Grósz Béla, a Corratec egykori mountain bike versenyzője egy mobilitás szemináriumra hívta meg a hazai kerékpáros médiát Nemzeti Ünnepünk napján, amely bringás vonatkozásokat is érintett…
A dél-budai Thor Gym edzőközpontban, a CF HollyWOD szervezésében tartott szeminárium első felében Grósz Béla arról mesélt, hogy saját bőrén tapasztalta meg évtizedes kerékpáros pályafutása során, hogy mennyire nem fektetnek hangsúlyt a hazai kerékpársportban a sérülések megelőzésére, és a kialakuló problémákat – megfelelő szakértelem hiányában – többnyire tüneti kezeléssel próbálják elfedni.
A nem kimondottan kerékpárosoknak szóló foglalkozás közben így idézte fel a bringás közegben szerzett tapasztalatait: „Leegyszerűsítve arról szól az edzés, hogy fogyjál le minél jobban és lehetőleg ne egyél…” Miközben a biomechanikával, mobilitással gyakorlatilag senki nem foglalkozik érdemben.
Pedig már az első érintkezési pont, a pedál környéke komoly gondok forrása lehet. A természetellenes helyzetbe kényszerített boka, a pedálkötés által hagyott „kényszerpályák” rossz bokamobilitás esetén – és a legtöbb kerékpárosnak rossz a bokamoblitása – kártékonyan terhelik a lábat, természetellenes kompenzációja kényszeríti a térdet, csípőt, és így tovább.
Béla fontosnak tartotta felhívni a figyelmet, hogy egy „rejtélyes” térdfájás okát nem feltétlenül a térdben kell keresni, mégis a „sebészek” műtétet, vagy tüneti kezelést javasolnak általában, ahelyett, hogy megtalálnák a probléma eredetét. Sajnos versenyző korában, 22 évesen maga is átesett egy térdműtéten, és összességében hónapokat hagyott ki sérülés miatt.
Később saját kárán tanulva feltette a kérdést: Jó úton járok? Kötelezően sérültnek kell lenni? Néhány éve kezdett elmélyülni az anatómiai ismeretekkel és a mobilitással kapcsolatban fellelhető szakirodalomban, és a Trans Hungária Maraton-győzelemmel lezárt kerékpáros pályafutása utolsó éveit már a testtudatosság jegyében versenyezte végig.
A mobilitás-tanácsadó szerint a kerékpáros mozgás összetett terhelés, amire alkalmassá kell tennünk a testünket, fel kell mérni a gyengeségeket, melyek sok esetben mobilitási problémákra vezethetők vissza. Bár a szemináriumon elsősorban általános vonatkozásokról volt szó, jól kivilágosodott, mennyire fontos a megfelelő nyújtás és a mobilitási problémák javítása, még azelőtt, hogy káros módon terhelnénk a szervezetünk, úgy, hogy fáj valahol, de nem tudjuk honnan ered a probléma…
A megfelelő mobilitás természetesen nem csak a sérülések megelőzése szempontjából fontos, hanem hatékonyabbá tehetjük mozgásunk, gyorsabban tanulhatunk bizonyos mozgásokat, megszüntethetők, illetve csökkenthetők testünk aszimmetriái, és nem csak a sport területén adhatunk jobb tartást magunknak, hanem a mindennapi életben is. A mobilitással kapcsolatos legfrissebb tudományos alapok nem izoláltan tekintenek az izmokra, rendszerben kell gondolkozni, hiszen a testünk is mozgásként értelmez minden gyakorlatot.
A szeminárium második felében ennek jegyében kerültek bemutatásra például a boka, a csípő és a vállak mobilitását fejlesztő gyakorlatok, valamint a kerékpárosoknál és a súlyemelőknél is fokozottan igénybe vett combhajlítók komolyabb szintű nyújtását segítő technikák is. Henger, gumi- és latex-szalag, „mogyoró” és egyéb „célszerszámok” alkalmazásával.
.
