Könyöklések, ráborítások, folyamatos kontakt az utolsó 200 méteren – a következő interjúban erről is mesél Dér Zsolt, az osztrák Vorarlberg 33 éves versenyzője, aki ötször végzett a top10-ben Kínában a Tour of Hainan kiemelt kategóriás körversenyen.
A Vorarlberg UCI kontinentális csapat – bal szélen Dér Zsolt
Zsolt már túl van egy igen fárasztó kétnapos utazáson, kérdéseinkre már otthonról válaszolt, miközben megkezdte jól megérdemelt pihenőjét:
– Hogyan kerültetek Kínába osztrák kontinentális csapatoddal?
– Az ázsiai turnét én kezdeményeztem, már év elején felvetettem az ötletet a Vorarlbergnél, hogy év végén legyenek kínai versenyek, ki lehet tolni a szezont, nem lesz hosszú a pihenő, jó pénzkereseti lehetőség. Korábban már a Start csapattal és egy kínai mix csapattal is voltam az évnek ebben az időszakában Kínában versenyezni. Sok ismerősre, jó kapcsolatra tettem szert, így sikerült szerezni meghívót. A Tour of Taihu Lake-re is mehettünk volna, ami a napokban kezdődik, de azt már a csapatvezetés nem akarta.
pénzdíjak
– A jó pénzkereseti lehetőség mit jelent?
– UCI kiemelt kategóriás versenyhez képest is jók a pénzdíjak, a szakaszokért 5000-, az összetett győzelemért 24 000 dollár jár, de a helyezések is jól fizetnek, például a 10-20. hely is 200 dollárt ér, amiért európai versenyeken sokszor csak pár eurót adnak. Top10-en belül nagy harc volt szakaszokon a helyezésekért is, végül nekünk is sikerült egész jól keresni, egyedül a csapatversenyben maradtunk le a pénzdíjas helyekről végül, de így sem voltunk elégedetlenek. Természetesen egyenlő arányban elosztjuk ilyenkor csapaton belül a szerzett pénzdíjakat, amiket a helyszínen készpénzben megkaptunk (Romániából 2013-óta is várunk díjakra).
– Milyen volt az őszből megérkezni Kínába, milyen volt Hainan szigete?
– Nagyon hosszú volt a repülőút és csak egy nappal előbb érkeztünk, tulajdonképpen a versenyen akklimatizálódtunk. Eső fogadott minket, 30 fok körüli hőmérséklet, iszonyú páratartalom. Nem is nagyon volt se erőnk, se időnk bringázni a verseny előtt. A kaja is itt, az első három napon volt a legrosszabb, szinte csak rizs volt, kenyér, tojás, meg lekvár, hús nem nagyon, illetve valami olajos helyi specialitás, ami borzalmas volt. Tömtük a fehér rizst, leöntve kis olívaolajjal, amit vittünk.
Dér Zsolt jobbról a harmadik
Ami viszont jó volt a legtöbb körversenyhez képest, hogy a szakaszokkal váltottuk a városokat, itt nem volt sok transzfer, a szállástól pár kilométerre volt maximum a rajt, a céltól ugyanígy a szállás. Több idő volt pihenni, regenerálódni, később az étkezéssel se volt gond, a masszőrök csomagoltak mindig kaját.
Hainan egy trópusi sziget, populáris turista hely, sok luxushotellel, szép, kínaiak és oroszok is sokan járnak pihenni. A körverseny jó reklám a szigetnek, ugyanúgy rendezik tv közvetítéssel, ahogy a törökök is elkezdték a török körrel, horvátok a horvát körrel: a turizmus népszerűsítéséért.
– Milyen erős volt a mezőny?
– A WorldTour csapatok közül ott volt a Giant-Alpecin, a Lampre-Merida és az Astana Team, nekik ugye vannak ázsiai érdekeltségeik. Aztán prokontik közül a Southeast, ami szintén ázsiai cég, az ausztrál Drapac, a francia Delko Marseille, a lengyel CCC, a svájci Roth, az amerikai Nuovo Nordisk és a brazil Funvic. Ott voltak a mezőnyben a legjobb kínai csapatok és más kontinentális csapatok is. A kínaiak egyre többen vannak, de még nem olyan erősek, viszont egyre több versenyük van, 10 komoly körversenyt is fel lehet sorolni.
A szakaszokon mindenki odatette magát a top 20 helyekre, más volt, mint Európában. Európai 1.1-esen vagy 2.1-eseken 5-10-15 ember megy a sprintre, megvannak a felvezetők és kész, de itt mindenki próbálta odatenni magát, a részhajrák is 100 dollárt érnek, nagy csata volt a szökésekben is. Mi nem akartunk bekerülni az elmenésekbe, én vártam a sprintet, a Schelling és a portugál csapattársam, Sousa az összetettre hajtott, a csapatrangsorban is szerettünk volna elöl végezni.
– Mesélj a versenyről, a sprintekről, milyen csaták jutnak eszedbe?
– Walscheid kiemelkedett a mezőnyből, ő második volt idén a német bajnokságon Greipel mögött, Kittelt megelőzve. Most jött ki neki a forma, év elején benne volt a nagy balesetben az edzőtáborban. Én is szüneteltem az Osztrák Kör után 10 hetet egészségügyi probléma miatt, 4-5 hétig nem lehetett bringázni. Ezalatt au idő alatt sikerült az egyetemi vizsgáimat előkészíteni, így most a következő két hétben diplomavédés. Július 9-től szeptember 25-ig nem versenyeztem, majd osztrák és francia versenyeken indultam. Így Hainanra én is friss voltam, motivált, nem voltam fáradt. Az első pár szakasz a hőmérséklet miatt volt nagyon nehéz, 10-15 fokból a huszonsok fok nem túl egyszerű a szervezetnek.
Az 1. szakaszon nagyon hátul maradtam, majd az utolsó két kanyart berizikóztam, 50-60. helyről rákerültem a mezőnyre, nyertem 20-30. helyet, de nagyon előrébb már nem tudtam jönni. Aztán a következő szakasztól láttam, hogy van esélyem előrébb végezni, a 2. szakasz brutál gyors, volt mintha első szakasz lett volna. 235 kilométer, de az utolsó pár kilométeren végig 60 fölött a tempó. Veszélyes volt az utolsó 3-4 kili, a szaggatott vonalon 6-7 cm-es üveg kuglik, amiket nem lehetett kerülgetni, ezek megdobták a kormányt, azt se tudod először, hogy micsoda… Próbáltam a Drapac-ot követni, 20-szal a vége előtt összeálltak, nagydarab ausztrálok és elképesztő tempót mentek. A sprintek előtt aztán a többi szakaszon is végig a Drapac-ra vagy a Giant-ra próbáltam tenni a kereket, ösztönből, ahogy éreztem.
A sprinten kétszer-háromszor belém könyököltek, ezen a szinten már sok a kontakt, több mint 60-nál próbáltam indítani, de nem fértem ki, megindultak, átrendeződött. A szélre szorultam és nem akartam elkapni a kordonból kiálló zöld szivacsokat, amik ennél a tempónál akkorát ütöttek volna, mint egy boxzsák. Végül fékezni is kellett, lekerültek, 10. lettem, de ez önbizalmat adott a továbbiakra, hogy lehet keresnivalóm a sprinteken.
– Mindig ilyen részletesen analizálod a sprinteket? Sokan ilyenkor azt mondják, csak csak sprinteltek és azt se tudják, mi volt…
A sprinteket fejben analizáltam mindig és visszanézve videón pont úgy történt minden, kint Kínában sajnos le van tiltva a Youtube és a Facebook is. De sajnos tényleg vannak versenyzők, akik nem is tudják, mit csináltak, merre mentek sprint közben.
– Térjünk akkor vissza a szakaszokra!
– A 3. etapon próbáltam a német után menni, sikerült is, 3 kilinél még nem voltak elöl, de gondoltam protour-csapat, csak megoldják… Stamsnijder brutálisat ment, de aztán kilökött Walscheid mögül egy német, aztán a Lucsenko is rámborított. Aztán valaki még a végén beleért a fékváltókaromba, leváltott kistányérra, szerencse, hogy még épp ülve voltam, gyorsan visszaváltottam, de ez elment, így lettem 11.
A 4. szakaszon szintén a Drapac-ot követtem, bal oldalon kerültek rá a mezőnyre, sok tilitoli, vizes út, koszos szemüveg, alig láttam valamit, az enyhén lejtős részen 75-tel mentünk a végén, de 62-63 alatt sehol. Teljes káosz, próbáltam előrébb törni, aztán már láttam a célt és hogy elöl vagyok, de ott volt a CCC-s előttem, akit nem tudtam kikerülni. Itt nem sokon múlt a dobogó, 67,5 km/h volt a vége, lehetett volna jobb is az 5. helynél. A hetedik és a záróetapon is hetedik lettem, az előbbinél volt egy nagyon veszélyes szituáció, amikor másfél kilométerrel a vége előtt majdnem átestem a német kerekén, iszonyú durván lementek balra. Az utolsó szakaszon éreztem még, hogy sokkal jobb is lehetett volna, Pasqualon kormányán voltam a cél előtt, már majdnem kikerültem, de levitték jobbra a sort és lezártak. Nagyon kevésen múlott végig, hogy éppen ki hol végez az első 10-ben.
Walscheid nagyon erős volt, Ferrari és Andriato pedig kisebbek, ügyesebbek, de az első 10-ben ha megnézed körülbelül mindig ugyanazok voltak. Az első szakasz kivételével tulajdonképpen minden szakaszon éreztem, hogy benne volt akár a jobb eredmény is. Tavaly 500-zal a vége előtt megindították a sprintet, amihez közöm nem volt, most viszont én is meg tudtam indítani ilyenkor a sprintemet. Ezért is mondtam el ilyen részletesen, hogy mindig volt valami, ami miatt éppen nem lett jobb.
Jól megérdemelt Cola
– Szerintem mindegy, hogy lehetett volna-e jobb, utoljára HC versenyen maximum Bodrogi Laciért szurkolhattunk érdemben, úgyhogy gratulálok a teljesítményedhez! Végezetül még arra kérnélek értékeld röviden a szezont és pár szót a további tervekről…
– Év elején nekem főleg a segítői szerep jutott a csapatban, francia első kategóriás versenyeken indultunk, például a Tour de Loir-on is. Segítettem sokat vezetni, vigyáztam Schellingre, előre vittem, meg amit kellett megtettem. Az osztrák körön is ez volt a leosztás és egyébként sok versenyen mentünk összeszokott sorként. Hainanban még a Giantesek is megdicsértek, hogy úgy megyünk, mint minimum egy prokonti csapat. Idén kisebb versenyeken, Balkánon nem nagyon mentünk, ahol tudtam volna akár nyerni, vagy jobb helyen végezni, a Tour de Hongrie is egybeesett az osztrák körversennyel, valószínű hogy ezért jövőre sem tudnánk indulni. Most jön egy kis pihenés, a vizsgák, örülök, hogy a sport mellett az egyetemet is elvégeztem és amikor lerakom a kerékpárt, remélhetőleg új kihívások és lehetőségek várnak. A pihenő után kezdődik aztán megint az edzés, a jövő évi versenyeket még nem lehet tudni. Én maradok a csapatnál és körülbelül azt is lehet tudni, ki marad még.
Tour of Hainan eredmények: http://www.procyclingstats.com/race/Tour_of_Hainan_2016_Stage_9
