Egy régóta várt és egy meglepetésszerű hírt hoztak nyilvánosságra a lengyelek a júliusi bemutatón. A legújabb gépeket pedig singletrack paradicsomban próbáltuk!
A lengyel és cseh határ nyugati csücskében rendezett bemutatóra Thommey kollégával utaztunk, és már menet közben megindultak a találgatások, hogy vajon milyen újdonságokkal készül a Kross a 2018-as modellévre. Nem kellett kristálygömb ahhoz, hogy egy új, összteleszkópos karbon XC gépet vizionáljunk, amit a világkupákon tud használni a Kross Racing Team csapata.
A megérkezést követő vacsora után aztán pár pillanatra fel is tűnt egy prototípus váz a cég konstruktőre kezében, de egészen a másnap délelőtti sajtótájékoztatóig kellett várni a leleplezésre. A még fejlesztés alatt álló 29”-es kerékméretű karbon fully az Earth nevet kapja majd a keresztségben. A projekt teljesen tiszta lappal indult, végül egy hagyományos egyforgáspontos (single pivot) kialakítás mellett döntöttek a lengyelek. A tervezés során több opciót is kipróbáltak, a hosszabb rugóutas gépeknél használt virtuális forgáspontos RVS kialakítás végül túlságosan megnövelte volna a váz tömegét. Elsőként a geometriát és a kinematikát vizsgálták, majd alumínium prototípusokat készítettek, melyeket Maja Wloszczowska és Jolanda Neff is teszteltek. A negyedik iterációt követően mindenki elégedett volt a végeredménnyel, így befejezték a karbon változat CAD modelljét. Július közepén már a 3D nyomtatott vázat figyelhettük meg, amiről több részlet is kiderült.
Az első háromszög hasonlít a merev B+ csúcsmodellre, a fejcső kúpos villanyakat fogad és a középcsapágy is Press Fit rendszerű. A rugóstag bekötését már a metrikus Trunnion Mount kialakítás szerint oldották meg a lengyel mérnökök, így azonos szemtáv mellett hosszabb lökettel lehet számolni. Nem kizárólag egytányéros rendszerekhez tervezték a vázat, kompatibilis dupla hajtóművekkel és első váltóval is. A legújabb trendek szerint már a 148×12-es sarutávolságú Boost papuccsal készül, viszont külön érdekesség, hogy a fékkonzol az országúti bringáknál megszokott Flat Mount típusú.
Az XC futamokat ismerve nem lepődtünk meg azon, hogy milyen modellen dolgozott a Kross tervezői csapata, azon viszont igen, hogy Lengyelországban tervezik a gyártást. Az új Earth az első a sorban, egy újonnan létrehozott karbon üzemben fog készülni a főhadiszállástól nem messze. A gyártósablonok már készen állnak, a próbaüzem ősszel indul be. Hosszabb távon az összes karbon váz készítését hazai keretek között tervezik megoldani a Kross vezetői, amitől sokkal gyorsabb, kiszámíthatóbb és nem utolsó sorban minőségileg jobban követhető termelést várnak. Technológiai részleteket sajnos nem sikerült kihámoznunk az illetékesekből.
Természetesen volt lehetőségünk megcsodálni a Kross Racing Team idei versenyeken használt Level TE kerékpárjának kereskedelmi forgalomban kapható változatát, melyet a 2016-os olimpiára fejlesztettek Maja közreműködésével (még B+ néven). A Team Elite felszereltség apró kivételektől eltekintve megegyezik a profi csapat által is használttal. A 29”-es karbon váz mindössze 970 grammot nyom, összességében csak dizájnban tér el az idei B+ modelltől. Az elv egyszerű volt, mindenből a legjobb került a bringára.
Többségben van az amerikai technika a 12 sebességes XX1 Eagle szettel, a SID World Cup villával és a SRAM Level Ultimate fékekkel. A karbon felnis kerekeket a DT szállítja, míg a gumikat a szomszéd Csehországból szerzik be, tubeless Mitas Scylla került a bringára. A versenycsapat gramm-mániás Tune kiegészítői helyett Ritchey WCS kormányszár, kormány és nyeregcső teszik teljessé a képet, utóbbi kettő a tömeg alacsonyan szorítása érdekében karbon darabok.
A Nove Mesto Pod Smrkem környéki „flowtrail” ösvényekre viszont két igazán stílusos merevfarú bringát vittünk ki tesztelésre. A Smooth Trail és Pure Trail gépek a retro kinézetet ötvözik olyan modern tulajdonságokkal, mint a Boost sarutávolság, átmenő tengely és „dropper” kompatibilitás.
A felhasznált Reynolds 853-as csőszett, a még nem csillagászati árú acél alapanyagok közül az egyik legjobbnak számít. A két váz megegyezik, viszont a Smooth Trail 650B+ kerekekkel kerül a boltokba, míg a Pure Trail 29er gumikat fogad, egészen 2,4” szélességig. A felszereltséget nem bonyolították túl, egy működés szempontjából remek, 120 mm-t mozgó Recon villa került a gépekbe, míg a váltórendszer a SRAM legkedvezőbb árú 1×11-es szettje, az NX.
Thommey a ducigumis Smooth Trail nyergében a csoporttal bringázott, én viszont a kör közepe felé felütöttem a hátsó gumit. A gyors belsőcsere után a cég marketingmenedzsere, Arek marad velem hátul, akiről megtudtam, hogy 2005 óta van a céggel, tehát részese volt az egész felemelkedési folyamatnak.
Lefelé aztán rákapcsoltunk, hogy ne várassuk meg nagyon a többieket, és a gyors egynyomos ösvényen jól megmutatkoztak a Pure Trail tulajdonságai. Nem egy elképesztően agilis kormányzású gép, inkább a tempót szereti. Rá kell érezni az irányítására, bátran bele kell dönteni a kanyarokba, tapadás van bőven. Az apró gyökerek és kövek nem nagyon érezhetőek, az alacsony guminyomás és az acélváz rugalmassága még a kisebb ugrások érkezésekor is érezhetően csillapít.
Amit megnyersz a réven elveszted a vámon, mivel a nyeregből kiállva sprintnél, vagy meredek aszfaltos mászásoknál azért közel sem érződött olyan hatékonynak, mint egy karbon vagy akár csak alu XC gép. Összességében annyira élveztük a gyors lejtőzést a csoporttól elszakadva, hogy véletlenül lementünk a pálya aljáig, míg a többiek levágták a kört. Így egy nagyobb kerülővel és pár perc késéssel ugyan, de a vendégháznál újra egyesültünk a csoporttal.
Élménybringának kiváló a Pure Trail, egyedül a gumikat használnám belső nélkül, csak latex folyadék kell bele, a gyári felniszalag a tesztelt modellben már tubeless kompatibilis volt.
Délután egy rövid országúti kört tudtunk le az aktuális karbon Vento modellek nyergében. Thommey az új csúcs mechanikus Dura Ace-szel szerelt változatot választotta, míg én megelégedtem a 6.0 modellel, amire 105-ös szett került. Mindketten meglepően jó benyomásokkal zártuk a tesztkört, sportos a geometria, hajtásirányban kellően merevnek érződik és rossz úton sem rázott szét, pedig az Lengyelországban akad bőven.
Másnap reggel Kris fogadott minket, angol anyanyelvűként a márka arculatáért és kommunikációjárt felel. Több mint egy éve dolgozik már a lengyeleknél, hétvégenként, alkalmanként enduro versenyeken is megfordul. A tesztkör ugyanaz volt, viszont az új Dust és Grist modelleknek szavaztuk bizalmat.
Én egy babakék Dust nyergében vágtam neki az ösvényeknek, amiről azt érdemes tudni, hogy egy alumínium vázas „hardtail” trail bringa, ami a 2018-as modellévre jelentősen megújult. A trendeknek megfelelően laposabb lett a fejcsőszög (66°) és hosszabb a „reach”, amit rövidebb stucnival párosítottak, hogy hajtókanyarokban is beforduljon, de gyors részeken is stabilan irányítható maradjon.
2,4”-es gumikkal használható a kisebbik kerékméretből. A 140 mm-t mozgó Reba villa az extrém helyek kivételével mindenre elég, az 1×11-es GX szett pedig szerintem a legjobb ár-érték arányú ajánlat a SRAM kínálatában. Szerencsére az állítható nyeregcső is alapfelszereltség, így komoly tempót lehet vele menni a legtechnikásabb ösvényeken is. Amivel meglepett, hogy felfelé is kifejezetten hatékonynak bizonyult. Valószínűleg ebben szerepe lehet az elég vaskos láncvilla „yoke”-nak.
Thommey a Dust rosszcsont öccseként aposztrofálható Grist nyergében vágott neki a körnek, amiben elég férőhely marad 650B+ gumiknak. Összességében jó véleménnyel volt róla, de mivel a pénztárcabarát 1.0 verziót hozta ki, a „dropper post” hiányát nehezen emésztette. Főleg ha várt lejtő helyet emelkedő jött a manuálisan letolt nyeregcsővel.
„Az elmúlt 14 év bringatesztjei után sosem gondoltam volna, hogy egy belépő szintű bringa ennyire magával tud ragadni. Ha “csak” ezt engedhetném meg magamnak, akkor is maradéktalanul elégedett lennék vele”
A 2×10-es Deore szett SLX hátsóváltóval itt is bizonyított, méghozzá egy olyan hajtóművel párosítva, amit most láttunk először. Az integrált tengelyes SR Suntour XCM Plus-t 38-24-es lánckerekekkel szerelték. A jobb kar és a tengely egy egységet alkotnak, a bal kart pedig egy lekerekített élű hatszög profilra húzza rá egy csavar. A csapágy feszességét egy 970-es XTR-hez hasonló gyűrűvel lehet állítani.
Természetesen a Grist is elérhető komolyabb felszereltséggel, egytányéros SRAM szettel és kormányról állítható nyeregcsővel.
A hosszabb rugóutas bringákon lényeges változás nem történt, továbbra is a Kross egyedi fejlesztésű virtuális forgáspontos rendszere köré épülnek. A 130 mm-t mozgó csúcsváltozata 2018-ra megkapja az frissen bemutatott, 1×12 sebességes GX Eagle hajtásrendszert, emellett szélesebb felnikkel és gumikkal ösztönzi még komolyabb tempóra tulajdonosát a lejtőkön. A Soil az eplényi tesztünkön kategóriájának legkomolyabb résztvevője volt, a cikk hamarosan olvasható a Bikemag hasábjain.
A második délutánon az eső felülírta a tervet, így további részletekre már csak a vacsorát követő beszélgetések során került sor. Az R&D osztályon dolgozó Maciek készségesen állta a kérdéseimet, amik részben az új fully technikai részleteire irányultak. Szóba került a helyes üléspozíció és a biomechanika fontossága, majd lengyelországi gyártás lehetőségeit elemeztük.
Maciek kiemelte, hogy továbbra is kiemelten kezelik a trekking és cross-trekking vonalat is, hiszen látják, mekkora igény van ezekre a típusú kerékpárokra mindenütt. Alapvetően az eddig jól bejáratott piacokon szeretnének tovább erősödni, ezek Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Olaszország és Spanyolország, viszont készen állnak a nyitásra Európa észak-nyugati régióiban is.
Ennek első lépéseként megvásárolták a holland Multicycle márkát, ami prémium rásegítéses bringákkal látja el a Benelux országokat. Második lépésként a saját karbon gyár beindítása a cél! Alapvetően egy fiatal és lelkes csapatot ismerhettünk meg, és bebizonyosodtunk róla, hogy apait-anyait beleadnak, hogy minőségi bringákat tervezzenek és örömet okozzanak a vásárlónak!