Hazánk egyetlen UCI (MTB) bírónőjével, Tam Csillával beszélgettünk, akit nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy egy mountain bike világkupa főbírója lehet.
Erről és egyéb bírói témákról beszélgettünk vele. Csilla 2003. óta UCI versenybíró. Magyar versenyeken is rendszeresen találkozhatunk vele és több bírói képzést is szervezett már itthon.
Bikemag: Úgy tudjuk, meghívást kaptál az UCI-hoz egy svájci szemináriumra. Elmesélnéd, hogy ez pontosan miről szól és hogy kerültél képbe?
Tam Csilla: Először is köszönöm az érdeklődést! Valóban 2015. januárjában részt veszek az UCI MTB versenybírói és egyben tréneri szemináriumán Genfben. A UCI rendszeresen (évente) szervez bírói összejöveteleket, ahová nem mindig és nem minden UCI bírót hívnak meg. (Az ő anyagi lehetőségeik is végesek, így minden évben a legnagyobb versenyek főbíróit hívják meg, illetve még néhány bírót. Összesen kb. 15-20 főt a világ minden tájáról). Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig kevés kivétellel szinte mindig ott lehettem.
A 2015-ös találkozónak két különlegessége lesz:
– ezúttal nem csak a versenybírók hivatalosak, hanem a Világkupák szervezői is,
– a programban szerepel még az új MTB versenybírói tréning guide bemutatása. Ezen, mint nemzeti bírói tréner veszek részt. (UCI által is nyilvántartott nemzeti bíróképzést csak UCI engedéllyel végezhet az erre akkreditált UCI bíró.)
Bikemag: Melyik világkupának leszel a főbírója és hogy sikerült ezt elérned?
Tam Csilla: A 2015-ös szezon harmadik XCO Világkupájának leszek a főbírója Németországban (Albstadt), ami igen nagy megtiszteltetés számomra és bizonyítja, hogy az elmúlt 10 év kitartó munkája nem volt hiábavaló. Az UCI a szaktudáson kívűl nagy figyelmet fordít az emberre és az emberi értékekre. Egy bírónak nem elég a szabályzatot tudni, mert az tanulható, hanem fontos, hogy rendelkezzen a munka elvégzéséhez szükséges személyes tulajdonságokkal. Ilyenek pl: diplomáciai, menedzsment és kommunikációs készség, tapintat, empátia, karizma és még sorolhatnám.
Bikemag: Kanyarodjunk vissza egy kicsit a múltba. Mi vezényel egy nőt, hogy kerékpárversenyeken bíró legyen?
Tam Csilla: Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak néhányszor. Arra jutottam, hogy valószínűleg a sors keze van benne. Szekszárdi lányként két fontos esemény határozta meg a gyerekkoromat. Olyan rendezvények ezek, melyekről nem lehetett lemaradni: a Szekszárdi Szüreti Fesztivál és a Gemenc Kupa (ha sok pénzem lenne, biztosan szponzorálnám, hogy újra igazi nagy nemzetközi verseny lehessen…)
Tehát tulajdonképpen először a klasszikus országúti kerékpársportba lettem szerelmes. A ’90-es évek elején 3 évig külföldön (Franciaországban és Belgiumban) folytattam tanulmányaimat. Visszatérve tolmácsoltam a Gemenc kupán résztvevő francia csapatoknak, illetve volt szerencsém a szekszárdi csapatot (Schneider Konrád vezetésével) egy francia versenyre kísérni. Nagyon szórakoztató és tanulságos volt a csapatautóból követni a versenyt.
A véletlenek folytatódtak: jött a megkeresés a Tour de Hongrie szervezőbizottságától, akiknek épp egy francia tolmácsra volt szükségük, hogy felvegyék a kapcsolatot az ASO-val (Tour de France szervezőbizottsága). Ismét nagyon szerencsésnek mondhattam magam, hogy éppen én kerültem akkor Eisenkrammer Karcsi útjába. Elmondhatatlanul nagy élmény volt a TDF akkori főszervezőjének Jean-Marie Leblanc-nak tolmácsolni. Végtelenül intelligens és nyugodt emberként ismertem meg őt.
Végül, de nem utolsó sorban az tette fel az i-re a pontot, hogy megismertem a férjem, Molnár Dénest, aki az akkori (a 2000-es évek elején) egyik legsikeresebb MTB csapat, a TREK vezetője és edzője volt. Abban az időben én minden szombaton dolgoztam (egy kereskedelmi cégnél vezetőként), ő pedig minden vasárnap versenyre ment. Ezért, hogy együtt is legyünk és jó levegőn is legyek, vele tartottam. Bevallom, eleinte borzasztó volt, mert senkit nem ismertem és unatkoztam. Erre mondták: “tedd magad hasznossá, legyél bíró!” … hát valahogy így kezdődött.
Akkor Cser László tartotta a bíróképzést. Kb. két év múlva jött a megkeresés a Szövetség részéről, hogy az UCI szervez nemzetközi bíróképzést, francia nyelven Svájcban. Rám gondoltak, mivel jól beszélek franciául. Erkölcsileg támogatnak, de anyagilag nem tudnak. Én pedig, aki szereti a kihívásokat és az utazásokat (idegenforgalmi közgazdász vagyok egyébként), igent mondtam… Mentem, láttam és győztem. Azóta pedig kitartóan dolgozok és tanulok. Nagyon megszerettem az MTB sport minden szakágát, de nem felejtem el, hogy hol kezdődött a kerékpáros “karrierem”.
Bikemag: Sok esetben ütközőpont vagytok a rendezők és a résztvevők (a gyerekek szülei) között. Hogy viseled ezt?
Tam Csilla: A versenybíróknak nehéz, érdekes és kihívásokkal teli munkájuk is van egyben, hiszen rengeteg különböző emberrel kell kapcsolatot teremteniük, dolgozniuk (rendezők, versenyzők, team menedzserek, a sajtó képviselői, stb.), akiknek különböző, olykor jócskán eltérő érdekeik vannak.
Ezért egy bírónak nagy szüksége van a jól fejlett kapcsolatteremtő és diplomáciai készségekre, melyek lehetővé teszik, hogy a véleménykülönbségeket és problémákat, elsimítsa. Én személy szerint nagyon szeretem az efféle kihívásokat, mert – szerencsére általában – sikerül mindenki számára elfogadhatóan eldöntenem/lezárnom a nézeteltéréseket. Talán ezt látták meg bennem anno a vizsgáztatók az UCI-ban.
Bikemag: Milyennek látod a hazai viszonyokat, mi az, amiben fejlődni, “nyugatiasodni” kellene a rendszernek és a bíróknak?
Tam Csilla: A hazai MTB versenyek színvonalával kapcsolatban nincs szégyelni valónk, hiszen teljes mértékben megfelelnek a nagy nemzetközi átlagnak. Világszerte vannak jobb, de vannak rosszabb versenyek is.
Amely témákban a magyar rendszernek fejlődni kellene, azok véleményem szerint a következők:
– kommunikáció (időben, érthetően és nemzetközi versenyek esetében angolul is),
– a szezon megfelelő és időbeni előkészítése (licencek, versenynaptár, kupasorozatok kiírása, pontozás…),
– nevezési rendszer (a Szövetség által kiírt versenyek esetében én ezt egységesíteném),
– ezáltal az eredmények összesítése is gyorsabb lenne,
– valamint a következő versenyen így a beszólítás végre pontos lehetne (mert ez bizony a listáktól függ),
– utánpótlás nevelés és megmérettetés,
+ a nagy vágyam a szakágak közötti béke és egymás elismerése, mert egyik a másikra épülhet. Minden szereplőnek feladata és felelőssége ez! Én hiszem, hogy működhet.
Ami az MTB versenybírókat illeti 2014-től a kezdeményezésemre bevezettük a különböző nemzeti bírói szinteket, ami elvárás is az UCI részéről. Így 5 különböző szint létezik: (regionális «C», nemzeti «B», nemzeti «A», nemzeti «Elit» és az UCI bíró). A rendszeres továbbképzés és az utánpótlás képzés a bírók esetében is nagyon fontos. Az elméleti oktatás mellett a gyakorlati az igazán hasznos, mert a versenyeken tanulunk és fejlődünk leginkább. Ehhez kellenek a színvonalas versenyek és mezőny!
Bikemag: Egyáltalán hány (aktív) hazai bíró van?
Tam Csilla: Jelenleg 15 aktív MTB bíró van Magyarországon.
Bikemag: Erre a januári svájci szemináriumra meghívást kaptak a világkupák rendezői is és a programtervből azt látom, hogy lehetőség van velük beszélgetni. Hazai viszonylatban is szükségesnek ítélnél egy ilyen találkozót, ahol a bírók és a rendezők előre átbeszélhetnék a “részleteket”?
Tam Csilla: Feltétlenül! (Már egy ideje szorgalmazom.) A megfelelő és célzott kommunikáció mindennél fontosabb!
Lényeges, hogy a szervezők és a sportolók is tisztában legyenek a szabályzattal és azzal, hogy versenybírókat nem kritizálni mennek egy-egy versenyre, hanem segíteni/tanácsot adni. Egy hajóban evezünk, mindenkinek az a célja, hogy jól előkészített, sportszerű és sikeres versenyek jellemezzék a szezont.
Ne felejtsük el, hogyha nemzetközi versenyeket is szervezünk – amire remélhetőleg egyre több külföldi versenyző érezik -, akkor a hírünket viszik a világba.
Cél, hogy szép emlékekkel távozzanak hazánkból. (Itt most az idegenforgalmi közgazdász szólt belőlem.)
Bikemag: Reméljük erre is sor kerülhet majd és előbbre tudjuk vinni a sportunkat! Köszönöm, hogy időt szakítottál a riportra és további sok sikert kívánunk!
Tam Csilla: Én köszönöm a lehetőséget és ezúton kívánok békés, boldog ünnepeket és sikeres újévet!
.
