Kezdetét vették a mezőnyversenyek az Országúti Világbajnokságon, az U19-es férfiaknál a norvég Per Strand Hagenes nyert, míg U23-ban az olasz Filippo Baroncini lépett el a többiektől az utolsó 5 km-en, amivel világbajnoki címet szerzett. A magyarok közül U19-ben Lepold Zoltán tudta befejezni a versenyt a 62. helyen, míg U23-ban Fetter Erik a 41., Karl Ádám az 57. helyen végzett.
Szeptember 24-én rendezték az U19-es és az U23-as férfi mezőnyversenyeket az Országúti Világbajnokságon. A klasszikusokra emlékeztető pályán az U19-esekre 122 km várt közel 1000 méter szinttel. Hosszú meredek emelkedők híján akár sprintbefutó is elképzelhető lett volna ezen a versenyen, de biztosra vehető volt, hogy sokan lesznek, akik próbálnak megszökni. A juniorok mezőnyében négy magyar versenyző is ott volt, név szerint Árvai Kristók, Mészáros Bence, Szijártó Zétény és Lepold Zoltán képviselték a magyar színeket. A verseny végig idegesen alakult, sok bukás történt, amiben magyar versenyzők is bekerültek, végül egy közel 30 fős élboly alakult ki, ahonnan az utolsó 6 km-en a norvég Per Strand Hagenes indult meg és ért haza 19 mp előnnyel a második helyezett francia Romain Grégoire előtt, akit a mezőnyhajrá győztese az észt Madis Mihkels követett a 3. helyen. A magyar versenyzők közül csak Lepold Zoltán ért célba, ő a 62. helyet szerezte meg.
Az U23-as férfiakra már hosszabb táv várt, 161 km-t kellett teljesíteniük a rövid emelkedőkkel tűzdelt pályán. Ebben a futamban is voltak magyar versenyzők, Karl Ádám és Fetter Erik küzdöttek meg a nemzetközi mezőnnyel. Az U23-asok versenye még idegesebben kezdődött, mint az U19-eseké, bukás bukás hátán volt már a lassú rajt alatt is. Fetter Erik okosan helyezkedett és végig az élbolyban tekert. Egy kisebb csoport tudott ellépni a többiektől, ami akár ígéretes is lehetett volna, olyan ismertebb versenyzők alkották ezt a csoportot, de a mezőny végül megfogta őket. Az utolsó előtti emelkedőn az olasz Filippo Baroncini indult meg, mindenki a másikra várt, pedig már csak 5 km volt a célig. Fetter Erik próbált meg felugrani rá, de egy olasz tette rá a kerekét és a cél előtt még megfogták a magyar kerékpárost, míg Baroncini hazaért és megszerezte a VB aranyat. Az ezüstöt érő mezőnyhajrát az eritreai Biniam Girmay szerezte meg, míg a bronz a holland Olav Kooij-é lett. Fetter Erik a 41., Karl Ádám az 57. helyen ért célba.
Fetter Erik így foglalta össze a versenyt:
„Nem volt egy egyszerű nap, iszonyatos káosz volt, bukások bukások hátán, már csak a lassú rajtban volt kb. 5. Úgyhogy én az első 50 km-en az utolsó pozícióból a mezőny mögött közlekedtem, hogy biztos, ami biztos ne legyek bukásban. A belgák és a spanyolok főembere és az összes nagy esélyes mind így gondolkodott, mindenki hátul jött velem, ez elég jó volt. Aztán egyre keményebb lett a verseny. Ahogy beértünk a klasszikus körökre, ott is folyamatosak voltak az esések, amik eléggé befolyásolták a versenyt. Szerencsére az összesből kimaradtam. Ahogy közelítettünk a végéhez, a Dér Zsolt, szövetségi kapitánnyal megbeszélt taktikánkat követve kezdtem egyre előrébb menni, hiszen egész nap az utolsó körre vártam, addig csak a mezőnyben megbújtam, próbáltam a lehető legtöbb energiát megspórolni. Ahogy beindult a nagy verseny a végén, onnantól kezdve elöl helyezkedtem, amennyire csak tudtam. Egyébként ugyanazt a taktikát tűztük ki célul, mint az olasz, aki végül nyert, hogy az utolsó nagy emelkedőn egy mindent bele támadást indítsunk. Az én gondom az volt, hogy az emelkedő elején sajnos kicsit bezártak, és nem bírtam támadni, mert előttem és mellettem is volt versenyző. Ezért nagy kár. Ott el is ment az olasz versenyző, és szerintem a nagy nemzetek ott elkövettek egy nagy hibát, hogy nem kezdték el egyből üldözni, hanem folyamatosan egymásra nézegettek és nem nyomták, úgyhogy lett egy akkora előnye az olasznak, hogy onnan meg is nyerte. Mivel viszonylag nagy mezőnnyel mentünk a cél felé, tudtam, hogy ott vannak a legjobb sprinterek felvezető emberekkel, akikkel szemben nem lesz esélyem, úgyhogy nagyjából 1 km-nél megint támadtam. Az volt a balszerencsém, hogy pont egy olasz jött velem, aki nem dolgozott be, mert elöl volt egy embere, így nagyjából 300 méterre a cél előtt megfogtak, ahonnan már csak begurultam. A nap fő célja az volt, hogy talpon maradjak, kimaradjak a bukásokból. Ez sikerült, jól versenyeztem szerintem, ennek örülök” – mondta Fetter Erik, akinek a VB-vel nem ért véget a szezon, még több olasz egynapos vár rá csapata, az EOLO-Kometa Cycling Team színeiben.
Kezdődik az Országúti Világbajnokság! – Program és magyar indulók
