Hazánk legjobb mtb versenyzőnőjéről ismét rendszeresen olvashattok magazinunkban, idén elsőként a múlthétvégén rendezett Albstadt-i XCO Világkupán történteket meséli el nekünk Benkó Barbara.
Idén később kezdődött a Világkupa szezon, mint tavaly, az első amúgy is mindig érdekes amikor először találkozik a komplett élmezőny, hogy ki hol áll, kinek milyen tele, felkészülése volt. Most Albstadt, Németország volt az első állomás, ami mindenkinek kiemelten fontos volt, hisz jövőre itt lesz a VB. Csapatomnak ez amúgy is mindig kiemelt német bejegyzésű csapat lévén, aki kint volt az láthatta hogy a szokásosnál is nagyobb volt a Ghost setup, 40 meghívott vezető dealer mellett eljött a márka management vezetősége is…
Szerencsére nem okoztunk csalódást, a Ghost csapat történelmében először megnyerte a csapat összetett versenyt, így most hétvégén megkülönböztetett rajtszámmal (sárga/arany színű) fogunk indulni hárman, akik az elit kategóriában versenyzünk. Mindenki nagyon örült, nagyon boldog volt, leírhatatlan érzés volt látni a mosolygós arcokat.
Amúgy is valahogy nagyon jó hangulat uralkodott a csapatban hétvégén és ez elősegítette a jó teljesítményt is. Amúgy is mindig jól érezzük magunkat, ha együtt vagyunk, de most valahogy még jobb volt. Vagy csak lehet én éreztem úgy, mivel barátom azzal lepett meg hogy eljött megnézni meg szurkolni a Világkupán Dél-Afrikából, amit igaz egy komolyabb mélypont előzött meg mert nem tudtam hová tűnt 1,5 napig, amíg utazott, majd megjelent 5 perccel short race rajt előtt mikor éppen szólítottak be… 🙂 Mondtam neki, hogy ezt a kört legközelebb kihagyhatjuk. 🙂 Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy másképp volt tervezve, úgy volt már korábban csatlakozik hozzánk, de közbejött egy sajnálatos dolog, ami miatt nem tudott utazni, de 2 nappal később mégis repülőre tudott szállni, szóval minden jó, ha a vége jó. 🙂
Ami a versenyt illeti most sem okozott csalódást a német időjárás. Iszonyú hideg volt hét közben, de legalább nem esett az eső, ez a pálya még szárazon is csúszik, esőben katasztrófa. Aztán szombat éjjel jött egy hatalmas vihar úgyhogy vasárnapra sáros, csúszós lett a pálya, de a legjobban egyértelműen az elit férfi mezőny szívta meg, akiknek rajt előtt pár perccel érkezett egy komoly égi áldás. Ideges voltam a rajt előtt mert pénteken a short race-en sikerült életem legrosszabb helyezését hozni egy bukás miatt, de ez benne van sajnos, ami azt jelentette hogy negyedik sorból rajtoltam… Pedig jól éreztem magam, ezért volt még frusztrálóbb, de inkább arra koncentráltam hogy hozzam ki ebből a maxot. Azt beszéltem meg az edzőmmel, Tomival, hogy a rajt élet halál, ne tartsanak fel a lefelékben meg ahol beszűkül… Ez szerencsére össze is jött, olyannyira hogy 8. helyen fejeztem be az első kört, de ez rengeteg energiámba került hogy ilyen előre keveredjek.
Első két körben meg is szenvedtem, túlságosan belementem a vörös zónába hogy előre kerüljek, gondoltam is magamban amikor előzgettek az emberek hogy jól van Barbara, gratulálok, jó amatőr vagy, túlhúzod az elejét… De aztán kezdtem összeszedni magam és a végére még sikerült újítanom és pár helyet előre jöttem, az utolsó két körben éreztem a legjobban magam… Végül 17. lettem, aminél azért előrébb vártam magam, de igazából úgy értem a célba, hogy ennél többet nem tudtam volna aznap, úgyhogy nem lehetek elégedetlen. Ez egy olyan nap volt, amikor abszolút nem éreztem a flow-t, rajttól célig csak szenvedtem, de küzdöttem végig, nem tudom mikor szenvedtem ekkorát utoljára… Mikor mondták hogy a csapatot nyertük az hihetetlen érzés volt, ott állni a fiúkkal a dobogón, látni a csapatfőnök, szerelő, masszőr arcát milyen büszkék… Na ezért megéri csinálni, sosem fogom elfelejteni!
Közben már úton vagyunk Csehországba, hétvégén újabb Világkupa Nové Mestóban. Egy gyors Ghost gyárlátogatás hétfőn és keddtől már a hétvégére hangolunk a helyszínen. Szeretnék javítani pénteken és vasárnap is, úgyhogy a motivációval nincs gond! Albstadt előtt volt egy kisebb hát sérülésem, ami miatt a jobb lábam nem működött 100%-osan, de otthon Anyával, kint pedig a fizioterapeutánkkal is dolgoztunk a dolgon, úgy érzem már az is teljesen helyre jött, jöhet Nové Mesto!