Blazsó Márton: Januári Jam session (így jó versenyezni)

2015.01.29.

Blazsó Márton a Kross színeiben rövid edzőtábor után már a négynapos Costa Blanca Bike Race-en találta magát alkalmi párjával. Spanyolországból 11. helyüknek köszönhetően 20 UCI-ranglista pontot is sikerült elhozni a múlt héten – Marci beszámolója következik:

Sok bizonytalanság miatt az utolsó pillanatban sikerült bő egy hetes edzőtábort szervezni Gran Kanáriára, aminek költségeit 100%-ban egyik fő szponzorom, a Kross magyarországi forgalmazója állta. Régi osztálytársamék apartmanjában szálltunk meg Papp Attilával, akit edzek is. Szuperül boldogultunk a mindkettőnk számára ismerős terepen és tudtam finomítani Ati edzésén is. Majd egy másik edzettemet is meglátogattam a városban. Magyar bajnokokból nem volt hiány, Ottó Józsival és később Benkó Barbival tekertünk és dumáltunk egy jót. Az enyhébb arcüreggyulladásom ellenére is remekül éreztem magam és tudtam rendben edzeni.

“Costa Blanca Car”…

Hazafele aztán indult a hajsza. Bécsbe érkeztem este, ahol Krissz haverom és megszokott verseny segítőm várt. Elfurikázott egyenesen Bp. tulsófelébe, hogy felkapjam a licencem. Majd megaludtam nagybátyámnál és kora reggel Kross szponzorom, Feri elfuvarozott Ferihegyre, ahonnan indultam is. Valenciába. Rövid átszállás ellenére megérkezett a bringám rendben.

Rácsörögtem versenypartneremre Miltonra, hogy megérkeztem. Szerencsére jó számot adott meg és 10 p. múlva már ott is volt a géppel. Támogatójától a TowCar-tól kaptunk egy hatalmas Dodge Ram platóst. Miltonnal a Krokodil Trophyn barátkoztunk össze, így útközben megdumáltuk a régi élményeket. Mondjuk ő nem beszél gyakorlatilag angolul csak nagyon alap fokon, de jól megértettük egymást. Este tekertünk egy órát és másnap már indult is a verseny.

…ami egyben depó is

Első nap inkább közel tekertünk egymáshoz és próbáltuk felmérni ki miben jó vagy rossz. Krokodil trophy 9 napja után azért nem volt nagy meglepetés és remekül összedolgoztunk.

Második szakasz egy 5-6 km-es időfutam volt, majdnem végig felfele, a végén 28%-os aszfaltos emelkedővel. A szűk egynyomsávon Miltoné volt az első pozíció. Jó döntés is volt, mert én nehezen értelmezem az ottani jeleket, de ő úgy megy ezeken, hogy majdnem leszakadtam róla, pedig neki tájékozodnia is kell. Az aszfaltoson én mentem elöl, mert én meg a hosszabb emelkedőn tudtam húzni a tempót. Miltonnak egy váltásnál beszorult a lánca rögtön megálltam én is és közösen kirángattuk és indultunk is tovább. Neki gyenge napja volt úgyhogy a meredek részem néha be is löktem, hogy haladjunk, közben sok néző hangosan szurkolt. Az érzés ott volt!

meredeken

A leghosszabb napon nekem volt a mélypont és honduraszi származású társam fogta a szelet az egyik hosszabb völgyben míg feléledtem és a végén el is húztam a hosszabb emelkedőkön kicsit, mert tudtam, hogy kevesen mennek úgy lefele mint ő. A csúcs után elég hamar be is ért mivel defektem is volt Egy pici szakadás keletkezett a külsőmön, de rekord idő alatt 40 mp alatt (megállástól elindulásig) betömtük a lukat tömítő fonállal és fel is fújtuk patronnal a kereket. Az utolsó 10 km-en még volt nagy üldözés még két párossal, de (valószínűleg a tömítő fonálon) elcsúsztam az egyik hirtelen kanyarban és egyben “leugrott” a jobb cipőmről a csat, de sokat nem vesztettünk.

Utolsó nap már még tökéletesebb volt a taktika és Milton pár láncbeszorulása és az én szép kék szigszalaggal megtuningolt cipőm ellenére is jó helyen értünk be.

barátok közt

Végül tök jót dumáltunk és sokat röhögtünk az utolsó este, és még a közös baráttal (mexikói katalán baszk porfi bicajos hölggyel) megittunk pár japán Sapporo sört is, hogy teljes legyen a nemzetiségi zürzavar. Persze velük is jókat nevettünk pár vicces momentumon.

Jópár év után, ezen a pár napon végre ismét teljesnek éreztem az összhangot, a bringás lelkületet, ugyanúgy mint a 90-es évek közepén a magyar montis (h)őskorban. Fantasztikus embereket, versenyzőket és pár fontos spanyol mondatot 😉 ismertem meg. Muchas Gracias chicos, chicas!