Kusztor Péter magyar bajnokként vett részt az országúti kerékpáros világbajnokságon Hollandiában, magyar versenyzőtől régóta nem látott szép teljesítményt bemutatva, sokáig partiban a legerősebb profikkal. Egészen a három körrel a vége előtt bekövetkezett tömegbukásig, ahol elszállt a jó helyezés lehetősége. Kusztival a versenyről, előzményekről, lehetséges folytatásról beszélgettünk.
Az idei szezon a bajnoki cím ellenére nem alakult szerencsésen Kusztor számára, legalábbis az eredménylisták szempontjából. Év közben többször is volt kirobbanó erőben, ha nagy szavakat akarnék használni, élete formájában. Még edzés közben is látszott, hogy – a szezon közben is végzett és a korábbinál hangsúlyosabb erősítéseknek köszönhetően – jóval összeszedettebb a mozgása, mint régen, mondhatjuk, profisan kerékpározott.
Tudni kell, hogy csapatával igen nehéz versenyeken indult év közben, a .2 kategóriásokon a legjobb nyugati kontinentális és prokonti gárdákkal kellett meccselni, a .1-eseken pedig sokszor versenyzett valóban ProTour szintű mezőnyben. Kuszti főleg az utóbbiakon hívta fel magára a figyelmet, ahol a spiccen, vagy a spicc közelében érkezett, a nagy körversenyeken villogó sztárokkal körülvéve.
Ezek a helyezések azonban éppen hogy nem, vagy csak kevés UCI-pontot értek, márpedig az Europe Tour-t pontra játsszák. Az alacsonyabb kategóriás versenyeken pedig általában közbejött valami, sokszor hallottam Pétertől, hogy ő volt a legerősebb a hegyen, amit nagyjából el is hiszek, de képtelenség mindent kontrollálni egy kontinentális csapattal, amely elsősorban svájciak sikereire épít… Így a pontszerző győzelmek elmaradtak, vigasztalódhattunk azzal, ha Kuszti megszégyenítette a kiváló olasz hegyi menőket Olaszországban…
A világbajnokságra nagyon készült a magyar bajnok, hiszen már júliusban döntés született arról, hogy az olimpián induló Lovassy Krisztián világranglista eredménye alapján járó kvóta Kusztié lesz, és meg akarta szolgálni a bizalmat. a felkészülés Tisza Zoli irányításával jól sikerült, forma rendben volt, következhetett a vb, itt kapcsolódunk be a történetbe:
Bikemag: A háttérben szokás szerint ment a „kavarás” a kiutazás előtt, és a Stubán Ferenc szövetségi kapitány által vezetett magyar küldöttségnek a vb-helyszínén is szembe kellett nézni akadályozó tényezőkkel (ami egy másik írás témája lehet majd). Te mit éreztél ebből, milyen állapotban állhattál rajthoz?
Kusztor Péter: Igen ilyenekről én is hallottam, nem foglalkoztam ezekkel, de végül mindenki be tudott menni. A kiszolgálásommal minden rendben volt, semmivel nem volt probléma.
Bikemag: Mi történt a 265 kilométeres verseny közben?
Kusztor Péter: Nagyon sok ember volt a rajtnál, mindenki fotózkodott. A szokásos aláírás, minden nemzetnek egyedül. Volt pár kili lassú rajt, majd rögtön bele a közepébe. Megindult az első lósz, és onnan nem nagyon volt megállás. Már az első macskaköves emelkedőn is gyorsan mentünk fel. Az angolok próbálták kézben tartani a dolgokat, de ez gondolom, hogy a tv-ben is látszódott.
A szél nagy volt, ezért többször le is széleztek, egyszer a hollandok tették, de Valverde mögött nem nagyon volt gondom 🙂 Egyszer megpihentünk egy kicsit, pisiszünet, majd tovább ment a nagy tempó. Cavendish nagyon sokat vezetett. A körökbe érkezve brutál tömeg fogadott minket, itt már a belgák, és hollandok is keményen diktálták az iramot. Én elég jól éreztem magamat, de azért fájtak a lábaim. Az emelkedő kemény volt, de szinte minden körben az első 20-ban tudtam elkezdeni, így volt hova hátrébb csurognom. A legnehezebb rész az emelkedőre felérve kezdődött, az brutál volt.
Bikemag: Befújt a szél vagy lószoltak?
Kusztor Péter: Az eleje kigyorsított és nyúlt a sor, és persze oldalszél fújt. A többi részen jól éreztem magamat, de azért nem volt könnyű mindig elöl helyezkedni. Tudod kicsit más egyedül keresni a pozíciót, mint amikor mindig előre visz valaki. És ezen a pályán rettentő fontos volt elöl lenni. Három körrel a vége előtt történt a bizonyos bukás, melybe én is belekerültem. A 30. hely környékén voltam, amikor elestek előttem, és már nem tudtam megállni, így én is buktam. Gyorsan felálltam, visszatettem a láncot, de nem tudtam elindulni, mert még át kellett másznom a fekvő embereken. Mire ez sikerült, addigra elment az eleje. Próbáltunk még felzárkózni, de ne nehéz úgy, hogy nyélen forog elöl egy belga válogatott. Itt már tudtam, hogy elúszott egy szenzációs eredmény. Végül egy nagyobb sorral értem célba, sikerült befejeznem a versenyt, de tudom, hogy ennél jóval több volt bennem. Mondhatnám, hogy mi lett volna ha, de felesleges, most így alakult. Örülök, hogy be tudtam fejezni egy újabb Világbajnokságot.
Bikemag: Mi, nézők is örültünk, amíg nem következett be a bukás, soha nem láttalak ilyen jól menni, úgy tűnik, fekszik neked, ha magas a kihívás szintje. Mondhatjuk, hogy mindent úgy csináltál, ahogy tervezted? Volt egyáltalán előtte terv?
Kusztor Péter: Mivel tudtam, hogy szél lesz, és keskeny az út, ezért nagyon fontos volt elöl menni. Az volt a taktika, hogy teszem a kereket a mezőnyben, és megpróbálok elcsípni egy remek helyet. Majdnem.
Bikemag: Hülye kérdés: utólag csináltál volna bármit másképpen?
Kusztor Péter: Minden jól ment, csak a bukás…
Bikemag: Tudtál-e kapcsolatokat építeni a vb-n, kikkel kerültél verseny előtt, után érintkezésbe, kik gratuláltak, szóba került-e valami jobb csapat, előrelépési lehetőség?
Kusztor Péter: Találkoztam sok ismerőssel, de nem sok kapcsolatot tudtam itt építeni. Nico Mattan segített edzésen a stéherben, vele beszélgettem, adott egy névjegykártyát. Nagyon kedves fickó.
Bikemag: Formálódik egy új svájci ProTour-csapat, akivel jó kapcsolatokat ápol az Atlas, azzal mi a helyzet?
Kusztor Péter: Nagyon úgy tűnik, nem fog menni, semmi reakció és már négy csapattársam került oda. Az Atlasban továbbra is van lehetőség versenyezni, de még várok, hátha jön jobb lehetőség, kézzel foghatót nem tudok mondani.
Bikemag: Végszóként, mi jut eszedbe a vb-ről először?
Kusztor Péter: Igazából nem tudok konkrétumot. Jó volt elöl bringázni, nem szóltak be, nem toltak ki, remek érzés volt. Persze jó dolog a nagy Contadorral, Wigginsszel… stb. versenyezni, de ilyenkor nem gondolok úgy rájuk, ők is azért jöttek, amiért én. Minél jobb helyen érkezni, jó persze nem mindenkinek ez a célja, lásd Cavendish, aki most dolgozott a csapatért.
Bikemag: Esetleg üzensz valamit az olvasóknak, sokan szurkoltak…
Kusztor Péter: Köszönöm mindenkinek a szurkolást, és gratulációt!
Pár kiegészítés még Kuszti blogjában: http://www.kusztorpeter.com/vb_2012
