Ketten együtt 104 kilót nyomtuk. Hiába, ilyen amikor 34 kilós a bringa 🙂 Na jó, nem! A fatbike egy külön kategória, és lassan olyan leszek tőle mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Építenék egy könnyűt. Nem-nem, egy trail bringa kell. De ez az. Mivan?
Mikor tavaly nyáron mentem fél órát egy fatbike nyergében, már tudtam, hogy ez egy érdekes dolog lesz. Talán a nagyon komoly s-pedelec elektromos kerékpárok megjelenése volt annyira extrémen más érzés a bringázásban, mint amilyen bármilyen montiról fatbike-ra ülni. Pedig ez is monti. Csak merőben más mint amit a szemünk megszokott.
A Tusker váza annyi anyagot tartalmaz, amiből két XC bringa kijönne. Alapanyaga 7005-ös alumínium és nagyjából 2600 grammot nyom. Ez nem kevés, hiszen ennyiből ma 140-et mozgó össztelós aluvázakat is ki tudnak hozni. De itt nagyon masszívnak kell lennie és az is lett. Viszont nem lehet mondani, hogy elgagyizták volna!
Belső kábelvezetést alkalmaztak, a hegesztések teljesen patent kivitelezésűek, de ami sokkal érdekesebb az a hátsó papucskialakítás. Nem nagyon emlékszem hogy bármelyik tömeggyártó ilyen igényes kivitelű csúszópapuccsal látta volna el a vázát. Ez két oldalról is örömteli. Egyrészt aki singlespeed azaz egysebességes fatbike-ot szeretne építeni, annak nem kell láncfeszítővel vacakolnia, ami mondjuk ki: nem túl szép megoldás. A másik a láncvillahossz állítási lehetőség. Ugyanis ezzel a hátsó kerék helyzetét változtatod, amivel a tengelytáv is változik. Ha olyan úton tekersz vele ahol várhatóan sok lesz a szűk csikicsuki, akkor rövidre veszed, ha pedig gyorsan akarsz menni, akkor kitolod egészen hátra.
Érdekes megoldás a tárcsafék konzol is, amit az óriási papucstávolság miatt a támvillán belülre kell helyezni, illetve együtt mozgathatónak kell lennie a kerékkel, hiszen ha állítod a tengelytávot, akkor máshová kerül a féknyereg is.
A karbon villa sem egyszerű méretű, de muszáj is annak lennie hiszen a 26×4.25”-os H-Billie gumiknak el kell férnie benne. Fura módon semmilyen rugalmasságot nem éreztem rajta, pedig a kerék giroszkóp hatása is jelentős, a súlyról nem beszélve. No meg kímélő üzemmód sem volt!
SRAM XO1 szettel volt szerelve a Tusker, ami 1×11 sebességes rendszer. Bőven elég volt mindenhová, mivel elöl 30-as lánckerékkel volt ellátva az E13 TRS+ hajtómű. Nem mellékesen jól néz ki ez a szett, meg szerethető a működése. Erős, darabos (sramos), illik a ducigumis gépekhez, de azért pontos, hiszen felső kategóriás cucc. Ugyanez vonatkozik a SRAM Guide fékekre is, bár már leírni sem merem, hogy egy Shimano XT mennyivel erősebb, és szebben működő.
A kokpit alkatrészek a Race Face-től érkeznek, de ahogy a bringa többi része, úgy ez is személyre szabható a ROSE webshopjában. A Turbine stucni és hajtómű már az új 35 mm-es befogójú, komoly merevsége van, és kinézetre is jobban passzol a Tuskerhez. A nyeregcső Easton EA70-es alu modell. Ergon nyergen sem ültem még, de a fatbike-ra rakott SRX-30-as modell nagyon kényelmes volt. Nekem. Ezt mindig ki kell hangsúlyozni, mert lehet hogy a te fenék formádhoz borzalmas lesz. Ez akkor derül ki amikor 2-3 órát ülsz rajta.
A kerékszett külön világ a dagibringáknál, hiszen ez a lelkük, ami miatt kitalálták őket. A ROSE saját gyártású kerekeket rakott a Tuskerbe. Középen ki van furkálva a súlycsökkentés miatt. Elöl 150×12 mm-es aggyal, hátul 170×12-essel. Nagyon merevek, de azért súlyuk is van. Akárcsak a gumiknak. A Vee Tire H-Billy úszógumik darabonként 1263 grammot nyomnak 4.25”-os méretben.
Ha valaki nekem egyszer azt mondja, vidáman fogok készülődni egy három órás bringázásra miközben ömlik kint az eső és igazán meleg sincsen, akkor szimplán hülyének nézem. A fetbájkozás azonban teljesen más műfaj. Nagyon kíváncsi voltam milyen sárban, ha már hóban nem sikerült kipróbálni. Egyszerűen döbbenetes volt. Mindenhol. A zúzottköves ösvény mintha aszfalttá változott volna. Nincsen az a 160 mm-t mozgó enduro bringa, ami ilyen simává varázsolná. Aki ismeri a Pilist több napos eső után, az tudja hogy két dolgot nem tudsz ilyenkor: fékezni, és tekerni. Na a Tuskerrel egyik sem volt gond. Egyszer sem ragadt be a kerék, nem tudott összegyűlni annyi sár a lánc, vagy támvilláknál, hogy eltömje.
A fékerő pedig döbbenetes volt. Amikor folyik a sár veled együtt lefelé az ösvényen és te közben komoly fékerőt tudsz átvinni a talajra az első keréken, az eléggé szürreális, pedig az elmúlt 20 évben nagyon sok montival mentem. Most így hirtelen nem tudom megmondani hányszorosa a 2.2”-os gumihoz képest a 4.25”-os tapadása, de sokszorosa. Éppen ebben rejlik a veszélye is a fatbike-nak. Egészen extrém mértékig fékezhető, kanyarodni is durván lehet vele még a legcsúszósabb sárban is. Viszont amikor eléred a tapadás határát, akkor komoly kerékpárkezelési tudásra lesz szükséged, hogy ne ess baromi nagyot, mivel ilyenkor már sokkal gyorsabban haladsz mint a régi montiddal, és hirtelen szűnik meg a tapadás. A kérdés, hogy idáig el mersz-e jutni.
Sokan azt gondolják hogy a fatbike lassú. Ez így nem igaz. Ok, a kerekeket fel kell gyorsítani, ami nehezebb a súlya miatt, de általában nem XCO versenyzésre veszik az emberek, csak úgy örömbringázni pedig kevésbé számít. Aszfaltra persze ne menj, hiszen 2 bar, vagy az alatti nyomással fogod használni. Ott letapad mint a dragster a ragasztós pályán. Olyannyira nem lassú, hogy a Pilis-tetőről lefelé vezető szerpentinen 52 km/h-s tempót sikerült elérni, pedig az elég köves. Eddig egyik tesztbringával sem mentem ilyen gyorsan lefelé. Mindezt merev vázzal és villával.
Azért túl szép volna, ha csak előnyei lennének. Kezdjük a legmarkánsabb különbséggel egy hagyományos montihoz képest: a kerekekkel. Sajnos itt hatványozottan igaz, hogy minél könnyebb legyen. A Vee Tire helyett válaszd a konfigurátorban a Schwalbe Jumbo Jim-et, ami 273 grammal könnyebb darabonként. Ez drasztikus változást fog okozni. Nagyobb tempónál finoman változtatni a menetirányon így elég nehéz. Megszokható, de nem ideális. Főleg a döntögetésnél érezhető ez, amikor a nagy perdületű kerék felállító nyomatékát le kell győznöd. A másik a brutál széles támvilla kialakítása. Kicsit túltolták a tervezők a szélesítést és a merevítő híd után még szélesítettek rajta kicsit, full feleslegesen. Ellenben így beleért a vádlim. Ez zavaró volt.
Zárszóként a kérdés. Vennék-e ilyet? 600 000 Forintért sok mindent lehet venni. Sokáig kerestem a „mindenre egyet” kerékpárt. Ilyen persze nem létezik, de a Tusker áll a legközelebb hozzá. Aki merev vázon szocializálódott, mint én is 1993 után, annak nagyon nagy feeling lesz. Egy 130 mm-t mozgó össztelóssal teljesen partiban van, sőt gyorsabb tudok vele lenni, ha azonos súlyban lévőhöz hasonlítom. Szóval venném. Némi felárért kattintanék bele DT-Swiss BR2250-es kerékszettet, meg Jumbo Jim gumikat, és hajrá. Ha leviszed 12 kiló alá a súlyát, akkor nagyon kemény gép áll össze belőle.
InfoBox:
Forgalmazó: ROSE Bikes Hungary
Elérhetőség: www.rosebikes.hu
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 6 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Vázméretek: M és L
Ajánlott fogyasztói ár: 2.050 EUR (1.294 EUR-tól)
Súly: 13,9 kg
Geometria:
Műszaki adatok:
Váz: 7005-ös alumínium
Villa: The Tusker karbon
Hátsó váltó: SRAM X01 Carbon
Váltókar: SRAM X01
Fékek: SRAM Guide R
Hajtómű: E13 TRS+ 30T
Fogaskoszorú: SRAM XG 1195 10-42T
Kerekek: ROSE Fatbike 26”
Külsők: Vee Tire H-Billie 26×4.25”
Kormány: Race Face Turbine 35 mm
Kormányszár: Race Face Turbine 35 mm
Nyeregcső: Easton EA70 Zero
Nyereg: Ergon SRX-30 Súly: 13,9 kg
Geometria: