Kamionból montira: amikor 18 kerékről kettőre váltanak a sofőrök-munkaidőben
Érdekes kezdeményezésnek lehetünk szemtanúi a Prevost Hungaria fuvarozó cégnél. A dolgozók, akik komolyabban is szeretnének a bringázással foglalkozni, saját gépet kaphatnak a cégtől és vállalaton belüli versenycsapatot is építettek, versenyekre járnak. És mint megtudtuk, a projekt nemcsak a csapatépítést szolgálja, hanem a dolgozók életminősége is javul.
Az, hogy egy vállalat kerékpárokba ruházzon be, amiket a dolgozók sportolásra, szabadidős tevékenységre használhatnak, már eleve ritka. Tudtommal példa nélküli Magyarországon, hogy igényes Specialized montikat kapnak a versenyeken induló munkatársak, sőt ehhez egyéb támogatást is kapnak a cégtől. Ehhez vegyük még hozzá, hogy egy fuvarozó cégről van szó, ahol 270 sofőrrel több mint 200 kamion ingázik Európa útjain, akkor különösen meglepő a történet. Mikrofonvégre kaptuk a cég tulajdonosát, Szabó Györgyöt, hogy meséljen a nem mindennapi kezdeményezésről.
– Meglepő kezdeményezés egy kamionos cégtől, mi adta a kezdeti lökést?
– Egy barátom, Erhard Zelmer vett rá, hogy próbáljam ki a maratonozást. Később már edzővel készültem, innen jött az ötlet, hogy a cégen belül találjunk partnereket a kerékpározás népszerűsítésére. Jelenleg hat bringa van kikölcsönözve a versenyeken induló kollégáknak és ennél jóval többen kerékpároznak aktívan a dolgozók közül. Továbbá elindult a „céges” versenycsapat építése is, ami vélhetően újabb lendületet ad a kezdeményezésnek.
– Nem is gondoltuk volna, hogy egy kamionban – aminek értelemszerűen csak a nyerges vontató részét lehet „privát” célokra használni – elfér a bringa…
– Korábban sok mindent vittek magukkal a sofőrök, még az ivóvizet is, hogy ne kint kelljen megvásárolni. Azóta változtak a szokások is, több külföldi telephelyünk van, ezért úgy tervezzük meg az utakat, hogy a kollégák ott el tudják helyezni a személyes holmikat. Emellett sofőrjeink sűrűbben jönnek haza – régebben több hónapig úton voltak – így eleve nem kell annyi mindent magukkal vinni. A telephelyeinken is vannak kölcsönkerékpárok, pihenőidőkben a kollégák azokat is tudják használni. Hetente kétszer biztosan megfordulnak a frankfurti telephelyünkön, amelynek a környékén remek bicajos helyek vannak.
– Akkor ezek szerint a sofőrök előre tudják mindig mikor és hová mennek?
– Amikor a sofőr egy három hetes útra elindul, jellemzően tudja, hol lesz pihenőideje, így a bringázásokat is előre be tudja tervezni. Használhatja a „ledepózott” kerékpárokat, vagy ott hagyhatja a sajátot, ha éppen úgy adódik. Így akár egy komplett edzésprogramot is össze lehet állítani.
– Mostanában – ha jól tudom – a kamionsofőr hiányszakma. Akár még motiváló tényező is lehet, hogy valaki épp ezért csatlakozzon hozzátok…
– Igen, sajnos egyre kevesebben választják ezt a hivatást, sokaknak csak a pénz számít, de szerencsére egyre többen vannak, akik ily módon is motiválhatók. A béreket nem lehet az egekig emelni, hiszen a fuvarozás pengeélen táncoló üzletág. Ezért is gondolkozunk a nem anyagi jellegű motiváción, megpróbálunk az életformán, illetve az életminőségen javítani.
Néha lehet irigyelni a bringázó kamionosokat 🙂
– A cél, hogy sofőrök szabadidejüket sportosan, aktívan töltsék?
– Mindenképpen azt szeretnénk, hogy a dolgozóink próbálják ki a bringázást, hiszen ezzel nemcsak ők nyernek, hanem mi is. Jellemzően sok a túlsúlyos, depresszióra hajlamos sofőr, mi fittebb, kipihentebb, motiváltabb munkavállalókkal szeretnénk együttdolgozni. Ha vannak más cégeknél olyanok, akik pont erre vágynak, de ott nem találják meg ezt a lehetőséget, akkor nem állunk ellent!
– Remélhetően nincs „nyomás” a dolgozókon, hogy mindenképpen bringázni kell!
– Dehogy! Ez egy lehetőség. Ha a kolléga egy másik jó ötlettel jön, szívesen támogatom, hiszen nem csak az jó, ami nekem kedves. Ha nem túl költséges, kompatibilis a munkakörrel, illetve valamilyen módon be lehet illeszteni a munkarendbe, akkor részemről rendben van! Ha valaki futni akar, akkor minden további nélkül biztosítjuk neki a futófelszerelést és a lehetőséget.
– A sofőrök számára tudtommal vannak kötelező pihenők…
– Igen, egy nap nem tölthetnek több mint 9 órát vezetéssel. Ha valaki hosszú úton van, a pihenőidőt is magában kell eltölteni. Van, aki tv-t néz vagy netezik, de attól nem lesz igazán kipihentebb, stresszmentesebb. Akik kerékpárra ülnek, egy jót tekernek, majd alszanak, feltöltődve vágnak neki a pihenőidőt követő munkának. De talán még ennél is fontosabb, hogy a sportolásnak köszönhetően megtanulják a helyes táplálkozást, a vitaminok, ásványi anyagok bevitelének fontosságát, ami az éjszakai vezetések során nagyon hasznos. A RedBull és kávé helyett például jobbak a táplálék-kiegészítők!
– Hogy fogadták a sofőrök a lehetőséget?
– Sosem lehet egyszerre mindenki kedvére tenni. A lehetőség egyben szelekció is: nekünk az a jó, ha a dolgozók látják benne a lehetőséget, és főként ezeket a kollégákat szeretnénk a sorainkban tudni. Akiket csak a pénz érdekel, azok ritkán elégedettek. Lehet, hogy ők elszivárognak másfelé, ahol több pénzt lehet keresni, ahol nem foglalkoznak azzal, hogy a szabadidejükben mit csinálnak. Vannak olyanok is, akik nem szeretik, ha a pihenőidejükbe „beleszólnak”.
– Ezek szerint nemcsak a munkavállaló számára előnyös ez a lehetőség, hanem a munkaadónak is?
– Persze! Fittebb lesz, bírja a monotonitást, megtanul bánni az energiáival. Amikor éjszaka kell a 9 órát levezetni, jobban be tudja osztani az erejét, mivel a maratonversenyeken ezt már megtanulta. A sport rendszert visz az életébe. Nem csak elindul nyélen a vakvilágba, nyomja-nyomja, aztán a szalagkorlát alól szedik ki.
– Gondolom a csapat is a cégen belüli közösséget erősíti…
– Legyen egy közösség, legyen akikkel azonosulni tudnak, akiknek szurkolni lehet. Általában 6-10 fővel indulunk egy-egy versenyen, emellett többen eljönnek segítőnek. Ez így kiváló csapatépítő tréning. És ami még fontosabb, itt megszűnik a hierarchia, nem számít ki az irodista, a sofőr, a fuvarszervező vagy éppen a vezető. Egyik fő partnerünk – a Lufthansa – támogatóként állt a kezdeményezés mögé, mivel látják benne a fantáziát. Az együttműködés a dolgozók számára is közvetlenebb kapcsolatot biztosít a megbízóval.
– Voltatok már csapatversenyen?
– Idén mentünk volna Velencére, de sajnos az elmaradt, viszont jövőre mindenképpen tervben van a 24 órás zánkai verseny, természetesen már saját csapattal!
– Egyéb versenycélok?
– A Top Maraton sorozatban szeretnénk minél többen részt venni, eleinte a rövid távokon, ismerkedve a versenyzés élményével. Kitelepülünk a lakókamionunkkal, csinálunk egy jó kis bulit a csapatnak. Második körben viszont azt szeretném, ha az úton lévők – Írországtól Spanyolországig – kapcsolatokat építsenek egymással, és közösen induljanak el a helyi rendezvényeken. Tőlünk nyugatra az adott hétvégén több tucatnyi verseny van, nem nehéz találni egyet a közelben!
– Vannak kollégák, akik a kezdeményezés hatására elkezdtek komolyan bringázni?
– Abszolút! Az egyik csapattag Frankfurtban elment edzésre, hozzácsapódott egy másik, aki korábban nem is bringázott, majd nyomtak egy 60 km-es kört. Ezt ugyebár ezt facebookon, stravan mindenki látja. Írtam a srácnak, hogy ha ezt ilyen ügyesen csinálja, akkor miért nem csatlakozik hozzánk? Pedig ő sem nem fiatal – sokan azt hiszik sportolni csak fiatalon lehet…
– A tevékenység egyben példát is mutat.
– Bárki bármikor „megfertőződhet”, sokan nem gondolják, milyen világ tárul fel előttük. Valljuk be őszintén, a bringa már régen nem az, ami egykoron volt. Bringáztam régen is, de a mai modern gépeknek köszönhetően kaptam rá igazán. Egyből meghozzák a kedvet a kerékpározáshoz! Ezt a kollégák is sokszor megtapasztalják a modern gépeken…
Van ami egészen kis helyen is elfér! Fotó: Mészáros Tamás
– A bringák személyre szólnak, vagy van egy flotta, amiből mindenki elvihet egyet-egyet?
– Is-is. A telephelyeken lévő bringákat a „garázsmesterek” adják ki. Ezeket el lehet kérni, elő lehet jegyezni, van belőle M-től XL-ig, női-férfi, trekking és monti. Emellett vannak a személyre szabottak, a komoly edzés vállaló, versenyeken induló kollégák számára, akik nyilván azt is vállalják, hogy a programot komolyan veszik. Jelenleg gondolkozunk egy olyan kategóriában, amely a nem versenyző kollégákat tömöríti, örülnének, ha ők is bekerülhetnének ebbe a csapatba.
– Ha jól értem a bringák a beszerzésébe a dolgozónak nem kell beszállni…
– Így van, a kerékpárt a cég biztosítja, az ő feladata csak annyi, hogy használja.
– Ha jól tudom jelenleg edzőt kerestek, aki foglalkozna azokkal a munkatársakkal, akik komolyan gondolják a kerékpározást?
– Legszívesebben magam vállalnám a feladatot, de sajnos nincsen időm rá. A jövőbeli edzőnek a versenyfelkészítés mellett további feladata lenne az életviteli tanácsadás, táplálkozás és motivációépítés. Várjuk az ilyen kvalitású edzők jelentkezését, akár távmunkában is!
Sokfelé eljut a sofőr és a bringa együtt. Itt éppen a Holland partoknál Fotó: Kormos Csaba
– Miért esett a Specialized-ra a választás?
– Szeretnénk, ha a bringák színvonala a cégünkkel egy szinten lenne. Mezeink minősége is ezt tükrözi, hiszen ezek által képviseljük a cégünket és támogatóinkat. A bringák természetesen beváltak, nehéz lenne rosszat mondani róluk 🙂
Reméljük ez a kezdeményezés más cégeket is arra fog sarkallni, hogy kövessék a példát, és a bringázás által nyújtsanak többet a dolgozóiknak!
