Augusztus első vasárnapján ismét a Gerecsében gyűltek össze a hazai amatőr országútisok, hogy megmérettessék magukat a Brigetio Országúti Mezőnyverseny 20,5 km -es és 82 km-es távjain. Az elmúlt években mi is annyira megszerettük ezt a versenyt, hogy idén sem hagyhattuk ki, ráadásul most az időjárás is velünk volt, nem volt sem eső, sem nyárias forróság.
2025-ben már 11. alkalommal rendezték meg a Brigetio Országúti Mezőnyversenyt, ami az évek során már több helyszínt is bejárt, de úgy néz ki, hogy a verseny végre megtalálta a helyét 2 évvel ezelőtt amikor a Gerecse szívébe, Péliföldszentkeresztre költözött. Ráadásul a rövid emelkedőkkel tűzdelt pálya útburkolatát az elmúlt években felújították, így nemcsak emelkedők szempontjából tökéletes a pálya, hanem az út minőségében is. Ehhez még hozzájött a rendező csapat tudása és elszántsága és végül megkaptuk hazánk egyik legjobban szervezett amatőr országúti versenyét.
Az új helyszín 2 évvel ezelőtt esőben mutatkozott be, míg tavaly nyári forróság fogadta a versenyzőket, idén viszont versenyzéshez optimális időben tudtunk versenyezni a Péliföldszentkereszt-Bajót-Bajna-Péliföldszentkereszt 20,5 km-es körpályán. Két távon hirdettek versenyt, a rövidtávosoknak 1 kört, míg a hosszútávosoknak 4 kört kellett teljesíteni. Az Amatőr Kerékpáros Bajnokság szabályai jellemzően meghatározzák, hogy ki melyik távon indulhat, a Brigetio Országúti Mezőnyversenyen viszont lehetőség volt mindkét távon Hobby kategóriába nevezni azoknak, akik más távon szerettek volna indulni mint ami a szabályok szerinti távjuk. Természetesen idén is hosszútávon álltam rajthoz és remélem hogy ez még sokáig így lesz. 🙂
A versenyre korábban érkeztünk, mint az előző években, de a központi parkolóban már ekkor sem volt hely, ami jól mutatja, hogy évről évre egyre több a nevező. Szerencsére még volt hely kicsit messzebb ahol tavaly is megálltunk, de kíváncsi lennék arra, hogy hol parkolnának az autók, hogyha pl elérné az 500-at az indulók száma (szerintem a szervezők is örülnének ennek a problémának). A rajtszámot pár másodperc alatt átvettük és már mehettünk is készülődni. Az feltűnt, hogy a célkapu lejjebb költözött, aminek gondolom az a szerepe, hogy ne akadályozza egymást a befutó rövidtáv és a rajtoló hosszútáv, ugyanis rajtidőben 55 perc van a két táv között és megeshet, hogy nem mindenki ért be a rövidtávról mikor a hosszútáv rajtol. A bemelegítés megkezdése előtt a rövidtáv rajtját megnéztem, mert 2 versenyzőm is volt a rajtban és az egyikük elhozta a rövidtáv abszolút női 1. helyet 🙂 .
Ezen a versenyen fontos, hogy jó helyről rajtolj, mert kb a parkolóból kikanyarodva megkezdődik az éles verseny egy meredek emelkedővel, így ha hátulról indulsz akkor biztosan nem fogsz az első bolyba bekerülni. Én 20 perccel a rajt előtt értem oda, ami a 4. sorra volt elég, bár sokan még később elölről és oldalról bepofátlankodtak. Reméljük jövőre a szervezők átgondolják a rajtoltatást, mert a versenynek gyakorlatilag ez az egyetlen gyenge pontja.
Kicsit csúszott a rajt, mert el kellett engedni a késő távolsági buszt. Ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy a pálya nagyon jól biztosított, nem jönnek szemből autók mivel egyirányúsított a forgalom rajta és kb minden kereszteződésben pályabiztosító áll és valamiért a hátulról érkező autósok sem viselkednek agresszíven, csak akkor előzik meg a bolyt amikor tényleg van helyük. A verseny során gyakorlatilag mindkét sávot használhatjuk biztonságban és sehol egy kátyú.
Vissza a versenyhez! Mint már említettem a parkoló kijárata már szűk ennyi induló számára, ezért mi kicsit hátrébb rollerezéssel 🙂 kezdtük a versenyt, aztán a becsatoláskor két sporttárs összeakadt és utána azt néztük, hogy egymásra esve fekszenek előttünk az úton. Annyira nem ütött szíven, mert legalább nem a gyenge formám volt a hivatkozási alap arra hogy miért nem valahol az első bolyokban tekerek 🙂 . Amikor kiértem az útra akkor már messze nem látszódott a mezőny eleje, így a cél az volt, hogy fogjak egy jó bolyt magamnak. Felfelé a meredeken sokan mentek el mellettem, bár a második felében már én kezdtem visszaelőzni őket, a lejtőn pedig szépen felgurultam az előttem haladó bolyra. Elég komoly tempót mentünk, előrenézve az láttam, hogy több kis csoport van előttünk és a bolyunkban lévő erősek próbálnak mindenkit begyűjteni. Ennek persze az volt az ára, hogy a bolyunkból jó sokan nem bírták a tempót és leszakadtak az emelkedőkön. Kivételesem idén nem üldöztem, hanem próbáltam okosan túlélni. Mindössze a kör végén a lejtőn kötöttem össze az emelkedőn eltávolodó pár embert a bolyunkkal. A kör legvégén utolértünk egy nagyobb csapatot, amiben benne volt a barátnőm, Adri is.
Mondanám, hogy innentől egyszerű volt a verseny, de nem igaz. Haladt a bolyunk rendesen, bár őszintén fogva fogalmam sincs, hogy ki üldöztünk vagy ki elől menekültünk 🙂 . Minden körben az első meredek emelkedőn nekem kényelmetlen tempóban mentünk fel, mindig a lejtőn kellett visszazárkóznom, szerencsére a szél ebben partner volt és nem került túl sok energiába. Ami meglepő volt, hogy volt a bolyunkban egy srác, aki emelkedőn mindig elment 20-50 métert, a lejtőn pedig mindig utolértük és sokszor nem is tudott beállni a bolyba. Nem volt túl energiatakarékos a rángatása.
Az utolsó körre persze megszelídültek a lóerők 🙂 és egész nyugis tempóban mentünk már felfelé is, természetesen volt egy-két támadás amibe én is beszálltam, de nem lehetett elmenni, mert volt köztünk egy lefelé brutál tempóban közlekedő sporttárs is akitől én sem tudtam elgurulni. A sprintből mint mindig kimaradtam most is, nem motivál, plusz veszélyes az „ezredik” helyért sprintelni, így csak begurultam a célba. Adri megjött a bollyal, amivel a hosszútávon nyerte a női abszolútot, meg a Széchenyi István Egyetem különdíjat mert odajárt, illetve a Strava különdíjat is. Néhányszor ki kellett mennie az eredményhirdetésen. 🙂 Az élbolyban érdekesen alakult a verseny, idén nem tudott tartós szökés kialakulni, így végül egy tényleg nagy mezőnyhajrá döntött az első helyről, amit Havasi Zoltán nyert meg a Brigetio KSE-ből egy mini kormányt használva fékváltókarfogásban sprintelve.
A célban sütik vártak a versenyzőkre, ami szerintem mindenkinek jól esett a verseny után. Az eredményhirdetés a szokásos módon kicsit elhúzódott, de én például az eredeti időpontra vissza sem tudtam volna érni. Mivel pár díjat hazavitt a barátnőm, így láttam hogy miket kaptak a dobogósok. Mi örültünk annak, hogy nem óriási kupákat adtak, hanem inkább egyedileg készített kupákat, érmeket, amiket egyrészt el tudunk tenni otthon, másrészt egyből tudjuk hogy melyik versenyről van, nem tucatérmek, tucatkupák.
Eredmények: https://sportorigo.com/HU/5/Rajtlistak-Eredmenyek/410/XI-Brigetio-Orszaguti-Mezonyverseny-Amator-Kupa
