá sem kell nyúlni. Nekünk ez nem érné meg, mert akkor elefelejthetjük az évközbeni kormányállítást egy esetleges derékfájás miatt.

Országúti hajtókar Liam Killeen kerékpárján. 2008-ban még csak alig volt karbon hajtókar mountain bike-hoz, így Liamnak egy országúti hajtókart szereltek fel.        fotó: Geoff Waush (bikeradar.com)

A profiknál sok esetben kerül (főleg néhány évvel ez előtt, amikor még kevésbé terjedtek el a gyári két tányéros mtb hajtókarok) országúti hajtókar a mountain bike bringákra. Ez az alacsonyabb tömeg és a kisebb Q-faktor, azaz a keskenyebb hajtókar miatt praktikus. Ilyen esetekben általában kevesebb lánctányér kerül a hajtókarra, aminek a hétköznapi hátrányairól már esett szó.

A karbon hajtóművek másik hátránya hosszú távon, hogy a kart érő felületi sérülések súlyosabb következményekkel járnak. A lakkréteg lehorzsolása után a karbon sérülékenyebb az ütésekkel, karcolásokkal szemben, mint az alumínium… (és megint csak eladhatatlan…)

Sauser országúti cipőben versenyez

Egy újabb érdekes megoldás a grammániára: országúti cipő használata a mountain bike versenyeken. A merevebb talpú és lényegesen könnyebb országúti cipőknek azokon a terepeken van létjogosultsága, ahol nem kell letenni a versenyzőnek a lábát a talajra. Sauser volt, aki száraz körülmények közöttt országúti cipőt használt, de valószínűleg megbánta, mivel a 2008-as Európa-bajnokságon ez is közrejátszott, hogy csak ezüstéremmel tért haza.

Lance Armstrong egy köztes megoldást talált az országúti – mountain bike cipő kérdésre

Lance Armstrong egy átmeneti megoldást alkalmazott a Leadville-i 100 mérföldes versenyen. Az országúti cipő talpára gumi bütykök kerültek, amivel a cipő csúszását gátolták meg, viszont a tömege ennyivel megnőtt.

A tubular felnik sok esetben akár 100 grammal is alulmúlják a legkönnyebb peremes felniket is

A szingós gumik az országútról átszivárognak a moutain bike-okra is. Több versenyző, így a svájci Scott-Swisspower menői, pl. Florian Vogel, Nino Schurter és Frischknechték is ezeket használják.

A szingók egyik előnye, hogy végeredményben könnyebb szettet kapunk, mint a hagyományos gumik esetében. Míg a guminál viszonylag kisebb különbség tapasztalható, addig a felninél – szerkezeténél fogva – jelentős a spórolás. Ez ugye abból adódik, hogy a szingós felniknél nincs szükség peremre, amibe a gumi pereme kapaszkodik. Emiatt kisebb az esély a kígyóharapásos defektre is.

És akkor most jöjjenek az árnyoldalak, ami miatt nem érdemes ezt választani:
Sajnos speciális felnire van szükség hozzá (ha igazi szingót akarunk használni) és ha defektet kapunk vele, nagyon macerás javítani. Mivel a gumit ragasztani kell a felnire, a pontatlan munka során előfordulhat, hogy használat közben az lefordul a helyéről.

Gumikkal kapcsolatban érdemes elgondolkozni a “notube” rendszerek előnyein és hátrányain is, vagyis az évi néhány defekt elkerülése céljából – ami egyébként nem biztos, hogy meg fog történni – érdemes-e szöszmötölni a felniátalakítással meg a trutyival, érdemes-e sok időt szentelnünk a kísérletezgetésnek…

A fent bemutatott néhány nagyszerű és felesleges tuning mellett még sokat sorolhatnánk, 80 grammos nyereg, könnyített küllők, stb., de talán ez is elegendő ahhoz, hogy elgondolkodjunk melyiket érdemes megvalósítanunk és melyiket nem. Érthető, hogy mindenki a legtöbbet akarja kihozni magából és a rendelkezésre álló technikából, de sok esetben könnyen áteshetünk a ló túlsó oldalára. Lényeg, hogy a profik automatikus másolása helyett mindig gondoljuk előbb  át ezeket a dolgokat a SAJÁT szempontunkból!

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.