A hét végén megrendezendő Ronde van Vlaanderen országúti kerékpárverseny egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek. A versenyt minden év áprilisában rendezik meg, és része az UCI World Tournak. A verseny rajtja sokáig Gentben volt, de manapság már Brügge környékéről indulnak a versenyzők, a cél pedig Oudenaarde. Az útvonal során 16 emelkedőt kell megmászni, amelyeknek nagy része kockaköves és igen meredek.
Az első világháború előtt még nem volt megengedett a külső segítség, így a tartalékszingót a versenyzők a mezre tekerték.
A Ronde van Vlaanderen, azaz a Flamand Körverseny ötlete 1913-ban Karel Van Wijnendaele, a Sportwereld sportnapilap társalapítójának fejében fogant meg, célja a Tour de France mintájára a kiadvány népszerűsítése volt. Egészen a második világháborúig egy napon rendezték az olasz Milánó-San Remo klasszikus tavaszi szezonnyitó versennyel, annak egyfajta észak-európai változataként. Népszerűsége ebben a korszakban elmaradt a „nagy testvérétől”, a neves versenyzők inkább a melegebb éghajlatú tengerparti üdülőhelyhez igyekeztek.
A háborút követő évek lökést adott a Ronde népszerűségének az UCI a Pro Tour előfutáraként számon tartott Challenge Desgrange-Colombo versenysorozat részévé tette, így minden nagy versenyzőnek illett a Flamand „körön” megjelenni. Olyan nagy nevek győzedelmeskedtek, mint a belga Achiel Buysse, Eric Leman, Eddy Merckx és Johan Museeuw, illetve az olasz Fiorenzo Magni – ráadásul mind három győzelmet zsebelhetett be.
A fiatal Eddy Merckx 1969-ben útban a győzelem felé.
A Ronde van Vlaanderen flamand verseny. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Belgium kétnyelvű ország, a francia ajkú délieknek már ezt megelőzőleg volt neves versenyük, a Liege–Bastogne–Liege. A Ronde kihívást jelentett a gazdagabb, tőkeerősebb versenyszervezőkkel szemben, ezzel erősítve a flamand nemzettudatot az északi lakosságban. Az alapító 15 gyermekes szegény családban nevelkedett, lenszövőként kezdte, majd kalandos és egyben szerencsés körülményeknek köszönhetően vágott bele a sportújság bizniszbe. A lenfeldolgozás jól jellemezte az akkori flamand ajkú belga lakosság fő kenyérkeresetét: az északiak közül sokan éheztek, a kerékpársport kitörést jelentett az általános nyomorból a két világháború között.
A napilap a flamand emberekhez szólt, az északiak sportéletét követte. A Ronde ötlete is ebből fakadt: Karel Van Wijnendaele már az első verseny útvonalát úgy alakította, hogy lehetőleg minden várost érintsen, amely szerepet játszott a flamand belga nép függetlenségének megteremtésében. Az első befutó a Mariakerke velodrómban volt, amely Gent külvárosában található. Az 330 km-es (!) útvonal főbb állomásai Saint-Niklaas, Aalst, Oudenaarde, Kortrijk, Veurne, Ostend, Torhout, Roeselare és Bruges volt. 27 versenyző ért célba a genti fapályán, a győztes a 25 éves Paul Deman volt, aki két évvel azelőtt a Bordeaux-Párizs versenyen is első volt.
Paul Deman az első győztes, mellesleg katonai felderítő...
Deman története is megér egy misét: az első világháborúban kerékpáros felderítő volt, német fogságba került, kis híján ki is végezték, de megszökött, és mint ahogy egy klasszis versenykerékpároshoz illik, szökése a semleges Hollandiáig kitartott. A legendás Ronde győzelem után 1920-ban még a Párizs-Roubaix-n, majd 23-ban a Párizs-Tours-on is első tudott lenni.
A második Flamand „körön” már 47-en indultak, de a későbbiekben gondot jelentett, hogy egy ilyen volumenű verseny megrendezéséhez már nem volt elegendő a sportnapilap tőkéje és szakértelme. A harmincas években a flamand nacionalizmus jegyében sikerült társakat szerezni a szervezéshez, a mezőny tartósan 100 felett volt, motorosok és autók kísérték a kerekeseket, és a győztes a svájci Henri Suter kivételével a helyi versenyzők közül került ki. Miután az UCI a versenyt besorolta a Challenge Desgrange-Colombo sorozatba, sokkal több volt a neves külföldi induló, ennek ellenére a flamand belgák a mai napig a magukénak érzik, így a győzelmek döntő része még mindig az ő nevükhöz fűződik.
Ahogy a verseny mezőnye egyre nagyobb lett, megjelentek a kísérőautók is.
Mint tudjuk, a győzelemhez a helyismeret sem árt: aki megszokta a rövid, de rettentően meredek kockaköves emelkedőket, az ún. Muurokat, illetve ismeri a keskeny utak szövevényes hálózatát, az kétségtelenül gyorsabban halad, mint az idegen. És akkor még nem is említettük a gyakran tomboló széllökéseket, a rossz időjárást, amely a Ronde-ot igen gyakran jellemzi. No de ugorjunk vissza a versenytörténet korai szakaszaihoz!
A második világháború előtt – a Tour de France mintájára – a Ronde is külső segítség nélküli volt, azaz minden meghibásodást magának a versenyzőnek kellett megoldani. A korabeli képeken látható, hogy a „porfelhőlovagok” meze körül nyolcas alakban feszültek a tartalékszingók, a vázon pumpa, a nyereg mögött pedig szerszámtáska. Érdemes megjegyezni, hogy az akkori szingók közel fél kilót nyomtak, így mindent összeadva komoly súlyt kellett felcipelni a Muur-ök 20-25%-os kaptatóin. Éppen ezért normális üzemmód volt a kerékpártolás. A 30-as évek második felében már megengedett lett a segítség elfogadása: az esőkabátot már nem kellett zsebükben cipelni, hanem szükség esetén kérhették a kísérőautóból. Kerékcsere még nem, de a váz-, villa- vagy kormánytörés esetén a kerékpárcsere lehetséges volt. Érdekes szabályok mai szemmel!
A második világháborúban a legtöbb kerékpárverseny szünetelt, de nem a Ronde! A német megszállást követően is megrendezték, ezzel felmerült a kollaboráció gyanúja. Ráadásul a háborús években egyenesen a náci katonák biztosították az utakat. Ennek hátterében az állt, hogy 1939-ben a legnagyobb flamand belga napilap, a Het Nieuwsblad bekebelezte Van Wijnendaele Sportwereldjét, így az irányítás is kicsúszott az alapító kezéből. Habár versenyét a nácibérencek folytatták, ő maga brit ejtőernyősöket rejtegetett csűrjében, így a háború után a belga kerékpáros szövetség úgy döntött, hogy érdemei miatt folytathatja kompromittált belga körversenyének rendezését.
Mindazonáltal a rivális Hel Volk napilap 1945-ben indított egy hasonló flamand belga területen megrendezett versenyt Omloop van Vlaanderen néven. Van Wijnendaele tiltakozott a „névlopás” miatt (az omloop szinonimája a ronde-nak), így az új versenyt átkeresztelték Omloop Het Volkra. A két verseny a mai napig rivális maradt, mindkettő népszerű, de az eredeti „ronde” azért sikeresen megtartotta elsőségét.
A Muur-Kapelmuur lábánál ezrek kísérik figyelemmel a csatát...
A népszerűséggel kapcsolatos, hogy kevés olyan hely van a világon, ahol ennyi ember áll és szurkol az utak mentén. Már a 60-as években félmillióra volt tehető a közönségszám, az egyik tudósító már akkor megjegyezte, hogy az utolsó 100 km-en nem látott néző nélküli útszakaszt. Elbeszélése szerint a közönség által alkotott fal egy tengeri hullámalagútra emlékeztette. Mára a nézőszám már ennek duplája, nem beszélve a televíziós közvetítéstől, amely Belgiumban felér egy Forma 1 futaméval, 4-5 szakkommentátorral, több helyszínnel, riportokkal, érdekességekkel. Természetesen az utóbbi két évtizedben világméretűvé duzzadt a nézőtábor, köszönettel az Eurosport és más csatornák élő közvetítésének.
Mint ahogy a bevezetőben szerepelt, a kezdetekben Gent adott otthont a versenynek. Később a szervezőség változásával St-Niklaas, majd 1998-tól Brügge vette át a stafétabotot. A cél sok helyen volt már, 1973-tól 2010-ig az apró észak-flamand település, Meerbeke jelentette célt. 2011-ben Oudenaarde írt alá egy kétéves szerződést a szervezőkkel, így idén ott végződik a Flamand kör. Ezzel sajnos az egyik legmeghatározóbb emelkedő, a Muur-Kapelmuur kimarad. Ezzel akkor el is érkeztünk a versenyútvonalhoz, amelynek döntő momentumai a meredek, kockaköves kaptatók.
Melyik kerékpárrajongó ne ismerné fel a Muur-Kapelmuur tetején álló kápolna látványát, ahogy valamely legendás versenyző óriási tempóban, nyeregből kiállva megkerüli az aprócska kegyhelyet. További ilyen látványosság a rendkívül meredek Koppenberg, ahol még az autók sem tudnak mindig feljutni. Az ún. falak kiváló lehetőséget nyújtanak a támadásra, szökésekre, amelyből a Ronde-on általában nincs is hiány. Ahogy a Párizs-Roubain-n, itt is ritka a mezőnybefutó: a 16 kaptató megteszi hatását. Lássuk ezeket sorjában!
Ha a Koppenbergen bukás van, mindenkinek fel kell tolni a kerékpárt.
- 1 Taaienberg 115.2 kilométernél; 530 méter hossz; 6,6% meredekség, max. 10%; kockakő 1200 m
- 2 Eikenberg 121.6 kilométernél; 1300 méter hossz; 6,2% meredekség, max. 10%; kockakő 1200 m
- 3 Molenberg 135.7 kilométernél; 463 méter hossz; 7% meredekség, max. 14,2%; kockakő 300 m
- 4 Rekelberg 149.6 kilométernél; 800 méter hossz; 4% meredekség, max. 9%
- 5 Berendries 153.6 kilométernél; 940 méter hossz; 7% meredekség,max. 12,3%
- 6 Valkenberg 158.8 kilométernél; 540 méter hossz; 8,1% meredekség, max. 12,8%
- 7 Oude-Kwaremont 181.4 kilométernél; 2200 méter hossz; 4% meredekség, max. 11,6%; kockakő 1500 m
- 8 Paterberg 184.9 kilométernél; 360 méter hossz; 12,9% meredekség, max. 20,3%; kockakő 360 m
- 9 Koppenberg 191.6 kilométernél; 600 méter hossz; 11,6% meredekség, max. 22%; kockakő 600 m
- 10 Steenbeekdries 196.9 kilométernél; 700 méter hossz; 5,3% meredekség, max. 6,7%
- 11 Kruisberg/Hotond 209.2 kilométernél; 2500 méter hossz; 5% meredekség, max. 9%
- 12 Oude Kwaremont 219.1 kilométernél; 2200 méter hossz; 4% meredekség, max. 11,6%; kockakő 1500 m
- 13 Paterberg 222.5 kilométernél; 360 méter hossz; 12,9% meredekség, max. 20,3%; kockakő 360 m
- 14 Hoogberg/Hotond 229.5 kilométernél; 3000 méter hossz; 3,5% meredekség, max. 8%
- 15 Oude Kwaremont 239.3 kilométernél; 2200 méter hossz; 4% meredekség, max. 11,6%; kockakő 1500 m
- 16 Paterberg 242.7 kilométernél; 360 méter hossz; 12,9% meredekség, max. 20,3%; kockakő 360 m
Sajnos az új befutó helyszínével, Oudenaarde városával kötött kétéves szerződés miatt az idei útvonal nem a hagyományok szerint lett kijelölve, így kimarad az ikonikus Muur van Geraardsbergen, azaz a kápolnájáról híres Kapelmuur. Hiányozni fog, továbbá érdekesen befolyásolhatja a verseny kimenetelét, hogy az utolsó “fal”, a Paterberg után még bő 13 km-t sík úton tesznek meg a versenyzők az Oudenaarde-ben lévő célig. Ráadásul a Kapelmuur hosszabb volt, mint Paterberg: közel 1 km-en keresztül kínozta a megfáradt versenyzőt, rövid szakaszon 20% feletti meredekséggel.
Egyes versenyzők, mint a kétszeres győztes Stijn Devolder egyenesen a verseny megtépázásának tartják az útvonal-változtatást, mások, mint az ugyancsak legendás, háromszoros győztes Johan Museeuw szerint így is bőven marad versenyzőt próbára tevő nehézség a 2012-es Ronde-ban. A tavalyi győztes Nick Nuyens pedig egyenes osztja a szervezők véleményét, miszerint az új befutó megkönnyíti a nézők számára az útvonal megközelítését, és remélhetőleg érdekes taktikai csatát hoz.
Küzdelem a meredek kockaköveken...
Még egy kanyar, és jön az emelkedő végét jelentő kápolna... sajnos idén a Kapelmuur nem képezi az útvonal részét
Az új útvonal a Muur-Kapelmuur nélkül, Oudenaarde-i befutóval
Versenyzői szemmel
De hogyan jellemzi a verseny modern kori specialistája Peter Van Petegem az emelkedőket? Íme egy néhány interjúrészlet:
– Molenberg: Minden versenyző elsőként akarja megkezdeni a Molenberget, óriási verseny van azért, hogy a csapatok az esélyeseket a mezőny élére hozzák. A nagy csata így már a hegy lába előtt megkezdődik, a hegyen csak tovább fokozódik. Ha egy esélyes a mezőny közepén ragad, lassabban tud feljutni, a lemaradást pedig csak igen nagy erőfeszítéssel lehet behozni – már ha nem fúj ezután oldalszél, mert akkor egyenesen lehetetlen a feladat. Ha a mezőnyben valaki elesik, a többiek kénytelenek leszállni, és tolni felfelé a masinát. Ennek ellenére a Molenberg csak egy próbatétel, a verseny még nem itt dől el.
– Oude Kwaremont: Itt is kész verseny folyik a hegy lábához érésért, aki kimarad, az lemarad. Nagyon ideges, könyöklős a küzdelem, aki nem bírja a test-test elleni küzdelmet, annak győzelmi esélye már ezen emelkedőn elszállhat. Itt már mindig van egy-egy döntő jelentőségű támadás, amelyből nem érdemes kimaradni.
– Paterberg: Edzések során simán fel lehet menni a leaszfaltozott vízelvezető vájatban, de a versenyen itt a nézők állnak, tehát csak a kockaköves rész szabad. Emiatt az emelkedő sokkal nehezebb, sokkal több erő kell leküzdéséhez.
– Koppenberg: Régebben oly nagy volt a kockakövek közötti hézag, hogy a kerékpár kereke sokszor el is akadt benne, a versenyző felborult és ez láncreakciót indított el a mezőnyben. Ha ez a mezőny elején történt, akkor mindenkinek fel kellett tolni a kerékpárt, mivel nyeregben elindulni a meredekség miatt nem lehet. 2006 óta, amikor a kockaköveket újrarakták, már nincsenek akkor a rések, de ha a kő nedves, akkor még mindig gyakori a tömeges bukás. Az emelkedő inkább látványos, mint sorsdöntő.
– Taainberg: Még távolról sincs itt vége a versenynek, így aki itt szökik meg, pár heggyel odébb még beérhető. Így járt Laurent Jalabert is: szökése mindössze a Berendiesig tartott, ott már nem bírta szusszal. A tanulság, hogy a Ronde-hoz az erő mellett taktika, türelem és megfontoltság is szükséges.
– Eikenberg: A verseny végén az egyik sorsdöntő kaptató, amelyet sajnos nem minden évben iktatnak be. Szerintem az Eikenbergnek mindig ott a helye, valódi vízválasztó a nehéz kockaköves felületével. A Ronde legyen egy olyan verseny, amelyet kockaköves és nem egy aszfaltos emelkedő dönt el.
– Leberg: 200 km megtétele után 2 km kockakő döntő lehet, tehát itt már az első 10-ben kell lenni ahhoz, hogy valaki győztesként kerüljön ki. Itt kezdődik az igazi verseny!
Van Petegem és Fletcha küzdelme
Győztesek:
1913 Paul Deman (BEL)
1914 Marcel Buysse (BEL)
1915 elmaradt
1916 elmaradt
1917 elmaradt
1918 elmaradt
1919 Henri van Lerberghe (BEL)
1920 Jules Van Hevel (BEL)
1921 René Vermandel (BEL)
1922 Léon De Vos (BEL)
1923 Heiri Suter (SUI)
1924 Gérard Debaets (BEL)
1925 Julien Delbecque (BEL)
1926 Denis Verschueren (BEL)
1927 Gérard Debaets (BEL)
1928 Jan Mertens (BEL)
1929 Jef Dervaes (BEL)
1930 Frans Bonduel (BEL)
1931 Romain Gijssels (BEL)
1932 Romain Gijssels (BEL)
1933 Alfons Schepers (BEL)
1934 Gaston Rebry (BEL)
1935 Louis Duerloo (BEL)
1936 Louis Hardiquest (BEL)
1937 Michel D’Hooghe (BEL)
1938 Edgard de Caluwé (BEL)
1939 Karel Kaers (BEL)
1940 Achiel Buysse (BEL)
1941 Achiel Buysse (BEL)
1942 Briek Schotte (BEL)
1943 Achiel Buysse (BEL)
1944 Rik Van Steenbergen (BEL)
1945 Sylvain Grysolle (BEL)
1946 Rik Van Steenbergen (BEL)
1947 Emiel Faignaert (BEL)
1948 Briek Schotte (BEL)
1949 Fiorenzo Magni (ITA)
1950 Fiorenzo Magni (ITA)
1951 Fiorenzo Magni (ITA)
1952 Roger Decock (BEL)
1953 Wim van Est (NED)
1954 Raymond Impanis (BEL)
1955 Louison Bobet (FRA)
1956 Jean Forestier (FRA)
1957 Fred De Bruyne (BEL)
1958 Germain Derijcke (BEL)
1959 Rik van Looy (BEL)
1960 Arthur De Cabooter (BEL)
1961 Tom Simpson (GBR)
1962 Rik van Looy (BEL)
1963 Noel Foré (BEL)
1964 Rudi Altig (GER)
1965 Jo De Roo (NED) Televizier
1966 Edward Sels (BEL) Solo Superia
1967 Dino Zandeg? (ITA) Salvarani
1968 Walter Godefroot (BEL) Flandria
1969 Eddy Merckx (BEL) Faema
1970 Eric Leman (BEL) Flandria-Mars
1971 Evert Dolman (NED) Flandria
1972 Eric Leman (BEL) Bic
1973 Eric Leman (BEL) Peugeot
1974 Cees Bal (NED) Gan Mercier
1975 Eddy Merckx (BEL) Molteni
1976 Walter Planckaert (BEL) Mars Pils
1977 Roger De Vlaeminck (BEL) Brooklyn
1978 Walter Godefroot (BEL) Ijsboerke
1979 Jan Raas (NED) TI-Raleigh
1980 Michel Pollentier (BEL) Splendor Admiral
1981 Hennie Kuiper (NED) DAF Trucks
1982 René Martens (BEL) DAF Trucks
1983 Jan Raas (NED) TI Raleigh
1984 Johan Lammerts (NED) Panasonic Raleigh
1985 Eric Vanderaerden (BEL) Panasonic-Raleigh
1986 Adri van der Poel (NED) Kwantum
1987 Claude Criquielion (BEL) Hitachi Marc Rossin
1988 Eddy Planckaert (BEL) AD Renting
1989 Edwig van Hooydonck (BEL)Superconflex
1990 Moreno Argentin (ITA) Ariostea
1991 Edwig van Hooydonck (BEL)Buckler Colnago
1992 Jacky Durand (FRA) Castorama
1993 Johan Museeuw (BEL) GB-MG Maglificio
1994 Gianni Bugno (ITA) Team Polti-Vaporetto
1995 Johan Museeuw (BEL) Mapei-GB-Latexco
1996 Michele Bartoli (ITA) MG Maglificio-Technogym
1997 Rolf S?rensen (DEN) Rabobank
1998 Johan Museeuw (BEL) Mapei-Bricobi
1999 Peter van Petegem (BEL) TVM-Farm Frites
2000 Andrei Tchmil (BEL) Lotto-Adecco
2001 Gianluca Bortolami (ITA) Tacconi Sport-Vini Caldirola
2002 Andrea Tafi (ITA) Mapei
2003 Peter van Petegem (BEL) Lotto-Domo
2004 Steffen Wesemann (GER) T-Mobile Team
2005 Tom Boonen (BEL) Quick Step-Innergetic
2006 Tom Boonen (BEL) Quick Step-Innergetic
2007 Alessandro Ballan (ITA) Lampre-Fondital
2008 Stijn Devolder (BEL) Quick Step
2009 Stijn Devolder (BEL) Quick Step
2010 Fabian Cancellara (SUI) Team Saxo Bank
2011 Nick Nuyens (BEL) Saxo Bank-SunGard
Következő flamand kisváros, következő kockaköves kaptató...
Forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Tour_of_Flanders
Procycling
